– Magad mondtad, Liberty. Az övé a házasság előtti vagyon. Semmi értelme, hogy az én nevem is rákerüljön a tulajdoni lapra, hiszen egy fillért sem fizettem érte. Inkább felejtsük el az egészet. Zachary hatalmas szívességet tett Serenitynek, amikor rögtön a házasságkötés után a kezébe nyomta a lakáskulcsot. Így azonnal beköltözhetett, megoldva a lakhatási gondjait. Serenity sosem merte volna ezt kérni Zacharytól. Persze nem is utasította volna vissza, ha Zachary magától ajánlja fel. Most, hogy férj és feleség voltak, Serenity eldöntötte, hogy vele tölti az élete hátralévő részét. Liberty csak futólag vetette fel a dolgot, de ismerve a húgát, aki mindig is önellátó volt és nem a pénz hajtotta, nem is foglalkozott többet a témával. Egy sor kérdezősködés után Serenity sikeresen elköltözött a nővérétől. Liberty felajánlotta, hogy kiviszi őt Brynfieldbe, de Sonny pont akkor ébredt fel. A pici fiú azonnal az anyukáját kezdte sírni, ahogy kinyitotta a szemét. – Inkább foglalkozz Sonnyval. Nincs sok cuccom, megoldom egyedül is. Libertynek etetnie kellett a fiát, és el kellett kezdenie az ebédet is. A férje úgyis leteremtené, ha üres asztal fogadná, amikor hazaér. Nem lévén más választása, Liberty azt mondta: – Légy óvatos az úton. Jössz ebédelni? Hozd el a férjedet is. – Délután be kell ugranom a boltba, szóval ebédre nem érek rá. A férjemnek meg tele a naptárja a munkában. Délután üzleti útra megy, szóval lehet, hogy egy darabig nem tudom elhozni, hogy találkozzatok. Serenity füllentett. Semmit sem tudott Zacharyról, de May nagyi említette, hogy az élete a munka körül forog. Néha napokra elutazik üzleti ügyekben. Mivel nem tudta pontosan, mikor ér rá Zachary, Serenity nem akart ígéretet tenni, amit aztán nem tud betartani. – Házasságkötés után egyből üzleti útra megy? Liberty szerint Zachary nem volt figyelmes Serenityvel. – Még csak a házassági anyakönyvi kivonatunk van meg, esküvőnk még nem volt. Szerintem menjen csak el nyugodtan ezekre az utakra, és keressen minél több pénzt, mert a kiadások csak gyűlnek. Indulnom kell, Liberty. Menj, etesd meg Sonnyt. Serenity integetett a nővérének és az unokaöccsének, mielőtt levonszolta a bőröndjét a lépcsőn. Hallott már Brynfieldről, de sosem járt még azon a környéken. Fogott egy taxit, és egyenesen Brynfieldbe ment. Ott jutott eszébe, hogy elfelejtette megkérdezni Zacharyt, melyik emeleten lakik. Serenity elővette a telefonját, hogy felhívja Zacharyt, de valószínűleg nem fogja felvenni, mert dolgozik. Ennek ellenére úgy döntött, hogy megpróbálja a WhatsAppon. Zachary éppen egy értekezleten ült. A tárgyalóban mindenki lenémította a telefonját, mert munkaidőben tilos a privát hívásokat fogadni. Ő is lenémította a készülékét. Ahogy a telefonja az asztalon feküdt, Zachary azonnal észrevette a bejövő hívást Serenitytől. Zachary nem mentette el a számát, amikor a városházán kicserélték az elérhetőségeiket. Amikor a WhatsAppon felugrott Serenity profilneve – „Sellő a mélykék tengerben” –, Zachary gondolkodás nélkül elutasította az ismeretlen hívást. Aztán feketelistára tette Serenity számát. Serenity, mit sem sejtve Zachary húzásáról, üzenetet próbált küldeni neki, miután nem vette fel a telefont. Serenity: [Mr. York, most érkeztem meg Brynfieldbe, de nem tudom, melyik emeleten van a lakása.] Serenity begépelte az üzenetet, és rábökött a küldés gombra, de az üzenet nem ment át. Üveges szemekkel bámulta a telefonja képernyőjét. – Miért nem tudom elérni? A városházán cseréltünk számot. Talán