Samantha Samantha Davis vagyok. Tallulah-ban nőttem fel, egy kisvárosban Louisianában, ahol a szegénységi ráta negyvenegy százalék. Apám túladagolásban halt meg, amikor öt éves voltam. Anyám alkoholista, akit semmi más nem érdekel, csak az, hogy honnan szerzi a következő italát. Érettségi után két évet töltöttem felszolgálással a Tootsie's Diner-ben, és sikerült annyi pénzt megtakarítanom, hogy elinduljak a Nagy Almába. Persze nem jöttem egyedül. A legjobb barátnőm, Avery velem tartott. Szerintem nem akarta, hogy egyedül legyek a nagyvárosban. De néha megbánom, hogy velem jött. Négy év New Yorkban, és csak a bulizás érdekli. Ma este a kedvenc éjszakai klubjába akar menni, és én rettegek tőle. Az éjszakai klubba járás az egyik, ha nem a legkevésbé kedvelt dolog számomra. Tiszta káosz, és ne is kezdjük el a srácokat, akik rámhajtanak. Két másodpercre vagyok attól, hogy levegyem a ruháimat, felvegyem a pizsamámat, és bekapcsoljam a Netflixet. Ahogy a tükörbe nézek, csak a göndör, sötétbarna, vad és hosszú hajam látom. Nem akarok a hajammal foglalkozni, ezért úgy döntök, hogy kiengedem. Mivel fáradtnak tűnök a hosszú munkaóráim miatt, sminket teszek fel, hogy elrejtsem. Egy másik dolog, amit nem szeretek, az a smink. De ha nem megyek el, soha nem hallgatom el Avery-t. Ma este egyike azoknak az estéknek, amikor nincs energiám vitatkozni vele. Megragadom a dolgaimat, és elhagyom a cipősdoboz méretű garzonlakásomat, amelyben az elmúlt pár hónapban élek. Esküszöm, akkora, mint egy gardrób, de ez az egyetlen, amit megengedhetek magamnak. Legalább van egy saját helyem. Amikor elhagytam Tallulah-t, ezt ígértem meg magamnak, valami olyat, amit a magaménak nevezhetek, és távol az anyámtól. Uberrel megyek Avery kedvenc éjszakai klubjába, a Bűnösbe. Már a neve is izgalomba hozza. Mélyen belül azt hiszem, szereti a figyelmet, amit ott kap, és ismerjük a kidobót, így nem kell sorban állni. Régebben kavart vele. A Bűnös előtt egy sor kígyózik a sarkon túl. Rettenek attól, hogy kiszállok az Uberből. Mély levegőt veszek, és kiszállok az Uberből, tudva, hogy már túl késő visszafordulni. Attól a perctől kezdve, hogy a bejárati ajtóhoz sétálok, hallom a sznobokat, ahogy szívják a fogukat, és a férfiak, ahogy üvöltenek utánam. Úgy érzem magam, mint egy marha. Egy másik ok, amiért utálom az éjszakai klubokat. – Szia Samantha, egyedül ma este? – kérdezi a kidobó. – Mondd, kérlek, hogy Avery itt van – adok neki egy oldalsó ölelést. – Még nincs. Tudod, milyen ő – mondja nevetve. – A fenébe. – Menj be. Megmondom neki, hogy bent vagy, amikor megérkezik. – Köszönöm. Bemegyek, figyelmen kívül hagyva az üvöltéseket és a további megjegyzéseket. A kidobó kirúg néhányat a sorból, amitől elnevetem magam. Bent sincs jobb. Vajon egész New York City úgy döntött, hogy ma este kell itt lennie? Megrázom a fejem, és a bár felé veszem az irányt. Legalább egy-két italra van szükségem, amíg Avery meg nem érkezik. De mielőtt elérném a bárt, összefut a tekintetem egy férfival, akit esküszöm, hogy láttam már valahol, de nem vagyok benne biztos, hol. A tekintete félelmetes, még a sötétben is. Valami vonz benne, de nem engedhetem meg magamnak, hogy vonzódjak. Az életem már így is bonyolult. Határozottan nincs szükségem figyelemelterelésre. Ezért továbbmegyek, és nem gondolok többet az intenzív tekintetű férfira. Majdnem két óra telt el, mióta bejöttem, és Avery még mindig nincs itt. A második túlárazott pohár boromat iszom, amiből néhány napra élelmiszert vehetnék, és minden Tom, Dick és Harry megközelített. Mintha nem értenék a célzást, nem érdekel engem senki, és nem is vagyok elérhető. Bárcsak rájuk üvölthetnék, hogy húzzanak el, de kétlem, hogy segítene, ezért ehelyett csak mosolygok, és elnézést kérek. Bosszúsan előveszem a telefonomat, és tárcsázom Avery-t. – Hol vagy? – kérdezem, mielőtt esélye lenne