Elea csendben ült, és a hálószobája ablakán keresztül nézte az eget. Szeme megtelt szomorúsággal, miközben az életén merengett. Vajon véget kellene vetnie mindennek a halállal? Elea letörölte a könnyeit, amelyek csak folytak és folytak. Hiányzott neki az apja, aki már régen elhagyta. Arcát eltakarva féktelenül zokogott. Az ajtaja nyílásának hangja arra késztette, hogy gyorsan letörölje a könnyeit.