Cassandra levegőért kapott. Ujjai megálltak, amint rájött, hogy ura pénisze teljesen megmerevedett és kimagaslott a víz alól. – Ne hagyd abba. A lány meglepetésében összerezzent, amikor ura kinyitotta a szemét, és rajtakapta, hogy őt bámulja. Elpirult, és folytatta a masszírozást, de a keze már nem volt olyan biztos, mint korábban. A kínos csend és Kairen bámulása teljesen lefegyverezte. Bármennyire is próbálkozott, lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni a férfi sötét szemét és merevedését. Cassandra lesütötte a fejét, és megpróbált a kezére koncentrálni, de az érintésének már nem ugyanaz volt a jelentése, mint korábban. A masszázs teljességgel illetlenné vált, akárhonnan is nézte az ember! Megpróbált megállni és hátrébb lépni, de Kairen hangja megállította. – Maradj, ahol vagy. Nem volt más választása, mint engedelmeskedni, miközben elpirult, és próbálta remegő ujjait megnyugtatni. A férfi nyilvánvalóan szándékosan csinálta. A szemében lobogó tűz egy egész erdőt képes lett volna elhamvasztani. Még csak nem is mosolygott vagy szólt egy szót sem, csak a szemét rajta tartotta, a fiatal rabszolgalányon, aki kényelmetlenül zavarban volt. Figyelmeztetés nélkül a ruhája alá csúsztatta a kezét, mire a lány meglepetten felsikkantott. – U... Uram – tiltakozott, és megpróbálta elhúzni a csípőjét. – Ne mozdulj. A lány döbbenten tátotta ki a száját, de nem tudta, mit válaszoljon. A herceg ujjai messzebbre merészkedtek, elérték a bugyija szélét. Piszkos ruhája alól utat tört magának a lány réséhez, miközben a szégyen legkisebb jele nélkül simogatta az ártatlan rabszolgát. Meglepődve a meleg, tolakodó kéztől a combjai között, levegőért kapott, képtelenül arra, hogy a nyelvének parancsoljon. – U... Uram... Azt akarta kérni, hogy hagyja abba, de a szavak nem jöttek ki a száján. Gyomrát valami heves érzés töltötte el, ahogy a férfi ujjai a nyílását simogatták. Cassandra nem tudta, hogyan reagáljon. Teljesen tapasztalatlan volt, a férfi pedig csak játszott vele! – K... Kérem... – Szűz vagy? Már amúgy is halálra szégyellte magát, de még válaszolni sem tudott. Vörös orcája és zavart arckifejezése azonban elég válasz volt. A herceg oldalra billentette a fejét, arca még mindig teljesen kifürkészhetetlen volt. Mintha csupán próbára tenné, ujjai mégis megnémították. A lány keményen próbálta elfojtani a nyögéseit, de a férfi nagy keze a legérzékenyebb pontját nyomta és dörzsölte, az őrületbe kergetve őt. Tudta, hogy a férfi érzi, ahogy nedvesedik, és legszívesebben meghalt volna szégyenében. Már lábujjhegyen állt, kezeit a férfi csuklóján tartva, és diszkréten próbált eltávolodni. Cassandra zihált, amikor a férfi hirtelen egy ujját belécsúsztatta. A meglepetéstől egy riadt nyögés szaladt ki a száján. Megpróbálta a hangját a kezével elfojtani, de hiába, mert a férfi elkezdte ujját ki-be mozgatni, kavargatva benne. Hüvelykujja a csiklójára nehezedett, míg középső ujja újra és újra behatolt, sikolyra késztetve a lányt. A legrosszabb az volt, hogy a férfi úgy tűnt, a legnagyobb természetességgel teszi ki őt ennek a megpróbáltatásnak! Kétségbeesetten akart hátrébb lépni, de a férfi szorosan a kádnál tartotta, keze magabiztosan mozgott a combjai között, esélyt sem hagyva a menekülésre. – Tetszik ez neked? Higgadt hangjától úgy érezte magát, mint egy kis kedvenc, akivel a férfi játszadozik. Még soha életében nem érintette meg férfi, most