## 6. fejezet Bumm! Gerry közvetlenül fejbe lőtte a férfit, és vége volt. A sötét bőrű ember élettelenül rogyott össze, Gerry keze által halva. Elea döbbenten bámulta, milyen könnyedén oltott ki Gerry egy emberi életet. – Te őrült vagy! – Üdv a bolond világomban! – Elea még mindig sokkosan nézte az élettelen testet a földön. – Mit tett, hogy megölted? – kiáltotta Elea Gerrynek, aki épp távolodott tőle. – Megzavarta a nyugalmat Edward kastélyában! – Elea közelebb lépett Gerryhez, haragja egyre nőtt. – Az a bolond, még a lábát sem tette be ide! Miért zavarta volna meg? – Gerry komolyan nézett Eleára. – Elfelejtetted? Ez Edward kastélya. Bármit megtehet, ha valaki felidegesíti! – Elea keserűen kuncogott Gerry szavain. – Egy férfi, aki csak csendben ül, és egy rózsamezőt bámul, mint egy gyáva, a jobbkeze mögé bújva? Mondd meg annak a gyenge embernek, hogy visszafizetem ezt a fájdalmat! – Gerry halványan elmosolyodott, Eleára nézve. – Te nem ismered őt. Ha ismernéd, talán félnél tőle, még a saját árnyékától is! – Elea kinevette Gerry megjegyzését. – Persze, persze. Én is meg tudom ölni! – Elea dühösen kiáltott. – Esme, vidd őt a szobájába! – parancsolta Gerry, mielőtt elindult volna. – Te gazember! Jól jegyezd meg – nem lesz könnyű életed, ha kedvedre ártatlan embereket ölsz! – kiáltotta Elea csalódottan, nézve, ahogy Gerry válasz nélkül elsétál. – Engedj el, Esme! – Elea lerázta Esme kezét, miközben az próbálta visszatartani. – Halálvágyad van? – Igen! – felelte Elea gyorsan, arca tele dühvel. – Te nem ismered Edwardot. Ne provokáld ki a haragját! – Elea hosszan felsóhajtott, Esmerére nézve. – Ki ő? Láttam ma kegyetlenséget – mit tehetne, ami brutálisabb Gerrynél? – Esme mélyet sóhajtott, majd megragadta Elea kezét. – Egy nap majd megtudod. Most gyere velem. Túl sokat beszélsz! – Elea vonakodva követte Esmet, miután befejezte a szónoklatát. A szobájában Elea az ágyon feküdt, a plafont bámulta, és a jelenlegi helyzetén gondolkodott. Miért maradt még mindig itt? Nem mehetne el egyszerűen? De Gerry szavai majdnem az őrületbe kergették. Igaz lenne, hogy őt vették célba? Veszélyben lenne, ha elhagyná a kastélyt? De az az igazság, hogy a kastélyban sem tud semmit tenni, nemhogy boldogságot találni. Hol találhatna boldogságot, ha ott maradna? Elea lehunyta a szemét, és felült. Az ajtón kopogtattak, mire odanézett. – Gyere be, nincs bezárva! – Maria belépett, boldog arccal nézve Eleát. A göndör hajú nő odaszaladt Eleához. – Szabad vagy? – Elea gyorsan bólintott. – Végre! De még mindig nem értem az egészet. – Maria leült Eleával szemben, zavartan nézve rá. – Mi az? Mi zavar össze ennyire? – Elea az állát dörzsölte, gondolkodva. – Honnan tudták, hogy az a férfi tényleg megölte Edward kertészét? – Maria vállat vont, tanácstalanul. – Nem tudom. Azt tudom, hogy Esmenek több beosztottja is van, akik figyelnek minket – ezt tudnod kell. Esme nem csak tétlenül ül. Talán már gyanús volt nekik az a férfi. Főleg, hogy mielőtt elkapták, valaki elterjesztette a pletykát, hogy ártatlan vagy! – Elea összevonta a szemöldökét, érdeklődve. – Ki? Ki mondta ezt? Ismered őt? – Elea kíváncsi volt Maria kijelentésére. – Nem tudom, ki terjesztette a pletykát. Talán egy jószívű ember, aki tud valamit. – Elea elgondolkodva bólintott. – De hálás vagyok annak az embernek, mert kijuthattam abból az átkozott börtönből. – Maria lelkesen bólintott. – Újra fogsz dolgozni? – Elea lassan bólintott. – Igen, ahogy szoktam, de ezúttal óvatosabb leszek! – Maria határozottan bólintott. – Így van. Légy óvatos. Figyelmeztettelek, sokan vannak itt, akik maszkot viselnek. Úgy tűnik, közömbösek, de hátba szúrnak! – Elea mélyet sóhajtott. – Elmehetek innen? – Maria összevonta a szemöldökét, Eleára nézve. – Miért? El akarsz menni? – Úgy akarok élni, mint régen, nem így. Gerry már kártérítést fizetett a károkért; elhagyhatom ezt a helyet! – Rajtad múlik. Megkérdezheted Esmet! – Tényleg? Rendben, megkérdezem Esmet később. Köszönöm, hogy hűséges barátom vagy. – Maria édesen elmosolyodott. – Én hiszem, hogy te nem tennél ilyet. Biztos vagyok benne, hogy ártatlan vagy! – Elea melegen megölelte Mariát, őszintén mosolyogva. Azon az éjszakán, vacsora