Edward élvezte a nyári szellőt és a reggeli levegő hűvösségét. Érezte, hogy valaki a közelben van. Megfordult, és Eleát látta, akinek a szeme csillogott, miközben a rózsáit nézte. Edward arca dühössé vált, ahogy feléje indult, zavarta, hogy megzavarja a nyugalmát. – Tartsd távol a mocskos kezeidet a rózsáimtól! – Elea meglepődött, ránézett a kezére, ami még mindig a fehér rózsát érintette. – Mit mondtál? Milyen arrogáns! Engedély nélkül is leszedhetem őket! – Elea durván letépett egy rózsát Edward elől, és hozzávágta. Edward ökölbe szorította a kezét, megragadta a fegyverét, és Elea fejére irányította. – Meg akarsz halni? – Gerry kijött, hogy megkeresse Edwardot. Messziről látta Edwardot, aki egy nőre célzott a fegyverével. Gyorsan odament, és megállította Edwardot. – Ed! – kiáltotta Gerry, de Edward meghúzta a ravaszt, és készült Elea fejébe lőni. – Milyen furcsa ember vagy. Meg akarsz ölni egy rózsa miatt? – köpte Elea hitetlenkedve. – Ed, hagyd ezt rám. Menj vissza. – Gerry Elea elé állt. A férfi leengedte a fegyverét, és Edwardra meredt, megnyugtatva őt. Edward leengedte a fegyverét, és Gerryre nézett. – Fejezd be. Nem akarom őt többé látni. Mondd meg a kertésznek, hogy takarítsa el a rózsákkal kapcsolatos rendetlenséget! – Elea elképedt Edward szavaira, és nézte, ahogy elmegy tőlük. – Gyere. – sürgette Gerry, de Elea nem mozdult. – Nem akarok. Gerryt akarom látni! – Gerry halványan elmosolyodott, Eleára nézve. – Már találkoztál vele! – Elea összevonta a szemöldökét, Gerryre meredve. – Ó, szóval te vagy Gerry? Hol van az autóm? – Gerry bólintott, és kivezette Eleát Edward birtokáról. A ketten egy olyan helyre érkeztek, ami Gerry szobájának tűnt. Egy szolga lépett be, italokat hozva Gerrynek és Eleának. Elea csendben maradt, figyelte, míg Gerry is hallgatott, őt nézve. Miután a szolga elment, Gerry kiegyenesítette a hátát, és Eleára mosolygott. – Sajnálom, hogy csak most találkozunk. Biztosan össze vagy zavarodva, hogy miért vagy itt. – Elea bólintott. – Persze, még mindenki is furcsa itt. El akarok menni, vissza akarom kapni a cuccaimat! – Gerry értően bólintott. – Mielőtt visszaadnám a dolgaidat, elmondok neked pár dolgot. – Elea összevonta a szemöldökét. – Mit? – Az incidens után Edward ellenségeinek célpontjává váltál. Az egyetlen mód, ha itt maradsz. Alkalmazhatunk téged. – Elea megdöbbent Gerry magyarázatán. – Hogy érted ezt? Nem mehetek el innen? Ez az? – Gerry bólintott és mosolygott. – Megőrültél. Van életem, nem akarom ezt! – Ez rajtad múlik. Nem vállalunk felelősséget azért, ami veled történik. – Elea bizonytalanul nézett Gerryre. – Mi fog történni? – Gerry enyhén megrázta a fejét. – A legrosszabb lehetőség, hogy meghalhatsz! – Mi! Ne hülyéskedj, ez nem vicces! – Én az igazat mondom. – Elea sóhajtott, frusztráltan. – Ki akarsz bújni a felelősség alól? – Gerry kuncogott Elea szavaira. – Felelősség miért? – Tönkretetted az autómat, elvetted a telefonomat, a pénzemet, mindent, amim akkor volt! – Gerry bólintott, megértően. – Már küldtem pénzt a számládra, még mielőtt észrevetted volna. Duplán kifizettem az autód árát! – Elea elhallgatott, nem igazán hitte el. – Hazudsz! – Nem! Ellenőrizheted! – válaszolta Gerry magabiztosan. – Hogy ellenőrizzem, még kártyám sincs