Marcus Észrevettem, hogy engem bámul, ami nem lepett meg, de az igen, hogy még mindig tapsolt. Látnod kellett volna a képét, amikor szóltam, hogy még mindig veri a tenyerét. – Bocsánat – motyogta, valami rejtett hangsúllyal a hangjában. Senki sem hallotta, csak én – mert egyedül én vettem észre. Visszafordultam a pódiumhoz, és a színpadon megjelent a barátom, aki már huszonhét évesen kopaszodni ke