Magas volt, és csupasz felsőtestét egy nagy, fekete szőrmeköpeny takarta. Szemlátomást harcos volt. Övére két hatalmas kard volt erősítve, és az összes herceg közül ő volt az egyetlen, aki alig viselt ékszert, és a legolcsóbb anyagokból készült ruhát hordta. Ehelyett csupán fekete bőrnadrágot, nagy csizmát és sárkánypikkelyből készült karvérteket viselt az alkarján. A férfi lábainál Cassandra rendkívül sebezhetőnek tűnt. Felismerve, hogy a császári család tagja, azonnal lesütötte a szemét. Miért hozták ide? Vajon ő maga fogja megölni? Valahogy megsértette a császári családot? – Valóban elég csinos… – suttogta az egyik herceg. – Fivérem, mit akarsz tenni? Megszabaduljunk tőle? – Csak tartsd meg, Kairen. Úgyis rád fér még néhány rabszolga. A lány megborzongott. Kairen herceg, mint a harmadik herceg, a Birodalom Hadistene? Az összes ember közül pont a legfélelmetesebb hercegnek kellett lennie! Még mélyebbre hajolt, készen arra, hogy egy penge bármelyik pillanatban beléhasítson. De miről beszéltek a hercegek? Hosszú és ijesztő csend következett. Várt, minden múló másodperccel egyre zavartabban, de nem úgy tűnt, hogy bárki is meg akarná ölni. Mi folyik itt? – Rendben, elég ebből. Folytassuk a következő előadással, mielőtt még megunnám. Fivérem, majd azt teszel vele, amit akarsz. Kit érdekel egy rabszolga. Az első herceg tapsolt egyet, és lent az arénában a szolgák sietve elkezdték megtisztítani a véres homokot, és előkészülni a következő műsorszámra. Cassandra még mindig dermedten térdelt a herceg lábainál. Tudta, hogy a császári család előtt semmi esetre sem emelheti fel a fejét, de a harmadik herceg még mindig nem mozdult. Hirtelen egy hangos morgás érte váratlanul, és a fejét csak egy kicsit elfordítva meglátta a háta mögött álló fekete sárkányt. Elég közel volt ahhoz, hogy forró leheletének párája beborítsa, és hogy lássa hatalmas agyarait. Hirtelen egy penge szisszenését hallotta. Mielőtt még mozdulhatott volna, a kard felé sújtott, és ő a legrosszabbra készülve lehunyta a szemét. A béklyók csörömpölve hullottak a földre, és a csuklója már nem érződött olyan nehéznek. A férfi elvágta a láncot a hátáról! Cassandra lassan a csuklójára nézett. A vasgyűrűk még mindig a nyakán és a csuklóján voltak, de már nem rántották össze fájdalmasan a háta mögött. A karjait most már szabadon mozgathatta, ahogy csak akarta. Megkönnyebbülése azonban rövid életű volt, mert a férfi hirtelen megragadta a nyakörvét, és maga mellé rántotta. Nem volt ideje ellenkezni, ahogy a férfi durván a székéhez vonszolta. Cassandra megdöbbent, hogy arany trónszékének támasztották, de még jobban meglepődött, amikor látta, hogy a férfi egyetlen szó nélkül egyszerűen leül. A lány a lábainál térdelt, válla a trónnak támaszkodott, de a herceg rá sem nézett, ismét az arénára összpontosított. Mi volt ez az egész? Úgy helyezte el, hogy az aréna felé nézzen, így még csak egy lopott pillantást sem vethetett rá. Teljesen megdöbbent és tanácstalan volt. Körülnézve rájött, hogy ő az egyetlen rabszolga az emelvényen. A hercegeken kívül csak néhány palotai szolga állt a székek mögött, mint a szobrok, és senki sem szentelt neki több figyelmet. Cassandra lélegzete szabálytalanná vált, miközben próbálta megérteni a helyzetét. Hirtelen melegség borult a vállára. Meglepetten oldalra pillantott, és rájött, hogy a herceg hatalmas köpenyének egy része az! Vajon szándékosan mozdította el, hogy őt is betakarja? Vagy csak a puszta véletlen műve volt? Csupasz vállát most vastag szőrme fedte, megvédve a széltől és a metsző hidegtől. – Mi következik? – kérdezte hirtelen az egyik herceg. – Táncosok! Úgy hallottam, ez a csoport az Északi-tengeren túlról érkezett! Úgy tűnt, mindannyian elfelejtették a hátborzongató látványosságot, ami alig néhány perccel korábban történt. Cassandra leszegett fejjel, némán imádkozott, hogy a nap hátralévő részében ne vegyenek róla tudomást. Ahogy dermedten térdelt, váratlanul egy kéz simogatta meg a haját. Beletelt néhány másodpercébe, mire rájött, mivel az