Késő délután volt, miután a halottszállítók elvitték Raymond holttestét. Cecilia a többiekkel együtt sétált ki a kórházból! – Hol laksz? A sofőröm elvisz! – szólalt meg Edwin. A hangja kissé rekedt volt, mert Cecilia korábban egyszer sem szólt hozzá! Cecilia udvariasan elmosolyodott, és megrázta a kocsikulcsot a kezében. – Kösz, de kocsival jöttem! A közönyös arckifejezése olyan volt, mintha csak udvariaskodna egy teljesen idegennel. Juliette azonban úgy vette, hogy Edwin kikezd Ceciliával. Az arca elkomorult, és gyorsan, gyengéden átkarolta Edwin karját: – Ceci, miért nem költözöl vissza hozzánk? Legalább nem kell egyedül lenned, és... – Egyszerűbb, ha szállodában maradok. Viszlát! – Cecilia udvariasan intett, és elindult a mélygarázs felé! Hamarosan egy ezüst Bentley gördült ki a parkolóból, és felbőgött a tömeg előtt! – Úgy tűnik, a nővéremnek jó élete volt ezekben az években! Ilyen gazdag életet élvezhetett a család segítsége nélkül! Edwin nem válaszolt. Abban a négy évben, amíg Cecilia távol volt, különböző okokból Edwin nem vette feleségül Juliette-et. Ráadásul ezen négy év alatt rájött, hogy Juliette egyszerűen nem az igazi számára. Az egyetlen ok, amiért nem szakított Juliette-tel, a családja volt. A Marshall család vagyonos volt, de a Colemanekhez képest sehol sem voltak. Azonban mindkét család idősei közeli barátok voltak! Ezért viselte mindig is szívén a Coleman család a Marshall család sorsát! Ezen kívül volt még egy döntő ok. Tíz évvel ezelőtt Edwin majdnem megfulladt úszás közben, és Juliette volt az, aki megmentette! Azóta megesküdött, hogy élete végéig szeretni és védeni fogja ezt a lányt! – Ceci már gyerekkora óta törtető volt! Okos, és ért a férfiakhoz is! Látod a puccos ruháit és az autóját? Biztosan megint összejött valami gazdag fickóval! Vele ellentétben te, Julie, mindig buta és ártatlan vagy, és az emberek mindig megpróbálnak kihasználni! – Ingrid látszólag dicsérte Ceciliát, de nem volt nehéz felismerni, mire céloz. – Anya, miről beszélsz? – Ó, csak azt akarom, hogy tanulj Cecitől. Látod, milyen jól megy a sora? Az olyan lányok miatt, mint ő, sosem kell aggódnunk, bárhová is mennek. Már nem sok olyan okos lány van, mint ő! Edwin valamiért kissé zaklatott lett. – Ingrid, Julie, most mennem kell. Fontos megbeszélésem van ma este. – Igen, persze. Vezess óvatosan, rendben? – mondta Ingrid hízelgő mosollyal, félve, hogy megsérti lánya ígéretes vőlegényét! Edwin nem szólt többet, megfordult, és beszállt egy autóba... Miután végignézte, ahogy Edwin autója eltűnik, Juliette dühében dobbantott a lábával. Panaszkodva mondta: – Ez mind a te hibád, Anya! Sosem lett volna szabad azt a ringyó Ceciliát Edwin ágyába juttatnod hat évvel ezelőtt! Edwin azóta sem említi, hogy elvenne feleségül! És most, hogy Cecilia visszatért, mit fogunk tenni? Ingrid morcosan csikorgatta a fogát. Amire a lánya panaszkodott, azt bánta Ingrid a legjobban. Hat évvel ezelőtt mindent jól megtervezett. Először bedrogoztatta Ceciliát. Aztán egyenesen Edwin szobájába küldte a lányt, meggyőződve arról, hogy Edwin túl részeg ahhoz, hogy bármit is tegyen. Ezután Ingrid értesített egy csapat lesifotóst, azt javasolva nekik, írjanak drámát arról, hogyan vetette magát Cecilia a sógora karjaiba. Ingrid azért tette ezt, mert arra számított, hogy amint Cecilia szégyent hoz a családra, a lányt megfosztják az öröklési jogtól. Ám arra nem számított, hogy a dolog visszafelé sül el. Edwin valójában lefeküdt Ceciliával. És aztán a dolgok kicsúsztak a kezei közül. Raymond Marshall és Maria Coleman nyomására Edwin végül feleségül vette