nálam. Várj, hogy van számlád a nevemre? – Gerry mosolygott, tele jelentéssel. – Ez könnyű nekünk. Tudom a címedet, a munkádat, a teljes nevedet, az életed történetét – könnyű kiderítenünk! – Elea felhorkant, bosszúsan. – És akkor mi van? Büszke vagy arra, amit tettél? – Gerry felállt, és elővett egy kis könyvet Elea számlaadataival. – Tessék, ezt megtarthatod. A tiéd! – Elea kinyitotta, és meglátta a pénzösszeget a számlán. Hitetlenül bámulta a hatalmas összeget, amit Gerry kifizetett neki. – Komolyan gondolod ezt a sok pénzt? – Gerry bólintott, keresztbe tette a lábát, és hátradőlt a székében. – A tiéd. Használd fel. – Elea egy pillanatig csendben maradt, majd dühösen Gerryre meredt. – Viccelsz. Nem hagyhatom el ezt a helyet, hogyan használjam fel? Játszol velem! – Gerry közömbösen vállat vont. – Ez rajtad múlik. Ha el akarsz menni, menj. De ha itt akarsz maradni, és sok pénzt keresni, maradhatsz itt. – Elea lefelé nézett, összezavarodva. Milyen választás ez? Miért van ez így? Hogyan élvezhetné az életet, ha csapdába kell esnie abban a furcsa férfi kastélyában, és talán meghal, ha elmegy? – Nem adsz választási lehetőséget. Ezt elfogadom kártérítésként. Kapok nagy fizetést, ha itt dolgozom? – Gerry biztosan bólintott. – Persze, megkérdezheted a szolgákat, akik itt dolgoznak. Mindenki a munkájának megfelelően kap fizetést! – Elea csábítónak találta ezt hallva, de hogyan élvezhetné az életet, ha mindig azon a helyen lenne? – Elmehetek innen néha? – Gerry bólintott, engedélyt adva. – Mindenki, aki itt dolgozik, visszamehet az otthonába, kivéve bizonyos embereket. Ha tudsz vigyázni magadra, megteheted! – Elea egyetértően bólintott. Elvette a takarék könyvét, és elhagyta a helyet. Gerry azt mondta neki, hogy találkoznia kell Esmével, és beszélnie kell az ottani legidősebb szolgával, ha dolgozni akar. Esme segíteni fog neki a munkával kapcsolatos útmutatással. Azon az éjszakán Elea sokkosan ébredt fel, érezve, hogy valaki fogja a lábát. Kinyitotta a szemét, és meglátott egy sötét hajú nőt, Denadát, valamint egy nőt, akit általában Carroline-nak hívtak, már a szobájában. – Mit csináltok? – Elea megpróbált felkelni, de Carroline gyorsan ruhával takarta el az arcát. Elea kezeit és lábait megkötözték. Küzdött, de nem tudott elmenekülni. A teste lebegett, mintha valaki más vitte volna. Elea biztos volt benne, hogy nem Carroline vagy Denada emelte fel őt. Valaki más segített nekik. Miután egy ideig lebegett, végül érezte, hogy a testét leteszik és egy székbe kényszerítik. Valaki eltávolította a fejéről a ruhát, Elea pislogott, összezavarodva, hogy hol van. Tisztán látta a korábbi két nőt, akik előtte álltak. – Mit csináltok? Engedjetek el! – Carrol undorral nézett rá. – Nem hiszem el, hogy Edward kiengedett téged abból a kertből! – Elea összevonta a szemöldökét, és megpróbálta feldolgozni a nő szavait. – Hogy érted? – Denada előrelépett, és arcul csapta Eleát. Pofon! – Basszus, te ribanc! Mit csinálsz! – kiáltotta Elea dühösen, ahogy Denada megütötte. – Utálom az olyan nőket, mint te. Úgy teszel, mintha utálnád Edwardot, csak hogy felhívd magadra a figyelmét? Megpróbálod elcsábítani őt! – kiáltotta újra Denada, és még egyszer megütötte Eleát. – Te őrült kurva, azt hiszed, érdekel a pasid? Én