ujjai, amelyek gyengéden játszottak hosszú hullámaival, olyan könnyedek voltak, hogy alig érezte őket. Egy percre elnémult a döbbenettől, azon tűnődve, vajon álmodik-e. A harmadik hercegen kívül senki sem volt elég közel ahhoz, hogy elérje és megérintse. Hatalmas keze lassan végigsimított a haján, majdnem megérintve a hátát. Érezte a férfi meleg bőrének incselkedését a sajátjával. A Hadisten tényleg így simogatja őt? Alig kapott levegőt az érintése alatt. Egyetlen izmát sem merte megmozdítani. Lent az arénában egy tucatnyi előadót felvonultató, pompás táncelőadás zajlott, de ő csak ujjbegyeinek halvány érintésére tudott figyelni a karcsú tarkóján. Vajon a köpeny alatt bárki más is észrevette a herceg tettét? Amikor Cassandra végre oldalra mert pillantani, nem úgy tűnt. A tőlük balra ülő többi herceg kizárólag a lent zajló előadásokra figyelt, sem rá, sem az új urára nem szenteltek figyelmet. Mert mostantól ez volt a helyzete, nemde? Percek alatt a harmadik herceg tulajdonává vált. Szinte mintha csak felszedett volna egy követ a járdáról. De egy kő helyett egy rabszolgát szedett fel. Mindent, amit róla tudott, pletykákból hallotta. Ami a harmadik herceget illeti, a szóbeszéd mélyen gyökerezett. A császár kedvenc fiát sötét, kegyetlen és könyörtelen embernek mondták. A Birodalom Hadistene. Tényleg ő volt az, aki minden esély ellenére megkímélte egy rabszolga életét? Talán csak akaratos sárkányának tettei miatt döntött így? A fenevad most békésen pihent néhány lépésnyire egy alacsonyabb lépcsőfokon. Úgy tűnt, unatkozik, lefeküdt, miközben társait visszavitték a ketreceikbe, vagy megláncolva leültették az aréna szélére. Cassandra ismét a pompás sárkányt figyelte, lenyűgözték az obszidiánpikkelyek. Sokkal jobban elvonta a figyelmét, mint bármelyik előadás, különösen, mivel nem nézhetett annak a kéznek a tulajdonosára, amely a hajával játszott. Vajon a herceg megparancsolná a sárkánynak, hogy ölje meg, ha arra kérné, engedje el? Cassandra még csak ránézni vagy megmozdulni sem mert. Alávetette magát a kéznek és a hosszú haját érő simogatásnak. Néhányszor megborzongott, de nem a hidegtől, hiszen most a köpeny alatt volt, hanem a herceg forró kezének érintésétől a bőrén. Ráadásul a keze egyre lejjebb és lejjebb merészkedett a tarkóján, a vállára. Már nem csak a haját érintette. Ujjai most még lejjebb csúsztak, és a lány zavarba jött. Férfi még soha nem érintette meg így. A rabszolgák nem ágyasok voltak, és arra sem méltók, hogy nőként tekintsenek rájuk. Gyakran piszkosak voltak és rosszul öltözöttek. Ellentétben a nemes hölgyekkel, akik mindent megtettek a legszebb ruhákért, ékszerekért és a legdrágább sminkekért. Cassandrának soha nem volt része ilyen luxusban, de olyan természetes szépséggel rendelkezett, amelyet még az évekig tartó rabszolgaság és bántalmazás sem tudott elvenni tőle. Mint virág a gaztengerben, sikerült gyönyörűnek maradnia. Magas és vékony volt, sápadt bőrét több helyen is ostorcsapások maradandó hegei csúfították. Mellei nem voltak nagyok, de mégis kerekek és teltek ahhoz, hogy nőiesnek tűnjön. Ha rendesen táplálták volna, gyönyörű alakja lett volna. De az évekig tartó alultápláltság ellenére arcának kecses szépsége tagadhatatlan volt. Nagy zöld szemei, kicsi orra, vékony, de telt ajkai voltak. Tiszta, törékeny szépség – mint egy tavirózsa. Ahogy telt a délután, Cassandra fokozatosan hozzászokott a herceg érintéséhez. Nem tudta figyelmen kívül hagyni, de már nem borzongott és nem gondolkodott rajta túl sokat. Egy tucatnyi előadás után a herceg hirtelen felállt. – Fivérem? – kérdezte a legfiatalabb herceg. De Kairen nem méltatta válaszra. Ehelyett egyszerűen elhagyta a helyét. Cassandra egy másodpercig azon tűnődött, kövesse-e, de úgy döntött, jobb, mintha az öt másik herceggel maradna az emelvényen, ahol eleve semmi keresnivalója nem volt. Az erkélyt elhagyva a harmadik herceg olyan gyorsan haladt át a sok folyosón, hogy a lány alig tudta tartani vele a lépést. Meglepetésére a Hadisten lakosztálya a palota