pedig a nedvei már a combján csordogáltak. Miért reagált a teste tizenhét évnyi ártatlanság után ennek a férfinak az érintésére?! Cassandra nem tudta visszatartani a nyögéseit, a férfi pedig élvezte. Kétségbeesett állapotát és hiábavaló próbálkozásait, hogy elrejtse azt, rendkívül csábítónak és szexinek találta. A lány csuromvizes volt, és nyilvánvalóan élvezte az ujját, akkor miért próbálta olyan görcsösen elrejteni azt, amit a teste láthatóan annyira élvezett? Látni akarta, ahogy arcát elönti a pír, bőrén gyöngyözik az izzadság, és lábai remegnek ügyes érintése alatt. Behelyezett egy második ujjat is, amitől a lány felsikoltott. Határozottan szűz volt... Hogy maradhatott érintetlen mindezidáig? Fiatal volt, gyönyörű és nagyon vonzó. A férfi folytatta, ujjait mélyebbre tolva, hogy a lány még hangosabban nyögjön. Cassandra a száját takarta, próbált csendben maradni. A férfi a hüvelykujját a kis gombjára nyomta, ingerelve, hogy reakciót váltson ki belőle. Piszkos, egykor fehér, vékony és rongyos ruhája alatt mellbimbói megkeményedtek és átütöttek. Sejtette egyáltalán, mennyire vonzó volt abban a pillanatban? Kezeivel erősen a kád peremébe kapaszkodott, mivel már alig bírt a saját lábán megállni. Ujjainak sebességét felgyorsítva, a lányt egyre közelebb lökte a peremhez. Cassandra combjai reszkettek, miközben nyüszített. – U... Uram, k... kérem... Szemébe könnyek gyűltek, nem bírta tovább ezt a kínzást és megaláztatást. Könyörögni akart, hogy hagyja abba, de a hangja már nem engedelmeskedett neki. Helyette csak nyögött és nehezen zihált. Úgy érezte, tűz tombol a bensőjétől a gyomráig, elárasztva őt új érzésekkel, amiket már nem tudott kezelni. – Hercegem? Egy szolga kopogott az ajtón, engedélyre várva, hogy beléphessen. Kairen, nagy bosszúságára, elengedte a lányt; ujjai nedvesek voltak annak nedveitől, Cassandra pedig azonnal térdre rogyott. Kábult volt és remegett, a bejárata lüktetett, mintha még mindig érezné a herceg ujjait magában. A nedvességet a lábai között lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni, miközben megpróbálta összeszedni magát, és visszaindítani a ruháját. – Gyere be. Teljesen figyelmen kívül hagyva a lány zavarát, Kairen behívta a férfit. A szolga, úgy tűnt, nem vette észre, hogy Cassandra ott van a kád másik oldalán, még mindig kábultan a történtektől. – A büfévacsora hamarosan kezdődik, uram. A császár várja a jelenlétét. – Készülődöm. Távozz. – Igenis, uram. A szolga azonnal távozott, kettesben hagyva őket. Cassandra nem tudta, hogyan reagáljon, de Kairen úgy szállt ki a kádból, mintha mi sem történt volna. Magához kapott egy törölközőt, és elkezdte magát szárítani. A lány azon tűnődött, hogy a... tagja visszahúzódott-e már, de nem mert odanézni. Ehelyett összeszedte magát, megragadta a férfi ruháit, és segített neki felöltözni. Bár csendben maradt, miközben segédkezett, gondolatai száguldoztak, próbálta megérteni, mi is történt az imént. – Maradj itt... és mosakodj meg te is. Ezek voltak az egyetlen szavai, mielőtt a lakomára indult. Amint egyedül maradt, Cassandra kifújta a levegőt, amiről nem is tudta, hogy visszatartotta. Mi történt az imént? Tudta, hogy egyes férfiak azért tartanak rabszolgákat, hogy szexeljenek velük, de... ez nem egészen ugyanaz volt, ugye? A Háború Istene meglepte őt, szinte mintha egy hirtelen szeszélyből tette volna. De az ő szűz énjének ez a lehető leglehetetlenebb