Azon a napon, amikor rájöttem, hogy Zac megcsal, szétvertem mindent a házban. A házvezetőnő kétségbeesetten hívogatta. – Saunders úr, Saundersné megint hisztizik otthon. Én ott álltam kábultan, majd lehuppantam a szőnyegre. Amikor Zac visszarohant, mély fáradtság ült az arcán. – Sammi, mi bajod van megint? – kérdezte, miközben fáradt kézzel meglazította a nyakkendőjét. Meglátva a csomót, amit fogott, egy pillanatra összezavarodtam. Reggel Windsor-csomót kötöttem neki. De most egy bonyolult Eldredge-csomó volt rajta – egyedül Jemma Jacobs, a korábbi titkárnője tudott ilyet kötni. Mikor még a titkárnője volt, mindig ügyetlen volt a feladataival. Zac mégis szokatlanul türelmes volt vele. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért, és azt mondta: – Sammi, benne is megvan az a kitartás, ami benned. Akkor nem sokat gondoltam rá, azt feltételeztem, hogy csak egy esélyt akar adni egy pályakezdőnek. A dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor Zac egyre többet kezdett beszélni róla. Bár állandóan a hibáit szidta, rejtett gyengédség volt a kifejezésében. Egy nap nagyot veszekedtünk, és követeltem, hogy rúgja ki Jemmát. Összevont szemöldökkel és hideg hangnemben nézett rám. – Sammi, te mindig mindent túllihegsz. Végül vonakodva beleegyezett. Abban a pillanatban diadalmas elégedettséget éreztem, mintha megnyertem volna egy csatát. De elfelejtettem egy fontos dolgot – amikor egy férfi elhatározza, hogy megcsal, nincs, ami megállítsa. Zac valóban leváltotta Jemmát a cégnél, de bevitte az ágyába is, és dédelgette egészen mostanáig. Hidegen nézte, ahogy én tudatlanul, mint egy bolond, maradtam. A szőnyegen ültem, és felnéztem rá. – Hová ment Jemma a felmondás után? Egy pillanat alatt Zac arca elsötétült. – Ezért hisztiztél ma, gyanúsítgatva engem? Túl jól ismertem ahhoz, hogy ne lássam át a haragját, ami a bűntudatot leplezte. Ezért elé raktam azokat a fotókat, amiket kaptam, egytől egyig. Minden képen élénken látszott a kettőjük közötti intimitás, nem hagyva helyet a tagadásnak.