Próbáltam uralkodni az érzelmeimen, de nem tudtam megállítani a remegést. Kitartó kérdéseimre Zac nem találta a szavakat. Hosszú csend után végül megszólalt, rekedt hangon: "Szóval, mindent tudsz, mi?" Zac nyíltan elmesélte a Jemmával való múltját, mintha egy tipikus tévés dráma története lenne. Eleinte nem igazán kedvelte a tapasztalatlan újoncot a munkahelyen. Azonban, amikor sok nehézséggel és csalódottsággal szembesült, ez a fiatal újonc tartott vele. A kinti hideg szél élesen befújt. Zac rágyújtott egy cigarettára, és a füst körbevette az arcát, megnehezítve az érzelmeinek leolvasását. Rám nézett, és azt mondta: "Olyan, mint egy kis napsugár, mindig tele energiával. "Ellentétben veled, aki hajlamos az érzelmi kitörésekre. "A munka már így is elég fejfájást okoz, és ha hazajövök hozzád, csak tetézi." Zac megdörzsölte a halántékát, kissé fáradtnak tűnt. "Sammi, tényleg kimerültem." Üresen bámultam rá, és motyogtam: "Akkor miért nem javasoltad a válást?" Zac kissé lehajtotta a fejét, komolyan nézett rám. "Sammi, fáradt vagyok, de soha nem gondoltam arra, hogy elhagyjalak. Csak egy helyre van szükségem, ahol levegőhöz juthatok, hogy továbbra is szerethesselek." Szóval, Jemma volt az ő módja arra, hogy nyugalmat találjon, a gyengédség menedéke. Ez igazán abszurd és hihetetlen volt. Döbbenten néztem rá, és azt mondtam: "Szégyentelen vagy." Zac slukkot vetett a cigarettájából, türelmetlennek és izgatottnak tűnt. "Eleinte próbáltam türelmes lenni veled. De Sammi, az érzelmi kitöréseid, azok túl sokká váltak. Nagyon csúnyán néztél ki azokon az összeomlásokon. Undort ébresztett bennem."