élmény volt. Néhány óra leforgása alatt a státusza egy feláldozható senkiből egy herceg rabszolgájává változott! Kitúrta a haját az arcából, próbálta összeszedni a gondolatait. Eddig a császári családot még csak távolról sem álmodta volna, hogy látni fogja. Mégis valahogy a harmadik herceg kamrájának padlóján találta magát, próbálva magához térni a férfi kis játékából a legintimebb testrészeivel. Körülnézett. A harmadik hercegnek miért nincsenek szolgái? Úgy tűnt, ő az egyetlen, akit senki sem szolgál ki. Egyedül jött, és mindenkit a saját palotájában hagyott? A szoba azonban nem volt rendetlen, bizonyítékául annak, hogy a palota szolgái mégis végeznek itt némi házimunkát. Most mit kellene tennie? A lakoma valószínűleg több órán át tart majd. Cassandrának hirtelen eszébe jutott a parancs, hogy mosakodjon meg. Szeme azonnal a kádra esett. Vajon szabad használnia? Senki sem fogja megbüntetni, ha a herceg fürdőjét használja, ugye? Cassandra leoldotta a ruháját, és gyorsan elmerült a vízben. A gondolattól, hogy ugyanabban a vízben mosakszik, amiben a férfi fürdött, arca élénkpirosra váltott. Még mindig érezte ujjainak elidőző érzését magában. Soha senki nem érintette meg ott korábban! Az ágyasok mindig túl féltékenyek voltak ahhoz, hogy a nemesurak még csak rá se nézzenek a női rabszolgákra. Cassandrát előző úrnője sokszor megkorbácsolta, csak mert keresztezte a miniszter útját. Megtanulta, hogy távol tartsa magát a férfiaktól. De semmi esélye sem volt visszautasítani vagy figyelmen kívül hagyni ezt a herceget, aki a magáénak követelte őt. Félve, hogy valaki bejön, gyorsan megfürdött, a lehető legjobban lemosta a vért a hátáról, és megszárította hosszú haját. Egy kis habozás után úgy döntött, hogy a ruháját is kimossa. Bármilyen régi és rongyos is volt, ez volt az egyetlen ruhadarabja. Annak ellenére, hogy Cassandra az évek során mindent megtett, hogy vigyázzon rá, lehetetlen volt elérni, hogy többnek tűnjön annál, ami: egy előnytelen vászondarab, amely az évek során szétszakadt, és barnára, szürkére fakult. Miután Cassandra végzett a tisztításával, a por egy része lejött, és már csak egy kis rászáradt vér maradt rajta. Tehetetlenül felsóhajtott. – Te! Mit csinálsz a herceg kamrájában?! Cassandra összerezzent. Két palotaszolga lépett be a szobába, éppen akkor, amikor befejezte az öltözködést. Mielőtt esélye lett volna magyarázkodni, az egyikük erőszakosan a hajába markolt, és a földre rántotta. – Te szutyok! Ki az urad? Beszélj! – Az... az úr... a ha... har... harmadik herceg... – dadogta a fájdalom ellenére. – Te hazug! Hülyének nézel minket? A harmadik herceg nem hozott magával szolgákat, te hazug kurva! Mutasd az azonosítódat! Az első férfi kíméletlenül arcon csapta, majd a nyakán lévő gallérnál fogva felrántotta. Cassandra fájdalmában felsikoltott, ahogy a vas fojtogatni kezdte, miközben a férfi a belevésett feliratokat olvasta. – Lady Lyria a Zöld Nárcisz családból... Nem ő az ötödik herceg egyik új ágyasa? – De igen. Ahhoz az öreg miniszterhez tartozott, akit három napja lefejeztek. Láttam már piros ruhában. Elég jó nő. – Te kis szutyok, tényleg azt hitted, hogy megszökhetsz az úrnődtől, amíg a palotában vagy? Újra megpofozták Cassandrát, és folytatták a sértegetéseket, miközben kirángatták. Közrefogva vonszolták, figyelmen kívül hagyva ijedt könyörgését, miközben a palota folyosóin keresztül hurcolták, és kegyetlenül