Mária elkísérte Eleát Esme szobájába. Az út során Elea folyamatosan bizonygatta, hogy nem tett semmi rosszat. – Mária, én nem csináltam semmit. Hidd el nekem! – könyörgött Elea Máriának. – Beszélj Esmevel. Nekem hiába mondod! – válaszolta Mária, Eleára pillantva, aki továbbra is beszélt mellette. Beléptek abba a szobába, amelyet Esme általában a vendégek fogadására vagy egyéb ügyek intézésére használt. Esme már ült, Eleára várva. Elea becsukta a szemét, azon tűnődve, miért történik minden ilyen gyorsan. Soha nem gondolta volna, hogy az a férfi tényleg felakasztja magát előtte. – Ülj le! – Elea felriadt gondolataiból, és Esme-re nézett, aki vele szemben ült. Elea észrevette, hogy a többi szolgáló elhagyja a szobát. – Esme, én nem csináltam semmit. Azt sem tudom, ki volt az a férfi. Csak kíváncsi voltam, mert furcsán nézett ki! – Esme csak nézett Eleára, anélkül, hogy megszólalt volna. Elea megpróbált felállni a székéből, hogy Esme-hez menjen, de Esme felemelte a kezét, megakadályozva Eleát a közeledésben. – Ülj le. Megvárjuk, amíg Gerry megérkezik. Beszélni akkor tudsz, ha Gerry is itt van! – Elea mélyet sóhajtott. – De, Esme... – Esme ismét felemelte a kezét, félbeszakítva Eleát. Elea elhallgatott, arca borongós lett, ahogy lefelé nézett, az ujjaival játszva. Nem telt sok idő, Gerry megérkezett és csatlakozott hozzájuk. – Hívtál? – kérdezte Gerry, ahogy leült. Esme bólintott, majd Eleára nézett. – Sajnálom, hogy megzavartam a munkádat. Elmondták, mi történt? Gerry bólintott, majd Elea felé fordult. – Mit csináltál? – kérdezte Gerry. Elea becsukta a szemét, mielőtt válaszolt volna. – Nem csináltam semmit. Csak követtem, mert furcsának és gyanúsnak tűnt, de amikor odaértem, már ott lógott. Kérlek, hidd el nekem, Gerry! – könyörgött Elea, összekulcsolva a kezét, miközben Gerryre nézett. Gerry Esme felé fordult, aki komolyan nézett Eleára. – Miért higgyünk neked? – kérdezte Esme, mire Elea, aki már sírt, felnézett rá. – Mert nem én tettem. Azt sem tudom, ki volt! – válaszolta Elea, könnyekkel teli szemei megértést kérve. – Nem bízhatunk meg benned ilyen könnyen, Elea. Még ha nem is te vagy a tettes, akkor is meg kell büntetned a hibádat, amíg meg nem találjuk az igazi elkövetőt! – jelentette ki Esme. Elea hitetlenkedve felszisszent. – De én tényleg nem tettem, Esme... Kérlek, higgy nekem! – könyörgött, hangja félelemtől remegett. Gerry továbbra is figyelte Eleát, észrevéve, mennyire rémültnek tűnik. – Könnyen lehet, hogy hazudsz nekünk, ártatlan arcoddal becsapva minket! – Elea szóhoz sem jutott. Azon tűnődött, mi értelme van a kastélyban maradni, ha az élete csak szenvedéssel lesz tele. – Gerry, te hiszel nekem, nem? – Elea kétségbeesetten nézett Gerryre. – Nem tudom. De Esme döntése helyes. Nem engedhetünk el. Veszélyt jelenthetsz Edwardra! – Ti őrültek vagytok! Én miatta a seggfej miatt vagyok itt! Engedjetek ki innen! Nincs szükségem a pénzetekre! – kiáltotta Elea, frusztrációja nyilvánvaló volt, ahogy teljesen igazságtalannak érezte a helyzetet. – Tudom. De bárki lehet Edward kémje. Talán tévedtem, hogy eddig bíztam benned! – mondta Gerry, mire Elea hitetlenkedve nézett rá. – Mi ez? Most engem vádolsz? Meg akarsz ölni csak úgy? Nem engedem! Találkozni akarok azzal a seggfejjel. Nem hagyom, hogy tönkretegye az életemet! – kiabálta Elea. Gerry felállt, Esme-re nézve, miközben Elea sokkosnak tűnt, látva, hogy távozásra készül. – Esme, intézd el őt. Edward nem hallhat erről. Ne hagyd, hogy megtudja! – parancsolta Gerry. Elea rémülten elállta Gerry útját. – Hova mész? Még nem