Ceciliát. Erre gondolva Ingrid így szólt: – Érted tettem, te buta lány. A fenébe is, minden a nagyapád miatt van! Az a vén szarházi mindig is azt a Cecilia ribancot favorizálta! Nos, most, hogy az öreg meghalt, lássuk, ki áll ki a kis szajha mellett ezúttal! – De anya... – Juliette még mindig aggódott. Bár Edwin évek óta jó volt hozzá, látta a hidegséget a szemében. A férfi ritkán mosolygott, mióta elvált Ceciliától. Az évek során teljesen munkamániássá vált. Néha két-három hónapba is beletelt, mire Juliette egyszer látta. – Ne aggódj. Az az idióta Cecilia ugyanolyan ostoba, mint a halott anyja! Éppen most veszünk össze vele. Amíg le nem mond az örökség rá eső részéről... Tíz nappal később, Raymond temetése. Szemerkélt az eső. A Marshall család minden tagja megérkezett a temetőbe, kivéve Ceciliát. Ráadásul Meaport legelőkelőbb emberei is megjelentek, hogy leróják kegyeletüket. Nem is beszélve az újságírókról, akik a temető előtt gyülekeztek. Végtére is, Raymond Marshall elég nagy név volt Meaportban. Így természetesen a temetése nagy figyelmet kapott. – Hallottam, hogy Raymond a Marshall család legidősebb lányára hagyta a Marshall-csoportot. – Ó, istenem, az a lány tényleg dörzsölt. Hat évvel ezelőtt elcsábította a sógorát, és kényszerítette a húgát, hogy távozzon. Aztán ő házasodott be a Coleman családba a húga helyett, és most ő a Marshall-csoport igazgatója. Ez lenyűgöző! – Ha! És akkor mi van? Csak egy számító szuka. Kirúgták a Coleman családból, nem igaz? Egy ilyen nő egyszerűen undorító! Ingrid majd kicsattant az örömtől, amikor hallotta a tömeg suttogását. Erősen próbálta fenntartani a szomorú arckifejezést, és így szólt: – Kérhetném a figyelmüket? Először is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljöttek Raymond temetésére, és... Egy riporter közbevágott: – Mrs. Marshall, igaz, hogy Cecilia veszi át a Marshall-csoportot új vezetőként? Ingrid szünetet tartott, mielőtt válaszolt volna: – Nem hagyom, hogy más dolgok zavarjanak ezen a rendkívül szomorú napon. De egy akkora cégnél, mint a Marshall-csoport, egyetlen ember szava nem léphet érvénybe. Szükségünk van egy igazgatósági ülésre, hogy kiválasszuk a megfelelő ügyvezető igazgatót! – Mrs. Marshall, miért nincs itt Cecilia egy ilyen fontos napon? – Ha, ezt tőle kellene megkérdezniük... Miközben beszélt, a temetőn kívülről hirtelen motorzúgás hallatszott. Egy hosszú Rolls-Royce tartott a temető felé, amelyet egy sor Mercedes követett. – Nézzék a rendszámot! Úgy tűnik, ez Mr. Snyder autója! – Az újságírók teljesen izgalomba jöttek, és a Rolls-Royce felé rohantak. Igen, az a Rolls-Royce Louis Snyderé volt. Két jól ismert gazdag fiatalember volt Meaportban. Az egyik Edwin Coleman, a másik pedig Louis Snyder. Ő volt a Venturas városi kaszinómágnás második fia, és egy Starlight Media nevű szórakoztatóipari céget is vezetett. A showbiznisz több új sztárja is az ő cége alá tartozott. Edwinnel ellentétben, aki kerülte a feltűnést, Louis mindig is a nyilvánosság embere volt. A Rolls-Royce ajtajai lassan kinyíltak, és először Louis lépett ki. – Hűha, ez tényleg Mr. Snyder! – A sajtó úgy rajzott előre, mint a legyek, akik vért szagolnak. Miután Louis kiszállt az autóból, a másik oldalhoz fordult, és igazi úriemberként felsegített egy talpig feketébe öltözött nőt. – Ez...? Hű, ez Cecilia Marshall! – Ne vicceljenek. Mit keres Snyder egy ilyen nővel? Miközben mindannyian ámultak, egymás után kiszállt két imádnivaló, apró fekete öltönyt viselő gyerek. A fiúk 3-4 évesek lehettek. És ez olyan volt, mint egy bomba, mindenki érdeklődését felrobbantotta!