Marcus Lenyeltem a torkomban dobogó szavakat, és csak egy aprót bólintottam. – Amúgy is van dolgom. Ez ordas nagy hazugság volt. Alig akadt más dolog, amivel foglalkozhatnék, hiszen minden munkát elintéztem, de azért fenn kellett tartanom a látszatot. – Nem leszek sokáig – vágta ki magából, és már nyitotta is az ajtót. Belépett, majd a szoba közepére érve megtorpant. – Figyelj, Andra miatt vagyok