Nóra magabiztosan és elégedetten szólt. "A trónörökösnek kiválóan kell teljesítenie tanulmányilag, és hatékonyan kell irányítania. Ha bebizonyítod, hogy ügyesebb vagy Ariánál, akkor a vagyon vitathatatlanul a tiéd lesz." Emma gúnyosan felhorkant. "Szóval, Nóra, azt sugallod, hogy párbajra hívjam Ariát? Ha én kerülök ki győztesen, zsebre vágom a kétmillió dollárt?" Nóra, bízva abban, hogy Emma nem tudja felülmúlni Ariát, egyszerűen azt válaszolta: "Pontosan." Amint Nóra felfedte a lapjait, Emma tudta, hogy ez már a zsebében van. Előző életében ő és Aria pontosan ebben a pillanatban néztek szembe egy döntő vizsgával. A győztes megszerezte volna Emma édesanyja, Stella Rivera által hagyott vagyonkezelői alapot. De akkoriban Emma, aki vidéki oktatásból érkezett, nem sejtette a vizsga tétjét, és összevissza firkált a lapjára. Csak arra emlékezett, hogy milyen öröm ült Nóra és Aria arcán, amikor kifüggesztették az eredményeket. Nóra leereszkedően bátorította, hogy tanuljon szorgalmasabban utána, Aria pedig egy ízléstelen, tízdolláros nyakláncot ajándékozott neki "ismerkedési ajándékként". Visszatekintve Emma ezt sértőbbnek találta, mintha egy kóbor kutyaként lerázták volna. Emma megharapta az ajkát, és beleegyezett: "Rendben, akkor a teszteredmények döntenek. Ha nyerek, elviszem a pénzt. És Aria..." Csendben hozzátette, egy mosollyal az arcán: "Mintha lenne esélye." Aria, a gőgtől felfújva, gúnyosan szólt. "Én vagyok az első helyezett három éve! Azt hiszed, versenyezhetsz velem? Gyakorlatilag aláírod a halálos ítéletedet!" Emma nem tudta elfojtani a nevetést, és elgondolkodott: "Akit az istenek el akarnak pusztítani, azt először megőrjítik." Úgy nézett Ariára, mintha az már kiesett volna a versenyből. ***** Az idő elrepült, és hamarosan eljött a Vark College felvételi vizsgájának napja. Amikor Emma és Aria megérkeztek a Vark College-ba, azonnal felismerték őket. "Hé, Aria, ez a húgod?" – kérdezte valaki meglepetten. "Aria, nem is hasonlít rád" – jegyezte meg egy másik. "A húgod kedvesnek tűnik" – tette hozzá egy osztálytárs, elsimítva a kínos pillanatot. Aria, élvezve a burkolt bókokat, elégedetten mondta: "Persze, a húgom vidéken nőtt fel, és nem volt jó tanuló, de profi a mezőgazdasági gépekkel – traktorokkal, aratógépekkel, minden ilyesmivel. Olyan dolgokat tud kezelni, amiket mi még sosem láttunk." Hangosan nevetett, osztálytársai pedig csatlakoztak hozzá. Abban a pillanatban Emma valóban nem osztozott Aria kifinomultságában. Emlékei tele voltak a mezőkön való hemperegéssel: halászattal tavasszal, és búzaaratással ősszel. Most, nyáron a bőre durva volt, a megjelenése pedig nyers. Előző életében az ilyen megjegyzések összetörték az önbizalmát. Úgy érezte, cserbenhagyta a húgát, Aria pedig gyakran szidta őt, amiért kínos, és kizárta a programokból. Emma ostobán azt gondolta, a legjobb, ha türelmes a húgával, és egyedül töltötte az éjszakákat, titokban a párnájába sírva. Most visszagondolva Emma keserűen ironikusnak találta. "Az emberek, akik nem szeretnek, egyszerűen nem szeretnek. Akármennyire is igyekszel, akkor is a vesztedet tervezik. Mi a fenének kellene törődnöm azzal, hogy mit gondolnak?" Emma gúnyosan keresztbe tette a karját, és laza kabátját a vállára vetette, magabiztosságot