Visszagondolva mindenre a múlt életéből, Cameron szorosan lehunyta a szemét. Ezúttal visszaszerzi az irányítást és megváltoztatja a játékot. Újra kinyitotta a szemét, és lenézett az egyenruháján lévő iskolai címerre. Most a Viremont-i Langford Akadémia 15. osztályának végzős diákja volt. A félév első hete volt, és alig több mint száz nap volt hátra az SAT-ig. Ez az iskola az elit számára épült. Minden diák vagy pénzből, vagy hatalomból származott – a legtöbb mindkettőből. Még a gazdagok között is volt hierarchia. És Cameron a legalsó szinten állt. A Wallace család egykor kiemelkedő volt, de most kegyvesztett lett. Minden szempontból Cameron nem volt alkalmas arra, hogy ilyen iskolába járjon. Csak a "vőlegénye", Amelia és a Chapman család befolyása miatt jutott be. "Arra futott? Kapjátok el!" A szobán kívülről hallatszó kiabálás kizökkentette Cameront a gondolataiból. Magához tért, felnézett a felé rohanó tömegre, és gúnyosan elgondolkodott: "Tényleg azt hiszik, hogy el tudnak kapni?" Cameron felmászott az ablakpárkányra, és lenézett. Ez a hatodik emelet volt, körülbelül tizenöt méter magas. "Menj, törd el a kurva kezét." Yasmin a kórház testőreivel és ápolóival az oldalán érkezett. A kezét már visszahelyezték a helyére, de a dühéből semmit sem vesztett. "Eltörni a kezem? Gyere, próbáld meg akkor." Cameron a válla fölé nézett, közönyösen és merészen, még a szemöldökét is felhúzta, egy olyan pillantással, ami tiszta bajt ígért. "Kapjátok el!" - üvöltötte dühösen Yasmin. Cameron gúnyosan elmosolyodott: "Viszlát." Ezzel visszfordította a fejét a nyílt tér felé, és leugrott. Ahogy a teste teljes sebességgel zuhant, Cameron felvillant egy pillanatot a múlt életéből, amikor letaszították a tetőről. De ezúttal stabilan landolt, könnyedén, mint egy tollpihe, és stílusosan. Felállt, felmutatta a középső ujját a felette lévőknek, arrogánsan és zavartalanul. Yasmin szótlanul állt, és elgondolkodott: "Erről a magasságból ugrott le, és túlélte?" Az arca eltorzult a dühtől, és vörös lett. Cameron nem állt meg. Gyorsan megmászta az udvar legalább három méter magas falát, átfordult rajta, és folyékony, magabiztos könnyedséggel eltűnt a szem elől. "Hű, ez forró volt" - zihálta Bianca, szinte elájulva. Bár tudta, hogy Cameron csak fiúnak van álcázva, Bianca mégis hihetetlenül menőnek találta. Bianca elgondolkodott: "Ez a hatodik emelet volt. Egyenesen leugrott, és úgy landolt, mintha semmi sem történt volna. Ez őrülten király." "Forró, a fenét" - vágott vissza Yasmin, és hevesen rámeredt. Bianca azonnal befogta a száját. ***** A kórház igazgatói irodájában a legfelső emeleten Elijah az ablak mellett állt, a Langford Akadémia mélykék egyenruhájába öltözve. Arcvonásai élesek és kifinomultak voltak, a szemei ​​lenyűgözőek és feltűnőek. A tekintetében nyugodt távolságtartás volt, ami hidegnek és távolságtartónak tüntette fel. Az ablakból látta az egész jelenetet kibontakozni. Jóképű arca többnyire kifejezéstelen maradt, bár a szeme enyhén elmozdult. "Moore úr, utánajárok, mi történt" - mondta sietve a titkárnő. "Nem szükséges" - válaszolta Elijah, integetve a kezével, miközben felvette az asztalon lévő tankönyvet. "Csak mondd meg apámnak, hogy megyek órára." "Igen, Moore úr. Gondoskodom arról, hogy az igazgató tudjon róla" - válaszolta a titkárnő bólintva. ***** A Langford Akadémián néhány lány suttogott egymás között. Az egyikük azt mondta: "Hé, ez a srác nagyon helyes. Szerintem még soha nem láttam. Szerinted ide jár?" Egy másik közbeszólt: "Atyaég, de jó pasi. Nézd, ahogy az egyik kezét a zsebében tartja. Olyan menő. Átigazolt diák?" Egy harmadik lány azt mondta: "Nézzük meg közelebbről." Cameron az Akadémiai Iroda épülete alatt állt. Kissé megdöntötte a fejét, felnézett az iskola feletti ragyogó égre, a szellő gyengéden simogatta gyönyörű arcát. Több mint ezer év telt el, és most visszatért. A lányok csoportja húzta-vonta egymást, és végül odamentek hozzá. "Jaj ne. Nem az Cameron Wallace az? Az, akinek gyerekkori eljegyzése volt Amelia Chapmannel, az iskolánk méhkirálynőjével?" "Várj, mikor lett Cameron ilyen jóképű?" "Igen, ő az." "Van valami más benne. De mi az?"