Méhfű Éreztem, ahogy az ujjai végigsimulnak a karomon, még mielőtt kinyitottam volna a szemem. Egy fáradt mosolyt erőltettem magamra, és úgy tettem, mintha nem sejteném, mi készül. Szürreális érzés volt így, lustán az ágyamon fekve, az ő érintésére ébredni. Az ujjai a vállamon időztek, majd megálltak a kulcscsontomnál. – Baszd meg, de gyönyörű vagy! Hirtelen felnyílt a szemem, és összevontam a szemöldököm, amikor megláttam Iant az ágyamon. Egyetlen mozdulattal felültem, ő pedig rám nézett. – Szia, bébi. Nagy nehezen nyeltem le a dühöt, ahogy így szólított. – Mennyi az idő? – kérdeztem, mintha semmi mást nem hallottam volna. Meddig aludtam már? Megdörzsöltem a szemem, és a homlokomhoz emeltem a kezem. – Múlt 11. – A picsába! – szisszentem a válaszára. Hogy alhattam ennyit?! Már van egy figyelmeztetésem a munkahelyemen, és ha ma is hiányzom, hivatalosan is kirúgnak. Káromkodtam, és lerúgtam magamról a takarót. Hirtelen bevillant, ahogy egy szexi férfi betakar, és megdermedtem. Tényleg megtörtént, Ian apja itt volt. Ő volt a legszexibb férfi, akihez valaha is ilyen közel kerültem, és a gondolat, hogy a kezei a derekamra kulcsolódnak, hogy megtartsanak, heves szívdobogást okozott. – Jól vagy? Ian hangja visszarántott a valóságba, és csak hümmögtem egyet, anélkül, hogy ránéztem volna. Szerencsére a fejfájás nem vészes, és nem émelygek. Mondjuk úgy, szerencsés vagyok, hogy nincs durva másnaposságom. A lábam belecsúszott az ágy melletti papucsba, és megfogtam egy törölközőt. Még mindig a tegnap esti hálóing volt rajtam, és amikor a székre néztem, ahol ült, üres volt. Már majdnem a fürdőszobánál jártam, amikor megálltam, és visszafordultam. – Mit keresel itt? Hihetetlenül nézett rám, mert soha nem kérdeztem tőle ilyet. – Úgy értem, tegnap benéztél, aztán ma... mire felébredek, itt vagy. – Valami bajod van ezzel, édesem? – Halvány mosoly jelent meg az ajkán, amitől csak még jobban összezavarodtam. Ha nem jövök rá magamtól, hogy megcsal, soha nem hinném el, mert olyan jól tudja megjátszani a hülyét. Megálltam egy pillanatra. – Nem, csak azon gondolkodom, akarsz-e mondani valamit. Megrázta a fejét, rosszallóan. – Csak annyira szeretlek, hogy látni akartalak. Bámultam rá, de a szavai nem hatottak meg, és ezt nem is próbáltam leplezni. Alig mozdultam, és az arcán csak egy dolog tükröződött: a gyanú. – Tényleg nem nézel ki jól, bébi. Valami baj van? Ne mondd, hogy még mindig a szülinap miatt vagy kiakadva. – Ahogy ilyen könnyedén kezelte a dolgokat, attól felfordult a gyomrom. Persze, elfelejtette a szülinapomat, és csak később jutott eszébe, amikor Helenával ünnepeltünk egy kicsit. Kérdezte, hol van, és amikor megvontam a vállam, felhívta, és lecseszte, amiért elfelejtette. Bocsánatot kért, és megígérte, hogy bepótolja, én pedig megbocsátottam neki. Hogy nem vettem észre semmi rosszat? Olyan naiv voltam, azt hittem, kiáll mellettem, pedig csak a saját mocskukat próbálta eltüntetni. Baszd meg, de hülye vagyok! – Tudom, nagyon sajnálom, hogy elfelejtettem a szülinapodat – mondta, és kimászott az ágyból. Felém indult, és kinyújtotta a kezét, hogy megérintsen. – Nem ez az – szóltam rá. – Nem vagyok ideges vagy dühös, amiért elfelejtetted a szülinapomat. – Akkor mi a baj? – Barna haja lazán az arcába omlott, a fürtjei pedig ott táncoltak a homlokán. Sötét szemei fürkészve figyeltek, várva, hogy megszólaljak. – A munkám. Tegnap kaptam egy figyelmeztetést, és ma biztos kirúgnak. Valahogy minden balul sül el. – Csak ennyi? Felvontam a szemöldököm, ő pedig megnedvesítette az alsó ajkát. – Úgy értem, ez nem elég ok arra, hogy ennyire kiborulj. Egy pillanatra azt hittem, a nagymamád. Valószínűleg nem akart bántani, de semmi sem idegesített jobban, mint amikor a nagymamám szóba hozta. Utáltam, ahogy érzem magam – emlékeztetett, hogy senkim sincs, és az utolsó rokonom sem ismerne meg, ha odamennék hozzá. A kezével a hajába túrt, és forgatta a szemét. – Figyelj rám, bébi. Mondtam már, hogy bármikor kérhetsz tőlem pénzt. Van elég, érted? Nincs neked. – Ian, nem érted. – Esélye sem volt megérteni, mert az a buta feje azt hitte, hogy apja pénze az övé, és azt csinál vele, amit akar. – Dehogynem. Utálod, ha pénzt adok, de néha szükséged van rám. Szükséged van rám, hogy jobban érezd magad, és segítsek elfelejteni ezeket a szar érzéseket. – Szünetet tartott, hogy levegőt vegyen. – Tudok segíteni. Hosszasan bámultam rá, és észrevettem, hogy megcsináltatta a szemöldökét, és gyémántra cserélte az orrpiercingjét – mindezt az elmúlt tíz órában, ami azt jelentette, hogy nem ment haza, miután eljött tőlem. – ...szóval mondd, mit akarsz. Nehezen tudtam felfogni, amit mondott, mert nem figyeltem eléggé. – Várok. Bármiben segíthetek, bébi, csak mondd meg. Az apád. Egyre erősebb lett a vágy, hogy lefeküdjek Marcus Hillsszel, hogy bosszút álljak Geraldon, és ezt pontosan tudtam. – Egy állást – motyogtam. – Tudsz szerezni egy állást apád cégénél? – Ránéztem, és elmosolyodtam. – Az sokat jelentene nekem.