Másnap reggel egy rendkívül kényelmetlen széken ültem Logan kórházi ágya mellett, várva, hogy felébredjen. Átlapoztam egy divatmagazint, amit a váróban találtam, de nem tudtam rá koncentrálni. Sóhajtottam, és becsuktam.
Egy pillanattal később kopogtak az ajtón. Felálltam, hogy kinyissam.
– Ó, Dylan! Szia! – mondtam, a szívem egyet dobbant a láttán. Bármilyen jóképű is volt a férfi a szokásos öltön
