végeztünk! – kiáltotta. Gerry elvigyorodott, megvakarva a homlokát. – Először bíztam benned. Azt hittem, csak egy átlagos lány vagy, akivel Edward véletlenül találkozott. De most óvatosabb leszek. Amíg minden be nem bizonyosodik, meg leszel büntetve! Elea megpróbálta megütni Gerryt, de ő gyorsan megragadta a kezét. – Ti őrültek vagytok! Ha nem találjátok meg a tettest, örökké a büntetés alatt kell meghalnom? Gerry vállat vont, majd válasz nélkül eltolta Eleát. Elhagyta a szobát, figyelmen kívül hagyva Elea próbálkozását, hogy visszahúzza. Az ajtónál álló őrök megakadályozták, hogy üldözze őt. Esme felé fordulva Elea könyörgött: – Esme, higgy nekem! Esme nyugodtan közeledett hozzá. – Ha bebizonyosodik az ártatlanságod, soha ne beszélj senkivel erről. Éljetek békésen, ha túl akarsz élni. Nincs szükség ismeretségre itt. Csak dolgozzatok anélkül, hogy megismernétek egymást. – Mit értesz ez alatt? – kérdezte Elea zavartan. – Vigyétek a cellába – parancsolta Esme. Elea sokkot kapott. Ahogy két őr megragadta a karját, küzdött és könyörgött. – Esme, ne tedd ezt! Esme, én nem csináltam semmit! Kérlek! Esme csendben ült, nézve, ahogy Eleát kivonszolják a szobából. – Engedjetek el! – kiabálta Elea, miközben ellenállt egészen a földalatti celláig. Gerry belépett az irodájába, és meglepve látta, hogy Edward az íróasztala előtt áll. – Ed? – Edward megfordult, meghallva a nevét. – Hol voltál? Kerestelek. Gerry a kanapéra vezette Edwardot. – Mi a baj? Edward átnyújtott Gerrynek egy iPadet. – Jack felvette velem a kapcsolatot. Léptek Olaszországban. Elvitték az összes árunkat és megölték az összes ügynökünket. Jelentős veszteségeket szenvedtünk el. Még mindent is elraboltak, amit az ügynökeink vittek magukkal. Gerry értően bólintott, arca komoly volt. – Mit akarsz, hogy tegyek? Edward gondolkodva megsimogatta az állát. – Nem mehetek oda. Neked kell elintézned. Holnap Daviddel találkozom. Gerry egyetértően bólintott. – Rendben. Bízd rám. Holnap reggel megyek! Edward elégedetten mosolygott. – Gondoskodj róla, hogy nagyobb veszteségeket szenvedjenek el, mint amiket ránk mértek! Gerry vigyorogva válaszolta: – Gyorsan elintézem. Edward felállt, hogy távozzon, de megállt. – Van valami probléma? Gerry felemelte a tekintetét, megértve Edward aggodalmát. – Csak egy apró probléma! Edward felvonta a szemöldökét. – Akkor miért hívott Esme? Gerry kiegyenesedett. – Emlékszel arra a lányra, akit idehoztál? Edward összevonta a szemöldökét. – Arra a lányra… Igen. Mi van vele? – Szerinted kém? Edward leült, kíváncsisága felkeltve. – Miért mondod ezt, Gerry? Már mondtam, hogy intézd el gyorsan. Gerry kuncogva bólintott. – Ed, úgy érzem, hogy ő csak egy átlagos nő, aki találkozott veled! – Ne légy gyenge, Gerry. Bármit megtehetnek, hogy bejussanak ide. – Gerry hosszan sóhajtott. – Átnéztem az egész hátterét. Ő csak egy árva lány, Ed! – Edward halványan elmosolyodott, ahogy Gerryre nézett. – Ne hagyd magad becsapni. Mindez elrendezhető. Ne bízz túl könnyen. – Gerry elhallgatott, egyenes tekintettel gondolkodva. – Talán ezúttal igazad van, Ed! – Edward bólintott és felállt, készen a távozásra. – Fejezd be gyorsan. Ha bebizonyosodik, hogy kém, öld meg! – Gerry bólintott, nézve, ahogy Edward eltűnik az ajtó mögött. Gerry megdörzsölte az állát, arra gondolva, hogy ez egy csapda lehet. Végül is Edward üzleti partnerei tényleg a halálát akarták, mert mindig átvette a piaci részesedéseiket. Gerry sóhajtott és felállt a székéből, készülve a távozásra. * Elea fájdalmasan nyögött, ahogy felébredt álmából. A szája kiszáradt, és