Megint egy átkozott nap, és minden unalmassá válik. Még az esti szórakozás is unalmas lett.
– Mire gondolsz? – kérdezi Esme, és ránézek.
– A hosszú napra, ami rám vár. – Iszom egy kortyot a kávémból, hogy elűzzem a tegnap esti másnaposságot.
– Úgy nézel ki, mint egy rakás szar.
– Esme! – korholom.
– Mi van? Nem így mondják az amerikaiak? Szükséged van egy kis szünetre, bátyám. Tudom, hogy nem érde
















