Tizenegy évvel korábban... – Carter, várj meg! – kiáltottam, olyan gyorsan futva, ahogy rövid lábaim csak bírták. De ő nem állt meg. Ha lehetett, még gyorsabban ment. Mellkasom a kimerültségtől emelkedett, de én csak mentem tovább. – Carter! – Ne kövess! – A hangja hideg volt, teljesen más, mint annak a fiúnak, akit a legjobb barátomnak hittem. – De nem mondtad el, mi a baj. Történt valami? – Semm