még meg is akarom ölni őt! – Carrol arcul csapta Eleát, mire a szája sarka vérezni kezdett. – Hogy mersz így beszélni, azt hiszed, királynő leszel itt? – Carrol újra megütötte, mire Elea leesett a székről, a kezei még mindig meg voltak kötve. Elea dühösen káromkodott, mivel nem tudott harcolni a két kurva nővel szemben. – Vissza fogok vágni! Azt hiszitek, félek tőletek, mi? – kiáltotta Elea, miközben tehetetlen teste a földön feküdt megkötözött kezekkel. – Mielőtt visszavágsz, még ma éjjel megöllek! – mondta Denada, és erősen rálépett Elea fejére. – Ááágh, te ribanc, meg foglak ölni, átkozott legyen! – Elea fájdalmasan sikoltozott. Lépések hangja közeledett feléjük. Rose, szexi ruhákban, csatlakozott a másik két nőhöz. – Rose, mit csinálsz itt? – Rose nem válaszolt, és azonnal megragadta Elea haját, felemelve a fejét, hogy rá nézzen. – Mindent ennek az átkozott nőnek köszönhetek! – Denada és Carroline összezavarodva nézett Rose-ra. Rose erővel felhúzta Eleát ülő helyzetbe. Arcul csapta Eleát, mire a lány tántorgott és újra elesett. Rose újra megütötte, és ezt folytatta, mire Elea arca vérezni kezdett a Rose által viselt gyűrűk miatt. – Rose, Edward nem várhat! – szólt Carrol Rose-hoz, aki rendkívül dühösnek tűnt. – Kirúgott, nem akarja, hogy zavarják! – Denada és Carrol hitetlenkedve nézett, hogy Edward kirúgta Rose-t. Rose mindig is Edward kedvence volt. A férfi mindig imádta Rose-t, de ezúttal úgy tűnt, el kell fogadnia az elutasítását. – Ez igaz? Ez tényleg őrültség! – Carrol Eleára nézett, aki most tehetetlen volt véres arccal. Denada megmondta a férfinak, aki segített nekik, hogy hozzon vizet és öntse Eleára. Elea megpróbálta visszanyerni az érzékeit, és meglátta a három furcsa nőt. A férfi visszasegítette őt ülő helyzetbe. Elea gúnyos mosollyal nézett Edward három nőjére. Annak ellenére, hogy az arca véres volt a karcolásoktól, Elea nem hajolt meg előttük. – Ti őrült nők! Miért nem öltetek meg még? Várnotok kell, hogy megöljek egyet közületek, mielőtt megöltök engem? – kiáltotta Elea dühös arccal. Rose odalépett, és meglökte Elea fejét, mire hátra dőlt. – Azt hiszed, nagyszerű vagy! Reméltem, hogy Edward megöl téged, amíg a kertjében vagy. De úgy tűnik, tévedtem, alábecsültelek. Meg fogod tudni, milyen a pokolban élni a mai naptól kezdve! – Rose hátralökte Eleát. Rose otthagyta Eleát Denával és Carrollal. A két nő újra Eleához lépett. Dena odament, hogy megfogjon egy kötelet. Eközben Carrol megragadta Elea testét, hogy leültesse. Dena azonnal a kötéllel Elea nyaka köré csavarta, mire Elea küzdeni kezdett, ahogy a kötél fojtogatta, megnehezítve a lélegzést. Elea pislogott, könnyek csordultak le az arcán, ahogy a lélegzete elakadni kezdett a nyaka köré szoruló kötél miatt. – Engedjetek el... – Elea küzdött, hogy megmozduljon, mivel a karjai és a lábai meg voltak kötve. Az arca vörösödni kezdett, míg Carrol elégedettnek tűnt, hogy Elea majdnem meghal. – Nézzük, meddig bírod. – suttogta Dena, miközben tovább húzta a kötelet. Hosszú küzdelem után Dena elfáradt, és félredobta Eleát. Elea azonnal levegőért kapkodott, a szeme fáradt volt, érezve, hogy az élete valóban ilyen rövid. Dena és Carrol rá nézett, elégedetten nevetve, miközben elmentek, és Eleát gyengén a földön hagyták.