Mondtam neki, hogy unatkozom, magányos vagyok, és aggódom szegény, édes barátomért és a sérült bokájáért. Gondoltam, talán egy szopás segítene, és mindent elmeséltem neki, hogyan fonom az ajkaimat a hegye köré, és hogyan szopom erősen, lassan, miközben a szemébe néztem és rebegtettem a szempilláimat. Ez mindig az őrületbe kergette, és ma sem volt kivétel a szabály alól. Láttam, hogy izgatott lett, ami azt jelentette, hogy a nadrágjában lévő kezével simogatta azt a vastag sörösdobozos faszt, amit annyira szerettem. Megpróbáltam meggyőzni magam, hogy ez csak az ő érdekében van, de az igazság az volt, hogy én is elkezdtem izgulni. Nagyon izgulni. A puncim teljesen átázott, és éreztem, ahogy a bugyim rám tapad a szoknyám alatt. Egyre kényelmetlenebb lett, és a szívem minden egyes dobbanása hasonló dobbanást hozott a fájó csiklómhoz. Újra az ajtókra pillantottam. A mostohaapám még mindig telefonált. Tényleg megúszhatnám, hogy magamhoz nyúljak az asztalomnál? Őrület volt. De forró is. Nem tudtam ellenállni. Muszáj volt. Egyik kezemmel folyamatosan Derricknek írtam, míg a másikkal felhúztam a szoknyámat, és a székemet mélyen az asztalom alá csúsztattam, miközben felfedtem a bugyimat. Átázott, borotvált ajkaimhoz simult, én pedig oldalra húztam, hogy felfedjem alatta az éhes, nyáladzó húst. Ujjaimat a résembe nyomtam, finoman végigsimítottam velük a csiklómat, és felnyögtem, amikor hozzáértem ahhoz a kis dudorhoz, amit imádtam izgatni. Tényleg régóta telt el. Egyetlen érintés majdnem a szakadék szélére sodort abban a pillanatban. Elkezdtem simogatni, szétnyitottam az ajkaimat, hogy izgassam és simogassam. A testem azonnal felmelegedett, a mellbimbóim kiálltak a melltartóm kosarai közül, és megmerevedtek, amikor arra gondoltam, hogy Derrick megérinti magát értem. Imádtam, ahogy a farkam a kezében nézett ki, olyan nagy és húsos. Soha nem láttam még ehhez foghatót, amíg meg nem találkoztam vele, és minden más farkam miatt elkényeztetett. Vagy legalábbis akkor ezt gondoltam. A számba haraptam, félig lehunytam a szemem, miközben elképzeltem Derrick hegyét, ahogy megduzzad, a dús rúdja lüktet, ahogy egyre közelebb kerül a csúcsponthoz. Mindig annyit jött, a melleimre fröcskölte a tartalmát, néha pedig az arcomra, miközben élvezettel vicsorog. Imádtam az arckifejezését, azt a visszafogottságot, ahogy próbálta visszatartani magát. De tudtam, hogyan kell rávenni, hogy leszopja, még akkor is, amikor olyan kétségbeesetten próbálta, hogy ne tegye. Fantáziáimban elmerülve alig vettem észre, ahogy a mostohaapám kinyitja az irodája ajtaját. Megijedtem, előrevetettem magam a székben, és majdnem áthajítottam a telefonomat a szobán. Borzasztóan feltűnő volt, és azonnal tudta, hogy valamiben mesterkedem. De nem volt időm áthelyezni a pozíciómat. A kezem még mindig a combjaim között volt. A szívem hevesen vert, ahogy a mostohaapám gyanakvó szemébe néztem. „Mit csinálsz?” – kérdezte tőlem. – S-semmi – feleltem. Nagyot nyeltem, majdnem megfulladtam ettől a hazugságtól. Nagy szarban voltam, és nem volt kiút. A mostohaapám elkezdett körbejárni az asztalom melletti oldalát, én pedig kétségbeesetten próbáltam kitalálni, hogyan szabadíthatnám ki a kezem anélkül, hogy észrevenné. De nem tudtam mindezt megtenni, és közben lehúzni a szoknyámat. Pár centire volt tőlem, az asztalom sarkánál fordult meg. Be voltam ütve. Az arcom vörösre égett, ahogy rám meredt, a gyűrött szoknyámra, majd az asztal alatt lévő kezemre. Összehúzta a szemét. – Húzd hátra a széked! Megpróbáltam ártatlannak tűnni. – Apa, én… – Most. Nagyot nyeltem, vonakodva engedelmeskedve a parancsnak. Ahogy elfordultam az asztaltól, egy halk nyöszörgés tört fel a torkomból. A kezem még mindig a szoknyám alatt volt, és átázott a nedveimtől. Mostohaapám sokáig nézett rám. Nem voltam biztos benne, mit fog tenni. Csak bámult, mintha még el sem döntötte volna. Aztán megnyalta a száját, és azt mondta: „Emeld fel a kezed!” A szemeim elkerekedtek. „Apu, ne…” De nem tudta megmozdítani. Tetten értek, és be akarta masszírozni. Becsuktam a szemem, és kihúztam a kezem a lábam közül. Az ujjaimat beborította a selymes vágy, hosszú csíkok futottak közöttük és az ujjperceimen. Úgy éreztem, mintha nagy magasságból zuhannék, a gyomrom a földre zuhant, miközben a pulzusom a fülemben vert. Nem tudtam ránézni. „Magadhoz nyúltál… az irodámban?” – kérdezte. Bólintottam, de továbbra sem voltam hajlandó kinyitni a szemem. „I-igen.” Hallottam, hogy felveszi a telefonomat. A francba. „Szexelted a barátodat, miközben dolgoznod kellett volna?” „Még azt sem mondtad, mit tegyek…” „Igen vagy nem?” – kérdezte a mostohaapám sokkal szigorúbban, mint ahogy erőm lett volna megdorgálni. Éreztem, hogy remegek. Le akartam tenni a kezem, de biztos voltam benne, hogy rám fog ordítani. Hátrányos helyzetbe hozott. Tudtam, hogy nem menthetem meg magam. „Igen” – mondtam végül. „Én… sajnálom.” „Hadd lássam” – mondta, és a szívem kihagyott egy ütemet. „Hadd lássam, mit tettél magaddal.” Kinyitottam a szemem, és felnéztem rá. „Nem… nem mondod komolyan…” „Csináld!” – utasított, de én csak ültem ott, teljesen letaglózva. A választás nyilvánvaló volt. Nem szabadna megtennem. Rossz volt. Furcsa… volt. De az érzéseim ennél sokkal összetettebbek voltak. A szégyenen keresztül egy részem… izgatott volt, hogy a milliárdos mostohaapám rajtakapott. Volt bennem egyfajta kapkodás, ami még nagyobb vágyat hajtott a combjaim közé. Egy részem azt akarta, hogy lássa, mit művel a drága kislánya. Egy másik részem meg akarta mutatni a mostohaapámnak a csinos puncimat.