Ashley szemszögéből Összekulcsolta a karját a mellkasán, a lába pedig olyan szilárdan állt a földön, ahogy verekedés előtt szokott. Ajka keskeny, rosszalló vonallá szűkült. A szeme, az a gyönyörű kék, most mély, forró acélkék volt. Dühös volt. Én meg csak néztem, értetlenül ráncolva a homlokom. – Ja, elég közel állunk egymáshoz – biccentettem, válaszolva Blake ki nem mondott kérdésére. Nem hazudta