sugározva. "Ha az anyák nem egyformák, hogyan lehetnének a gyerekeik?" "Mit mondtál?" – kiáltott fel egy osztálytárs meglepetten. "Aria, szóval neked és a húgodnak más anyukátok van? Évek óta osztálytársak vagyunk, és soha nem mondtad el!" – csatlakozott egy másik, szítva a tüzet. Emma édesanyja fiatalon meghalt, és ezeknek a naiv osztálytársaknak fogalmuk sem volt arról, hogy Nóra a házasságtörő. Persze Aria nem teregette ki ezt a szennyest. Aria arca beborult, és elhallgatott. Emma hidegen nézett rá, szavai gúnyosak voltak. "Soha nem mondaná el nektek. Ki akarna azzal dicsekedni, hogy szerelemgyerek?" A megjegyzése után Emma hűvösen a vizsgaterem felé sétált. Pillanatokkal később, ahogy Emma leült, Aria berontott, arca viharos volt, és lecsapta a hátizsákját Emma mellé. "Azt hiszed, ez már a zsebedben van, Emma? Várj csak, amíg kijönnek a vizsgaeredmények. Mindenki látni fogja, hogy te egy totális lúzer vagy! Anya azt mondta, ha én jól teljesítek ezen a teszten, megszerzi nekem azt a kétmillió dollárt. Menj a pokolba a szegény anyáddal, te ribanc!" A dühtől kipirulva Aria megragadta a hátizsákját, és kiviharzott. Emma tekintete jegessé vált. "Megsérted az anyámat, átkozod a családomat... Aria, meg fogod ízlelni a poklot" – fogadkozott csendben. Fél órával a vizsga kezdete után Emma elsőként adta le a dolgozatát, míg Aria még a felénél sem járt, kétségbeesetten próbálta jól megcsinálni, tekintettel a vizsga nehézségére. Látva, hogy Emma ilyen korán leadja a dolgozatát, megrázta Ariát. "Mi a fenét? Hogy végzett ilyen gyorsan?" Gyorsan megnyugtatta magát. "Emma, egy vidéki senki árva, mit tudhat? Valószínűleg csak összevissza firkált, hogy túl legyen rajta." Megnyugodva Aria visszavetette magát a tesztjébe, míg Emma a parkba sétált. Előző életében, az önbizalomhiánya miatt, Emma soha nem értékelte igazán a Vark College szépségét, különösen azután, hogy zaklatták a campuson. Ezúttal elhatározta, hogy mindent magába szív. Egy rózsaszín virágú fa alatt Emma elmerült a gondolataiban, a virágokat nézve. Egy mély, gazdag hang hirtelen megtörte a csendet. "Tetszik, amit látsz?" Emma meglepetten visszatért a valóságba, és észrevett egy tolószékben ülő férfit, aki a virágfüggöny mögül bukkant elő. Liam, a tolószékében ülve, arisztokratikus távolságtartást árasztott. Mély, nyugodt szemei azonban megenyhültek, amikor megpihentek rajta. Észrevette a csendjét, és egy kecses csuklómozdulattal megkérdezte: "Egyedül vagy? Lógsz a tanításról?" Emlékek egy korábbi életről, ahol mindketten lángokban haltak meg, röviden elárasztották Emmát. Visszanyerte a lélekjelenlétét, és azt válaszolta: "Igen, korán leadtam a tesztemet. Üzleti ügyben jött a Vark College-ba, Mr. Hall?" "Nem" – mondta Liam, és a szemébe nézett. "Én érted jöttem." Emma meglepődött, és elhallgatott. "Mi a baj? Gyakorlatilag egy pár vagyunk. Nem nézhetem meg a leendő feleségemet az iskolában?" Liam hangja kihívást hordozott. Jól tudatában volt Emma vonakodásának a kapcsolatukkal kapcsolatban; gondterhelt és ellentmondásos arckifejezése csak elmélyítette azt a meggyőződését, hogy a lány nem akarja látni őt. Az arca komorrá vált. "Ha nem tetszik, akkor elmegyek, miután átadom ezt." Átadott neki egy elegáns fekete kártyát. "A PIN-kód a születésnapod."