Elijah hideg pillantást vetett Cameronra, majd visszatért a helyére, és folytatta az olvasást. Nem tárgyalt Cameronnal – tájékoztatta. Hideg és távolságtartó volt, de egyben parancsoló is, azon a csendes, vezénylő módján. Cameron egy pillanatra elnémult, és arra gondolt: "Ne zavarjuk, amíg tanul? Mit képzel, jobb, mint bárki más, csak mert színötös?" "Elijah," mondta, "elveszem a te első helyedet az SAT-n. Jegyezd meg a szavaim." Összegyűrte a papírt az egyik kezében, és egy sima csuklómozdulattal tökéletes ívben repítette egy fekete szemetesbe, ami tíz lábnyira volt. Enyhén felvonta a szemöldökét Elijahra, aki egyenes háttal ült ott. Nem mozdult és nem mondott semmit, mintha meg sem hallotta volna. Vagy talán hallotta, és csak azt gondolta, hogy téveszmés, és nem érdemes válaszolni rá. Cameron gondolta: "Nos, igen. Amikor az osztály legrosszabb tanulója azt mondja, hogy a csúcsra tör, az viccnek hangzik." Kis nevetést hallatott, megragadta a telefonját és a kulcsait, és kisétált a szobából. Miután elment, Elijah végre a szemetes felé pillantott pár lábnyira, enyhén a homlokát ráncolva, miközben azon gondolkodott: "Úgy tűnik, ki kell találnom, hogyan rúgjam ki onnan." ***** Miután vett piperecikkeket az egyetemi boltban, Cameron éppen visszatért a kollégiumba, amikor a telefonja zizegni kezdett a zsebében. "Milena," mondta Cameron közönyösen, amikor elolvasta a hívóazonosítót. Milena Wallace volt az – a biológiai húga, aki két évvel fiatalabb volt nála. Cameron kissé összevonta a szemöldökét, de azért felvette a telefont. Amint a hívás létrejött, Milena vádaskodó hangja hallatszott a kagylóból. "Cam, kirohantál a műtőből? Még Dr. Jensen kezét is eltörted? Mire gondoltál?" "Már nem akarod a nemváltó műtétet? Miért? Cam, tudom, hogy nehéz neked, de ez az egész a családunkért van. Nem lehetsz ennyire önző." "Amikor anya és apa megtudták, hogy kirohantál a műtőből, dühösek lettek. Anya még el is ájult. Cam, ha nem mész bele, mi lesz az Amelia-val kötött eljegyzéseddel?" Milena úgy hangzott, mintha a sírás szélén állna, mintha Cameron valami megbocsáthatatlan bűnt követett volna el – mintha maga Milena szenvedett volna emiatt. Cameron csendben hallgatott, hideg mosoly rándult a szája sarkába. "Mi lesz?" mondta közönyösen. "Meghalt mindenki a Wallace családban, vagy mi?" "Cam?" Milena egyértelműen lefagyott. Még a telefonon keresztül is érezte, milyen hideg Cameron hangja. Arra gondolt: "Valami nincs rendben. Cameron még soha nem beszélt velem így. Mi folyik itt?" Cameron megszólalt: "Milena, ne felejtsd el – te is anya és apa lánya vagy. Nem megyek bele a műtétbe. De te mehetnél. Ha tényleg ennyire odaadó vagy, miért nem mész férjhez a Chapman családba? Átmehetsz a nemváltáson, férfivá válhatsz, és magad veheted el Ameliát." "Én?" Milena hangja felcsattant, ahogy pánikba esett. "Cam, még fiatal vagyok. Két évvel fiatalabb vagyok Ameliánál. Hogy tudnék én..." Cameron közbevágott: "Két évvel fiatalabb? Ennyi? Két év korkülönbség semmi. Mi van, nem akarod?" Milena elhallgatott, szorosan markolva a telefonját, miközben arra gondolt: "A francba. Mikor lett Cameron ilyen éles nyelvű? És miért beszél hirtelen arról, hogy férfivá váljak, és elvegyem Ameliát? Átmegyek azon a sok fájdalmon és műtéten? Kizárt. Nem csinálom." A hangja szánalmas tónusba süllyedt. "Cam, gyere már, ne viccelj így. Te vagy eljegyezve Ameliával, nem én..." Cameron ismét közbevágott, az arca tele gúnyalással, miközben azt mondta: "Kurvára jól tudod, hogy az az eljegyzés csak azért jött létre, mert a szüleink hazudtak, és azt mondták, hogy fiú vagyok." "Az Amelia-val kötött eljegyzésem soha nem volt valós, igaz? Szóval miért pazarolod még mindig a levegőt?" Milena szótlan maradt.