A Viremont városában található Greenfield Nemátalakító Sebészeti Központ negyedik emeleti műtőjében Dr. Yasmin Jensen, fehér köpenyben, kezében egy írótáblával, a beteg alapvető adatait ellenőrizte Bianca Harvey nevű ápolónővel. – Név? – kérdezte Yasmin. – Cameron Wallace – válaszolta Bianca. – Nem? – Nő. – Kor? – Tizennyolc. – Eljárás? – Nemet megerősítő műtét. Nőből férfi. Ma az első szakasz – mell eltávolítás. Az adatok ellenőrzése után Yasmin bólintott, és utasította Biancát: – Vegye le a felsőjét. – Majd az aneszteziológus felé fordult: – Kezdje az érzéstelenítést. Cameron csendben feküdt a fehér műtőasztalon, szeme csukva, kék-fehér kórházi hálóingben. Még a rövidre vágott hajjal is éteri, nemet meghazudtoló szépség sugárzott az arcáról. Bőre sima és hibátlan volt, szempillái hosszúak és lágyan íveltek, orra finom és kifinomult, és a jobb fülében egy csillogó gyémánt ékkő ragyogott. Első pillantásra pont úgy nézett ki, mint egy fiú – egy elképzelhetetlenül jóképű, gyönyörű fiú. De ez nem volt az igazság. Ő egy lány volt, minden porcikájában, aki a születése pillanatától fiúnak álcázva élt. A Cameron körüli zaj enyhén ráncolta a homlokát. Abban a pillanatban, hogy érezte valakinek a kezét a gallérján, a reflexei beindultak, és a karja felemelkedett, erőteljesen megragadva a csuklót. – Au! – Bianca hirtelen sikolya hasított a műtőn, fájdalmában. – Mit csinálsz? Engedd el! Cameron kinyitotta a szemét, és felült, éles tekintete megdöbbentő tisztasággal pásztázta a szobát. Elgondolkodott: 'Hol vagyok? Ez az a nemátalakító központ még onnan? Visszajöttem. Tényleg visszajöttem. A világjáró rendszer tényleg visszaküldött ide.' Több mint ezer évet töltött a világjáró birodalmakban, számtalan nehézséget elviselve és küldetésről küldetésre haladva különböző világokban. És most, hogy minden képessége a maximumon volt, végre visszatért abba az életbe, ahol meghalt. Ő, Cameron Wallace, visszatért. Halványan elmosolyodott, ahogy elégedetten összeszűkítette a szemét, végül elengedve Biancát, aki fájdalmasan grimaszolt. – Mi történt? Nem mondtam, hogy előre adjanak neki nyugtatót? – förmedt rá Yasmin. Bianca sértődötten nézett. – Dr. Jensen, megtettük. Nem tudom, mi ment félre. Ennek hallatán Cameron arca, mely nemeket meghazudtoló módon volt gyönyörű, egy pillanat alatt hideggé vált. Előző életében akaratán kívül rángatták be ebbe a műtőbe. Előtte nyugtatót adtak be neki, csak hogy megakadályozzák a harcot. A legabszurdabb az volt, hogy ma volt a születésnapja. És éppen ezen a napon a szülei, Martin és Heidi Wallace, egy életre szóló "ajándékot" adtak neki – arra kényszerítették, hogy befejezze az átalakulást a fiúnak tettetésből a fizikailag is azzá válásba. Ebben a kórházban, ezzel az injekcióval bénították le akkor, képtelenné téve az ellenállásra, miközben végrehajtották a nőből férfivá alakító eljárás három műtéte közül az elsőt – a mell eltávolítását. Mire meghalt, testének egy része, egy rész, ami jogosan az övé volt, már eltűnt. Ahogy múlt életének töredékei visszatértek, átható hidegség áradt Cameron egész lényéből. Kora tavasz volt, és bár a szoba fűtése be volt kapcsolva, mindenki érezte a hirtelen hőmérséklet-csökkenést. – Mit álltok itt tétlenül? Fogjátok le és adjatok neki még egy injekciót. És tekerjétek fel a fűtést – utasította Yasmin, miközben a karjait dörzsölte. Az ápolónők Cameron lefogni indultak, de ő már nem az a törékeny, szelíd beteg volt, aki egykor volt. Az egyik ápolónő zsörtölődött: – Atyaég. Nem volt ez a lány csendes és kedves, amikor ideért? Miért lett ilyen vad? Egyikük sem tudta megragadni – Cameron brutális pontossággal lerúgta őket, testek zuhantak szét, és csapódtak a sebészeti eszközökbe. Káosz tört ki a szobában. Yasmin egy éles mozdulattal kiragadta a fecskendőt Bianca kezéből. – Ti haszontalan lúzerek. Majd én megcsinálom. Az ágyon ülve Cameron hidegen bámulta a közeledő Yasmint, szája sarka lassan hátborzongató mosolyra húzódott.