Megint egy átkozott nap, és minden unalmassá válik. Még az esti szórakozás is unalmas lett. – Mire gondolsz? – kérdezi Esme, és ránézek. – A hosszú napra, ami rám vár. – Iszom egy kortyot a kávémból, hogy elűzzem a tegnap esti másnaposságot. – Úgy nézel ki, mint egy rakás szar. – Esme! – korholom. – Mi van? Nem így mondják az amerikaiak? Szükséged van egy kis szünetre, bátyám. Tudom, hogy nem érde