Mason, aki régóta a gazdasági életben forgolódott, azonnal bocsánatot kért, amint megérezte a kínos légkört. "Sajnálom, az én hibám." Aztán hozzátette: "Ma van Cynthia édesanyjának az emléknapja. Javaslom, küldjetek egy csokor virágot." Mason felállt, és elvezette Cynthiát és Liamet a temetőbe. A nappaliban Roseanne az alsó ajkába harapott, és ökölbe szorította a kezét. Nem tudott belenyugodni. Az