után, Elea találkozni akart Esmevel, hogy beszéljen a távozásáról. Esme szobája felé indult, de észrevette, hogy Rose egy szexi ruhában Edward épülete felé sétál. Elea összevonta a szemöldökét, és azon gondolkodott, hogy követi Rose-t, hogy lássa Edwardot. Elvetette a tervét, hogy találkozzon Esmevel, és csendben követte Rose-t biztonságos távolságból. Elea követte Rose-t, amíg rá nem jött, hogy Rose egy ismeretlen útvonalon sétál. Kiderült, hogy egy rövidítés, amely közvetlenül Edward szobájába vezet, amelyet csak egy ember őriz a bejáratnál. Elea csak nézte Rose távozását, mert még nem tudott bemenni. Úgy döntött, hogy holnap megteszi. Találkoznia kell Edwarddal, és meg kell kérnie, hogy engedje el a kastélyból. Elea visszatért eredeti tervéhez, és Esme szobájába ment. Bekopogott az ajtón, és Esme egy pillanat múlva beengedte. – Mi az? – Esme, már hálóruhában, nem pedig egyenruhában, jelezte Eleának, hogy lépjen be. – Esme, sajnálom, hogy zavarlak. Szeretnék egy pillanatra beszélni. – Esme bólintott, és helyet kínált Eleának. – Miről van szó? Valami fontos? – Elea mélyet sóhajtott. – Esme, ki akarok lépni. El akarom hagyni ezt a kastélyt. Megengedett? – Esme komolyan nézett Eleára, mielőtt felsóhajtott. – Mi a baj? Nem elég a fizetés? – Elea gyorsan integetett a kezével. – Nem, nem, nem erről van szó. Csak élvezni akarom az életet és utazni, mint régen! – Esme értően bólintott. – Nem beszéltél már erről Gerryvel? – Elea gyengén bólintott. – Igen, beszéltem. Mondott valami furcsát, és nem hiszem, hogy komolyan gondolta! – Esme összevonta a szemöldökét. – Biztos vagy benne? Gerry soha nem viccel triviális dolgokkal. – Elea gyorsan bólintott. – Biztos vagyok benne. El akarom hagyni ezt a helyet. Úgy érzem, nem ide tartozom! – Esme értően bólintott. – Rendben, megbeszélem Gerryvel. – Elea leeresztette a fejét kétségbeesetten. – Miért kell várni Gerry döntésére? Miért nem dönthetsz te magad? – Esme komolyan nézett Eleára. – Ez nem az én kastélyom. Edwardé az utolsó szó! – Elea ökölbe szorította a kezét, érezve, hogy Edwarddal találkozni valóban a helyes döntés volt. Miután beszélt Esmevel, Elea visszasétált a szobájába. Megállt egy folyosón, a tiszta éjszakai égboltot bámulva. Ha várnia kell Gerry döntésére, valószínűleg újra emlékeztetné a furcsa szavaira. Elea leeresztett fejjel sétált, enyhén rugdosva a lábát, amíg a sarkantyúk hangja fel nem nézett a forrásra. Látta, hogy Denada és Carrol közeledik. Elea nem akart újra belekeveredni azokba az őrült nőkbe. Azonnal leeresztette a fejét, elkerülve a konfliktust Edward szeretőivel. Denada és Carrol elhaladt mellette, de néhány lépés után Denada megállt, ami Carrolt is megállásra késztette. – Mi a baj? – Várj, gyere ide. – Denada odahívta a közeli szolgálót. Elea megfordult, és leeresztette a fejét, ahogy közeledett hozzájuk. – Azt hiszem, ismerlek. – Denada felemelte Elea állát az ujjával, gúnyosan nevetve Carrollel. – Ó, te vagy az, a szégyentelen nő? – Denada keresztbe tette a karját a mellkasán, és gúnyosan elmosolyodott Eleán. Carrol meglökte Elea vállát, enyhén meglökve őt. – Hogyan jöttél ki élve abból a börtönből? Igazán elképesztő. – Elea csendben maradt, nem volt hajlandó válaszolni, vagy újra áldozattá válni. – Megnémultál? A föld alatt tartottak némává tett? – Denada meglökte Elea fejét, mire az hátralépett. Elea lehunyta a szemét, frusztráltan harapdálva az ajkát. Nem arról volt szó, hogy nem tudna visszavágni, de biztonságban kellett játszania, ahogy Maria tanácsolta. – Sajnálom! – Elea mélyen meghajolt mindkettőjük előtt. Denada és Carrol összevonta a szemöldökét, Eleára nézve. – Már nem vagy szórakoztató. Azt hiszem, Esme-nek igaza volt; nem jelentesz veszélyt számunkra. Rendben, átmentél ezen a teszten. Úgy tűnik, valóban jelentéktelen vagy Edward számára. Csak az időnket vesztegetjük. – Carrol felhorkant Eleán, mielőtt elhúzta Denadát, hogy elsétáljon, Eleát hátrahagyva. Elea mélyet sóhajtott, és a két szeretőre meredt. – Haissh, ha nem lenne a hatalmuk, nem félnék szembenézni az ilyen kurvákkal! – motyogta Elea, mielőtt folytatta útját vissza a szobájába. Remélhetőleg a holnap meghozza a jó hírt, amire vágyott.