megszólalni. – Esküszöm, mindjárt ott vagyok. – Ezt húsz perce írtad. Elmegyek. – Ne, kérlek. Igyál egy pohár bort az én költségemre. A dolgok kicsit elhúzódtak a munkahelyen. Már indulok kifelé – mondja, de hallom, hogy elzárja a zuhanyt. – Hallom a zuhanyt a háttérben. – Húsz perc. Nate-nél vagyok, szóval tudod, hogy nagyon közel vagyok. – Jó. Húsz perc. Ha addig nem vagy itt, elmegyek. – Rendben. Ígérem, ott leszek. Szeretlek. – Én is szeretlek – mondom, és befejezem a hívást. Befejezem a borospoharamat, és visszasétálok a bárba, hogy megkapjam, ami biztosan az utolsó pohár borom lesz ma este. Ha végeztem, elmegyek, akár megérkezik Avery, akár nem. – Elnézést – szólok a csaposnak. Ő azt mondja, hogy adjak neki egy percet. Néhány másodperc telik el, mire odaér hozzám. – Mit hozhatok, édesem? – próbál flörtölni. Meg kell állnom, hogy ne forgassam a szemem. – Ő kér még egy Merlot-t. – Már mielőtt megfordulnék, tudom, hogy ki beszél. A hang a seggfej exemtől, Harvey-tól származik. – Ez tizenkét dollár lesz – mondja neki a csapos. – Írd a számlámra – mondja neki Harvey. – Nem, köszönöm. Meg tudom venni az italom. – Átadok a csaposnak egy húszast. Kétkedve néz rám, de egy másodperc múlva elfogadja a pénzemet. Azt hiszem, nem érdekli, ki fizet. – Gyere már, Sammy, ne légy ilyen. Voltunk mi barátok is. – Mi sosem voltunk barátok, Harvey. – Oldalra lépek, hogy elmenjek mellette, de megragadja a karomat. – Ne merd. – Mondom neki. – Már hónapok teltek el az incidens óta. Gyere már, bocsáss meg nekem már. Nem vagy már túl rajta? Mondtam, hogy sajnálom. – Próbálja a kiskutya szemeket, de ez nem hat rám. – Könnyű neked mondani. Nem te voltál az, aki besétált, és látta, hogy a titkárnőd szopja a farkad. – Ez egy félreértés volt, és csak egyszer fordult elő. Nem voltunk együtt. Pár nappal azelőtt kértél egy szünetet. – Komolyan, Harvey? – Veszek egy mély levegőt. Gyorsan ki kell találnom valamit, különben nem hagy békén. – A barátom vár rám. – Megrántom a karomat, de ő erősebben fogja. – Kérlek, milyen barát? Nevet, és ez felidegesít. Lehetne barátom. De biztos vagyok benne, hogy azért mondja ezt, mert alig volt időm ránk, mivel sokat dolgozom. Végigpásztázom a klubot, abban reménykedve, hogy találok valakit, bárkit, akit felhasználhatok a barátomként. Muszáj lennie valakinek, aki szívesen kisegít azzal, hogy eljátssza a barátomat. Aztán meglátom őt. A férfit, akit akkor láttam, amikor először bejöttem. A bár felé sétál, és mérgesnek tűnik. Várjunk csak, felém sétál? Ugyan már, nem vagyok ilyen szerencsés. Harvey felé fordulok, mivel nincs más lehetőségem. – Engedd el a karomat, Harvey. – Nem engedi. – Most. – Megrántom a karomat, de ő erősebben fogja. – Minden rendben, édesem? Ha távolról szexinek gondoltam, akkor a hangja valami egészen más. Mély és parancsoló. Felé fordulok. Ahogy a szemünk találkozik, olyan érzés, mintha minden elcsendesedne. A tekintete valami felismerhetetlent gyújt meg bennem. Veszek egy mély levegőt, és kirázom magam a transzból, amibe úgy tűnik, estem. – Igen – mondom, ahogy Harvey elengedi a karomat. – Matthew vagyok, és te? – kérdezi Harvey-tól az idegen. Közelről esküszöm, hogy mintha láttam volna már valahol. Csak nem tudom hova tenni. – Elmegyek – válaszolok, mielőtt Harvey válaszolhatna. Megragadom Matthew karját, és elvezetjük magunkat a bárból. – Köszönöm – mondom neki, miután tudom, hogy hallótávolságon kívül vagyunk. – Szívesen. – Megállok, és ránézek. – Nem bánod, ha veled iszom meg az italom? Nem akarok Harvey-val foglalkozni, és ha újra egyedül lát, nem fog leállni. – Örömömre szolgálna. A VIP részleghez vezet, ahol ült. Ülve jobban megnézhetem. Nos, amennyire csak lehet ebben a világításban. Szőke a haja, ötnapos borostája van, ami jól áll neki, és a szeme a kék tökéletes árnyalata. A velem szemben álló férfi úgy néz ki, mintha