rosszul jegyeztem meg? – motyogta magában Serenity, miközben próbált visszaemlékezni, hogy nem rontott-e el valamit. Miután meggyőződött róla, hogy jó a szám, Serenity egyetlen dologra tudott gondolni: Zachary feketelistára tette a számát. Talán elfelejtette, hogy ma házasodtak össze? Őszintén szólva, ha továbbra is a nővérével élt volna, valószínűleg ő is megfeledkezett volna arról, hogy férje van. Serenity végül felhívta May nagymamát. Miután elérte telefonon, Serenity így szólt: – Nagyi, elköltöztem a nővéremtől, és most Brynfieldben vagyok, de nem tudom, hol lakik Mr. York… Ööö… Tudja, melyik emeleten van Zachary lakása? York nagymama elképedt. – Várj csak, Serenity. Mindjárt felhívom Zacket. Az idős hölgynek fogalma sem volt róla. A házat és az autót nemrég vették, hogy Zachary ki tudja szűrni Serenityt. May nagymama csak most tudta meg, hogy a legidősebb unokája vett egy házat Brynfieldben, miután a pár megkapta a házassági anyakönyvi kivonatot. May nagymama letette a telefont, és azonnal felhívta Zacharyt. Miután feketelistára tette a felesége számát, Zachary visszatette a telefont az asztalra, és folytatta az értekezletet. Alig három perccel később felvillant a mobilja képernyője. Látta, hogy Nagyi hívja, ezért felvette a telefont. – Épp értekezleten vagyok, Nagyi. – hallatszott Zachary mély, rekedtes hangja. – Semmi sem olyan fontos, hogy ne várhatna, amíg hazaérek. – Zack, mi a lakásszáma annak a háznak, amit Brynfieldben vettél? Serenity most ott van, de nem tudja pontosan, hol van a lakás. Nincs meg a száma? Hívd fel, és mondd meg neki. Zachary felvonta a szemöldökét. Ó. Most már emlékszik. Ma házasságot kötött egy nővel, akivel még sosem találkozott, de Nagyi nagyon kedveli. Úgy emlékszik, Serenitynek hívják. Pillanatokkal ezelőtt Zachary feketelistára tette a felesége számát. – Nagyi, mondd meg neki, hogy a B épület nyolcadik emeletén a 808-as lakásban lakom. – Rendben, szólok neki. Jó munkát a megbeszéléshez. Az idős hölgy gyorsan letette a telefont, és továbbította az üzenetet Serenitynek. Zachary egy pillanatig csendben bámulta a telefonját, mielőtt eltávolította Serenityt a tiltott kontaktok közül. Elmentette Serenity számát, és bocsánatkérő üzenetet küldött neki. Zachary: [Sajnálom, nem emlékeztem, hogy te vagy az.] Serenity nem vette a szívére a dolgot. May nagymama fiai és menyei személyesen köszönték meg Serenitynek, amikor megmentette az édesanyjuk életét. Mire az unokák meglátogatták a kórházban, Serenity már rég elment. Ezért Zacharynak nehéz volt megjegyeznie egy idegen arcot, mint Serenityé. Bár Nagyi többször is említette Serenityt, Zachary nem figyelt rá, és nem tulajdonított neki jelentőséget. Alig emlékezett a nevére is. Serenity: [Semmi gond. Csak végezd a dolgod. Én felviszem a csomagjaimat a lépcsőn.] Zachary: [Segítsek?] Serenity: [Csak egy bőröndöm van. Fel tudom vinni egyedül is. Különben is, vissza fogsz jönni, hogy segíts, ha tényleg szükségem lesz rád?] Zachary: [Nem.] Tele volt a naptárja. Hogy találhatna időt arra, hogy segítsen neki a költözésben? Serenity egy sírva nevető emojival válaszolt, mielőtt megszakította a beszélgetést. Nem akart a munkája útjába állni. Zachary is befejezte az üzenetváltást. Nem volt miről beszélniük, hiszen alig ismerték egymást. Egyetlen reménye volt: egy szófogadó feleség, aki nem zaklatja őt apróságokkal. Nem volt ideje arra, hogy vele foglalkozzon. Zachary visszatette a telefont az asztalra, felemelte a fejét, és észrevette, hogy mindenki őt nézi.