pofozgatták, hogy elhallgattassák ziháló zokogását és erőtlen esdeklését. A lány keményen próbálta visszatartani a könnyeit a fájdalom és a gyötrelem ellenére. Nem volt bennük szánalom egy szökött rabszolga iránt. Miután brutálisan végigrángatták számtalan folyosón, hirtelen kilökték a császári kertbe, ahol néhány, a császári lakomán részt nem vevő ágyas iszogatott és mulatozott. Asztalokat állítottak fel a holdnézéshez, és egy maroknyi szolga bort töltögetett a jelenlévő hölgyeknek. Az ágyasok mind elegáns ruhákat viseltek drága és csillogó ékszerekkel párosítva, mindegyik eltökélten próbálta felülmúlni a másikat. Miközben ettek és bort kortyolgattak, gyönyörű, hamis mosolyok mögül kétszínű bókokkal árasztották el egymást. A szolgák erőszakosan a földre lökték Cassandrát, Lady Lyria lábai elé. Cassandra megdermedt. Lyria öt hosszú és gyötrelmes éven át volt az úrnője, attól a naptól kezdve, hogy a miniszter házába került. Bár az a nő káprázatosan szép volt, a vonzó külső mögött egy kegyetlen és rosszindulatú szuka rejtőzött. Soha nem habozott megkorbácsolni a rabszolgáit, akár ok nélkül is. Hisztirohamokat kapott, ha nem kapott figyelmet, és hamis könnyeket sírt, hogy bármilyen helyzetet a saját javára fordítson. A miniszter tizenöt éves korában szeretett bele a kecses szépségébe, szerény származásából nemesi rangra emelve őt, és a nő azóta nevetségesen arrogáns volt. Valóban annyira rút volt belül, amennyire szép kívül. Cassandra tudta, hogy gonoszságának nincsenek határai, emlékezett rá, hogyan mérgezte meg az egyik riválisát pusztán féltékenységből, és hogy ugyanez a féltékenység vezette arra, hogy egy másikat fizikailag elcsúfítson. Lyria jelenlétébe visszakerülni rémálom volt Cassandra számára. Az ágyas undorral nézett le rá, és a szolgákhoz fordult. – Mi ez? – Egy herceg kamrájában találtuk, úrnőm. Hazudott, hogy megpróbáljon elmenekülni előlünk, de láttuk az azonosító gallérját, és egyenesen visszahoztuk... – Miért érdekelne engem ez a kurva?! Halottnak kellene lennie! Elegem lett belőle, ezért adtam őt ajándékba Őfelségének! Hogy a pokolba van még mindig életben?! Hol volt? A két döbbent szolga egymásra nézett, mindketten rosszul lettek az ágyas váratlan reakciójától. Lyria viszont teljesen dühös volt, amiért megzavarták, miközben új státuszával hencegett az alacsonyabb rangú ágyasoknak. Cassandra életben látása csak táplálta a haragját. A kezdetektől fogva gyűlölte a rabszolgát, és a halálba küldte, hogy végre megszabaduljon tőle egyszer s mindenkorra. – A... a harmadik herceg kamrájában volt... Cassandra reszketett a félelemtől és a fájdalomtól. Lyria kiszámíthatatlan dühe mindennél jobban megrémisztette. Félelme jogosnak bizonyult, amikor figyelmeztetés nélkül az ágyas hirtelen a tele borospoharát vágta Cassandra fejéhez. Az egyik ágyas felsikoltott, ahogy a pohár a földön összetört. Egy szilánk felszakította a zúzódott sebet Cassandra halántékán, amelyet még kora reggel az egyik palotaőrnek köszönhetett. – Te lotyó! Hogy merészeled! Hogy élted túl egyáltalán A Felajánlást?! És aztán az egyik herceg kamrájában bújkálni! Te méltatlan kis pióca! Majd én végzek veled. Nem fogsz újra megmenekülni a halál elől! Te... Egy maréknyi hajat markolt Cassandra hajába, és erőszakosan rángatni kezdte a fejét, miközben ordított vele. De hirtelen megdermedt. A kertben mindenki hallotta. Egy sárkány dühös morgása, közvetlenül a fejük felett.