A hosszú és szeretetteljes délutáni szunyókálás ellenére sem maradhattak örökre a hálószobában rejtőzve. Különösen azért nem, mert Cassandra farkaséhesen ébredt, és nagyot sóhajtott. A kisbabája tényleg annyit evett, mint egy ifjú sárkány… Felnyújtózkodott egy kicsit, az ágy szélére ülve, fájó és sajgó izmait okolva. Kairen mögötte ült, és gyors puszit lehelt a nyakára. – Mennem kell… – suttogta a