legtávolabbi szárnyában volt. Mire megérkeztek, kimerült. A férfi kinyitotta a kétszárnyú ajtót, amely egy nagyon egyszerű szobát tárt fel, már ami egy herceg mércéjét illeti. De Cassandrának ez a hely még mindig hihetetlenül tágas és fényűző volt a baldachinos ággyal, amely elég nagy lett volna négy embernek is, és selyemágyneművel volt díszítve. Volt még két szék és egy asztal vörösfenyőből, az egyik legdrágább és legértékesebb anyagból, egy üres íróasztal, egy harcos páncélját rejtő ruhásszekrény és egy fürdőkád. Cassandrát sokkolta, milyen üres a szoba. Vajon csak most készítették elő, hogy fogadja őt az ünnepség ideje alatt? Úgy hallotta, minden herceg a saját palotájában él. Kairen az egyik székre dobta hatalmas szőrmeköpenyét, és megmasszírozta a nyakát. Cassandra hirtelen rájött, hogy ő az egyetlen szolgálója! Vajon rabszolgák vagy szolgák nélkül érkezett? A Hadisten felsóhajtott. – Fürdeni akarok. Ezek voltak az első szavak, amelyeket hozzá intézett. Meglepetése ellenére Cassandra rabszolgaévei alatt megtanult azonnal engedelmeskedni. Kiment a szobából, megkereste az első palotai szolgát, akit csak talált, és megkérte, hogy készítsenek forró vizet a harmadik hercegnek, valamint különféle gyógynövényeket a vízbe. A szolga, nem ismerve a rabszolgalányt, hajlott volna rá, hogy megkorbácsolja és visszaküldje oda, ahová való, de a „harmadik herceg” szavak hallatán az indulat a torkán akadt. Ha volt egy ember, akit senki sem akart feldühíteni, az a harmadik herceg volt. Így egy pillanatnyi habozás után megvetően bólintott, és sarkon fordult. Néhány perccel később Cassandra már a forró vizet öntötte a kádba a megrendelt gyógynövényekkel együtt. – Mik azok? A fiatal nő ránézett, válaszolni akart, de csak akkor vette észre, hogy ura egyenesen előtte vetkőzik! Csak egy pillantást vethetett a harcos lenyűgöző izomzatára, mielőtt szégyenlősen lesütötte a szemét, a kép azonban kétségtelenül a tudatába égett. Valóban egy Hadisten! Elpirult, miközben válaszolt. – Ezek gyógynövények… a fáradtság és az izomfájdalom enyhítésére, Uram. Kairen a homlokát ráncolta. Honnan tudta ez a nő a megfeszült izmairól? Soha nem mutatott gyengeséget. Talán a mozdulat miatt, ahogy kinyújtóztatta magát, miután beléptek lakosztálya magányába? Miközben ezen tűnődött, észrevette, hogy rabszolgája ismét lesütött szemmel áll, arcán vörös pírral. Kuncogott, miközben belépett a fürdőbe. Soha nem látott még meztelen férfit? – Szüksége van még vízre, Uram? – Gyere ide. Cassandra habozva tette meg a néhány lépést a kád felé, minden erejével azon igyekezve, hogy ne pillantson rá. Valóban, mivel korábban csak nőket szolgált, teljesen fegyvertelen volt egy felnőtt férfi testével szemben. Kairen teste nem csupán jóképű volt. Inkább egy veszélyes alfa hím volt, erős és tekintélyt parancsoló. Látva, ahogy a lány küzd, hogy elfordítsa a tekintetét, tudta, hogy igaza van. – Masszírozz meg. – …Uram? De a férfi nem méltatta arra, hogy megismételje a parancsot. Cassandra kissé meglepetten, engedelmesen mögé állt, és elkezdte masszírozni széles vállait. Ujjai remegtek. Egy herceget érint! Miközben próbálta megfékezni belső zűrzavarát, a mozdulataira összpontosított. Tudta, miféle lény ő. Egy szempillantás alatt dönthetett úgy, hogy véget vet az életének. A fiatal rabszolga számára ez végtelenül félelmetesebb volt, mint vad, pikkelyes fenevadak előtt állni. Ahogy folytatta a masszírozást, érezte, ahogy izmai végre kezdenek ellazulni, ami elégedettséggel töltötte el. Áttért a bal karjára, korábbi gyógyítói tudását felhasználva, hogy minden izmot megfelelően átmasszírozzon. Amikor végre visszanézett az arcára, észrevette, hogy lehunyta a szemét, mintha aludna, ami lehetővé tette számára, hogy egy kicsit könnyebben lélegezzen. Cassandra áttért a másik karjára, ügyesen gyúrta a Hadisten bicepszét. Büszkeséget érzett, látva, hogy az általa készített gyógyfürdő ilyen hatásos. Vajon a víz még elég meleg? Lenézett a vízre, és ekkor látta meg. A herceg teljesen megmerevedett tagját.