egy GQ magazin fotózásáról lépett volna ki. – Ki az a seggfej, aki zaklatott? – Most, hogy elég közel ülünk egymáshoz, hallom a brit akcentust. Lehet még ennél is tökéletesebb? – A volt barátom. – Hülye, ha engem kérdezel. – Zavarodottan nézek rá. – Egy hozzád hasonló nő nem lehet senkinek a volt barátnője. – A bóktól elpirulok. – Köszönöm – mondom, nem tudva, mi a megfelelő válasz. Csendbe burkolózunk. Nem kínos, de nem is kényelmes. Valami feszültség érezhető a levegőben. Igyekszem minél gyorsabban befejezni az italom, mivel el akarok menni. Ez az este katasztrófa volt, és az ágyamban akarok lenni. Már túl sokat ittam. Az éjszakai klub még nem forog, de határozottan spicces vagyok. – Hé, tudtad, hogy itt van a seggfej? – köszönt be Avery, felénk sétálva. – Ki ez a pasi? – teszi hozzá, Matthew-ra nézve. – Valaki, aki elég kedves volt ahhoz, hogy segítsen nekem, mert két órát késtél. – Avery vagyok. Te? – kérdezi, gyakorlatilag az arcába tolva magát. – Matthew. – Mosolyog. Jézusnak is tökéletes fogai vannak. Már-már idegesítő, hogy mennyire tökéletes. – Nos, Matthew, köszönöm, hogy megmentetted a legjobb barátnőmet attól a seggfejtől, aki megcsalta őt a bombázóval. – Jézus, Avery, nem kicsit sok ez? – mondom neki, zavarban a viselkedése miatt. – Mi van? Nem mintha titok lenne. Amúgy is túl jó voltál hozzá. – Megrázom a fejem, és felállok. – Mára ennyi volt. Kimerült és éhes vagyok. Késő van, és több mint eleget ittam. – Megígértél egy italt. – Próbál duzzogni, de ez nem fog hatni rám. Nem az után az este után, amit átélek. Csak haza akarok menni. – Hárommal többet ittam. Majd írj, ha hazaértél. Matthew, örülök, hogy megismertelek. Köszönöm, hogy segítettél korábban. – Kinyújtom a kezem. Abban a pillanatban, ahogy megragadja, érzem, hogy áram fut át a kezünk között. Nem tudom megállni, hogy ne szisszenjek fel. – Az öröm az enyém. Lehetek olyan merész, hogy elhívjam egy étkezésre? – Nem, köszönöm – mondom udvariasan, mivel el akarok menni. Túl sok a közelében lenni. Alig kapok levegőt. – Említetted, hogy éhes vagy. – Teszi hozzá, még mindig fogva a kezem. – Hálás lenne, ha elvinnéd enni valamit – teszi hozzá Avery. – Avery – kezdem. – Mi van? Élj egy kicsit. Ez csak étel, vagy aggódnom kellene, Matthew, hogy elrabolod? – Nem merném. – Tökéletes fogait villantja rám. Valami váratlant teszek. – Vezess – mondom Matthew-nak. Elengedi a kezem, feláll, és begombolja a kabátját. Ez olyan apróság, de szexi. Ahogy megfordul, Avery egy oké jelet ad, és legyezi magát. Néha annyira gyerekes tud lenni. Semmi nem érdekli, folyamatosan a pillanatban él, ahogy ő nevezi. De nekem nincs ilyen luxusom. Megrázom a fejem, és Matthew felé fordulok. – Tényleg nem kell sehova sem elvinned. Őszintén szólva csak azért egyeztem bele, hogy Avery békén hagyjon – mondom, miután kint vagyunk. – A sofőröm ott elöl van – mondja, mintha nem hallotta volna, amit mondtam. Nincs más választásom, mint tovább sétálni mellette. – Jó estét, uram – köszönti a sofőr, ahogy kinyitja az ajtót. Matthew-nak biztosan van pénze. – Jó estét, Cliff, ez – rám néz, bizonytalanul. – Samantha. – Jó estét, hölgyem. Hova, uram? – Lakás. – Mondja, miután beszálltunk az autóba. – Nem megyek haza veled. – Ösztönösen mondom, pedig a testem minden porcikája azt akarja, hogy megtegyem. Mi van velem? – Lakás. – Ismétli meg, és becsukja maga után az ajtót. Arra sem emlékszem, hogy beszálltam az autóba. – Matthew – kezdem. – Nem lakom messze. Ehetünk valamit, és elmehetsz, miután megetettelek. A szavai ártatlannak tűnhetnek, de esküszöm, mintha több is lenne benne. Az ablakon nézek kifelé, próbálva távolságot tartani közöttünk. Megmagyarázhatatlan vonzalom érzek a mellettem ülő idegen iránt. A hője vonz engem. De lehet, hogy a szex hiánya vagy a három pohár bor az oka. Mi a fenéért kellett beleegyeznem, hogy elmegyek ma este?