– Milyen szerepet szánsz nekem az oldaladon? – kérdezte Cynthia, bár egy kicsit félénk volt, nem felejtette el a mai látogatása célját. – Mit akarsz? – vágott vissza Liam. – Szükségem van egy házasságra – mondta Cynthia, miközben szorongva figyelte a reakcióját. Az igazat megvallva, nem volt sok önbizalma. Az egyetlen oka, amiért itt volt, az az volt, hogy ő volt az első férfi az életében, és a magas társadalmi státuszával a házasság nemcsak meghiúsítaná Mason többi szándékát, hanem lehetővé tenné számára, hogy visszaszerezze a részvényeit. Liam tekintete megállapodott, miközben figyelte, ahogy Cynthia a száját harapdálja, mereven állva, tökéletes alakját még a hétköznapi öltözet sem tudta elrejteni. Hirtelen feszültnek érezve magát, vett egy levegőt, és megváltoztatta az ülő pozícióját. Az ujját a szájához emelte, és halkan köhintett, halvány mosoly játszott az ajkán: – Emlékszem, ma reggel elég határozott voltál abban, hogy semmilyen kapcsolatot nem akarsz velem. Cynthia magyarázatot adott: – Én csak egy hat hónapos házasságot kérek. Ez idő alatt tudom teljesíteni egy feleség kötelességeit, és utána üres kézzel távozom. Liam felvonta a szemöldökét, meglepetés villant a szemében. – Megkérdezhetem, miért? Cynthia ökölbe szorította a kezét az oldala mellett, arckifejezése továbbra is nyugodt volt: – Szükségem van erre a házasságra, hogy visszaszerezzem anyám dolgait, és nem szívesen nézek szembe egy másik férfival. Liam kissé összevonta a szemöldökét. Valójában, amióta megjelent és házasságot ajánlott, nem érzett semmilyen ellenszenvet. Tetszett neki a teste, és a tegnap esti közeli találkozásukból egyértelműen érezte az ártatlanságát. Még ha nem is hozta volna fel a javaslatot ma, úgy érezte, kénytelen felelősséget vállalni érte. A nagyszülei minden nap a házassági állapotával foglalkoztak. A vele való házasság valóban nyugalmat adna annak a kettőnek. De volt valami, ami nem egészen tetszett neki. Miután egy pillanatig elgondolkodott, azt mondta: – De látod, mi, Sullivanok nem vesszük könnyen a válást. Amit kérsz, az nem egyszerű dolog. Cynthia arcán csalódottság tükröződött. Végül is ez a válasz volt az, amire számított, tekintve, hogy ez egy életre szóló elkötelezettségről szólt. Senki sem ugrana bele a házasságba egyetlen éjszakai kaland alapján, különösen nem valaki Liam termetéből – egy nagyvállalat vezérigazgatója. Nem is lehetne óvatosabb. – Sajnálom, hogy zavartam – mondta Cynthia, leengedve a tekintetét, hogy elnézést kérjen meggondolatlanságáért. – Viszlát. "Úgy tűnik, más módot kell találnom. Mindenképpen vissza kell szereznem anya részvényeit" - gondolta Cynthia, miközben megfordult, hogy elmenjen, a csalódottság nehéz lépteivel. – Várj! – Liam hangja érte utol hátulról. – Mindig ilyen makacs voltál? "Mit értett ezalatt?" Cynthia megállt, és visszafordult, zavartan, a nyugodt és jóképű férfit nézve az asztala előtt. – A házasság rendben van, de én fogom felbontani. Cynthia megdöbbent. Fürkészőn nézte, próbálva némi őszintétlenséget találni a higgadt viselkedésében. De ő az üzleti élet titánja volt, legyőzhetetlen a piacon – nem valaki, akinek a gondolatait mások könnyen kiolvashatnák. – Rendben – bólintott rövid szünet után. A prioritás a részvények visszaszerzése volt. Ráadásul egy férfi, aki minden tekintetben a siker megtestesítője, nem lenne rossz férj. – Elhoztad a személyi igazolványodat? – Liam rendezte az asztalán lévő dokumentumokat, és felállt, hogy Cynthia felé menjen. – Tessék? – A hirtelen váltás felkészületlenül érte Cynthiát. Aztán érezte, hogy valami megkopogtatja a homlokát; Liam állt előtte, kezét a zsebében, mosoly az ajka sarkában. Cynthia a homlokát fogta, felnézett rá. Csak ekkor vette észre, milyen magas, egy teljes fejjel magasabb nála. Még az ő 170 centiméteres magasságával is imádnivalónak tűnt mellette.