a torka borzalmasan fájt. Szörnyen szomjas volt, nem tudta, mennyi ideje van ott. Csak azt vette észre, hogy a szoba éjszaka sötét, nappal pedig újra világos. Elea tényleg kétségbeesett volt, mivel egyik szolgáló sem hozott neki ételt vagy italt, és Mária sem tudott segíteni neki. A barátnője még ételt sem tudott becsempészni neki. Elea a kőfalnak dőlt, a szellőzőnyílást nézve, ahol a napfény látszott. Nyelvet a nyálát, becsukva a szemét, teste egyre gyengébb lett a szomjúságtól. Megragadva a vasrácsokat, megrázta a lakatot, megpróbálva hívni valakit. – Segítség, valaki, hozzatok nekem vizet! – szólt Elea gyengén, az ajtó felé nézve, de úgy tűnt, senki sincs ott. Elea becsukta a szemét, teste egyre gyengébb lett. Éppen amikor elvesztette az eszméletét, valaki közeledett, mire Elea kissé kinyitotta a szemét, hogy lássa, ki az. A sötét térből látta, hogy Mária kilép és felé sétál, amíg meg nem állt előtte. Elea kiegyenesítette a hátát, örülve, hogy látja Máriát. – Mária, eljöttél? – Mária leguggolt, hogy egy magasságban legyen Eleával, aki a börtön padlóján ült. – Elea, hoztam neked egy kis vizet és egy darab kenyeret. Egyél. – Elea gyorsan megragadta a vizes palackot és mohón ivott belőle, majd beleharapott a kenyérbe, amit Mária hozott. – Köszönöm szépen, Mária. Te tényleg a barátom vagy! – Mária halványan elmosolyodott, ahogy Eleára nézett. – Lassan egyél. Ha lesz rá lehetőségem, újra eljövök. – Elea abbahagyta a rágást és komolyan Máriára nézett. – Hogy jutottál be ide? Azóta sem jöttek megnézni, mióta idehoztak. – Mária Eleára mosolygott. – Az egyik őr a barátom. Annyira hiányoztál, El. – Elea, a kenyeret rágva, halványan elmosolyodott. – Köszönöm. Te is hiányoztál. – Elea melegen elmosolyodott. – Tudtad, hogy Gerry elment? – Elea abbahagyta a rágást és sokkosan Máriára nézett. – Elment? – Igen, elment! – Mióta? – Tegnap elment, de nem tudom, hova ment! – Elea nehezen sóhajtott, az éhsége azonnal eltűnt. – Mióta vagyok ebben a börtönben? – Mária úgy tűnt, gondolkodik. – Valószínűleg két vagy három napja. – Elea eltakarta a száját, sokkot kapva. – Tényleg? Két napja? Átkozott Gerry! – Elea frusztráltan átkozódott Mária válaszára. – Mi a baj? – Azt mondta, hogy ki fog hozni innen, miután megtalálta a tettest. De mi ez? Itt hagyott? – Elea tényleg dühös volt Mária előtt. – Elea, nyugodj meg. Talán valami fontos dolga akadt Gerrynek! – Elea lehajtotta a fejét, hevesen kifújva a levegőt. – Ha valaha is kijutok innen, megölöm őket! – Mária halványan elmosolyodott a szavaira. – Elea, ez lehetetlen. Csak magadra koncentrálj. Vissza kell mennem; nem maradhatok túl sokáig! – Elea Máriára nézett, nem akarva, hogy elmenjen. – Most mész el? – Mária gyorsan bólintott. – Igen, vigyázz magadra. Visszajövök, ha lesz rá lehetőségem. – Elea reményteljes arccal fogta meg Mária kezét. – Köszönöm, Mária. – Mária bólintott, majd felállt. – Elmegyek. – Elea bólintott, nézve, ahogy Mária elsétál. – Mária! – kiáltotta Elea, mielőtt Mária eltűnt a sötét folyosón. – Mi az, Elea? – Hiszed, hogy nem én tettem mindezt? – Mária elmosolyodott és sóhajtott. – Persze, hogy nem hiszem, hogy te tetted. Biztos vagyok benne, hogy nem te vagy az, aki ezt tette! – Elea ragyogóan elmosolyodott, boldognak érezve magát, hogy valaki még mindig hisz benne. – Köszönöm, Mária. Meghálálom a kedvességedet! – Mária bólintott és tovább sétált, eltűnve a sötét földalatti folyosón. Elea a vasrácsoknak dőlt, üresen nézve, mert két napig nem csinált mást, csak abban a helyen tartózkodott, amelyet nem tudott azonosítani.