Zalia Bebújok Deimoshoz, még nem akarom kinyitni a szemem, és szembenézni a hálószobámon kívüli világgal. Már elvesztettem a fonalat, hányszor hozott engem Deimos a csúcsra, vagy hányszor jutott el ő oda. Csak azt tudom, hogy élvezni fogom a Társam testét életünk végéig, és kétlem, hogy valaha is bele tudnék unni. A kezem lassan a nyakamon ejtett jelhez vándorol, és mosoly jelenik meg az arcomon,