Elea arra ébredt, hogy a teste teljesen szét van törve. Megfordult, és látta, hogy már a saját szobájában van. Orvosi ellátásban részesült, és úgy tűnt, ágyban kell maradnia, hogy felépüljön a teste. Az ajtó nyitásának hangja jelezte, hogy Maria belépett Elea szobájába. A lány boldognak tűnt, hogy Elea felébredt álmából. – Ébren vagy? – Elea bólintott. – Szomjas vagyok, adj egy kis vizet! – kérte Elea Mariát, hogy adjon neki vizet. A lány segített Eleának fekve inni. – Hogy érzed magad? – Elea mélyet sóhajtott. – Halálom van! – Maria nevetett, amikor ezt meghallotta. – Szerencséd, hogy nem bántottak! – Elea sokkosan nézett Mariára. Nem bántották? Hogy mondhat ilyet? Az arca tele volt karcolásokkal Rose gyűrűjétől, és az arcának a fele a padlóba csapódott, ami sérüléseket okozott. A nyaka zúzódott volt a kötélkötésektől. – Komolyan, még én is súlyosan megsérültem, nézd csak. Meg kell halnom először, mielőtt azt mondod, hogy ez fájdalmas? – Maria nevetett ezt hallva, majd Eleára mosolygott. – Tudod, előtted volt egy lány, akit Edward egy hosszú útról hozott, amikor üzletelt. Az a nő gyönyörű volt, kedves, Edward szerette őt, Edward minden este vele maradt. Rose, Carroline, Dena, mind elhanyagoltak voltak. Egy nap holtan találták azt a nőt egy raktárban. Tudtuk, hogy a tettes biztosan az a három nő egyike, Edward megbüntethette volna őket. De Edward nem tette, mert Esme segítségét kérték! – Elea összevonta a szemöldökét. – Esme? Miért Esme? – Maria mosolygott. – Esme a legrégebbi szolga itt, Edward tiszteli őt. Edwardnak soha nem volt anyja, amióta kicsi volt, talán azért törődik Esmével, mert hiányzik neki egy anya alakja! – Elea elhallgatott, neki sem volt anyja az életében. – Tényleg? De várj, szeretnék valamit kérdezni. – Mit? – Miért mondják, hogy szerencsém van, hogy túléltem Edwardot, mert beléptem a kertjébe? – Maria elgondolkodónak tűnt. – Én új szolga vagyok itt, csak az elmúlt egy évben dolgozom itt, de hallottam, hogy aki be mer menni vagy megközelíteni az ottani növényeket, az meghal. Edward nem szereti, ha a dolgaihoz hozzányúlnak. Az a férfi félelmetes! – Láttad már valaha Edwardot? – Maria gyengéden megrázta a fejét. – Nem, soha nem láttam őt, a szolgák mondták nekem. – Elea mélyet sóhajtott. – Akkor miért gondolod, hogy ijesztő? Én látom, hogy egy magányos ember! – Maria meglepődött Elea szavain. – Hogy mondhatsz ilyet? – Elea elhallgatott. – Nem tudom, de én így érzem. – Láttad őt? – Persze, tegnap vitatkoztam vele! – Maria eltakarta a száját döbbenten. – És akkor? – Akkor mi van? Kértem, hogy térítse meg az összes dolgomat! – mondta Elea szenvedélyesen, majd fájdalmasan elhúzta a száját, mivel a szája sarka megsérült. – Őrült vagy! Nem félsz, hogy Edward megöl? – Elea csendben sóhajtott. Jobban félt attól, hogy szegénységben él a magányában. – Nem, inkább meghalok, mint hogy egyedül és hiányban éljek! – Maria megrázta a fejét, Eleára nézve. – Rendben, hívom Esme-t, hogy megnézze a sebeidet! – Várj. – Mit? – Ki hozott ide? – Maria sóhajtott. – Az a szolga, aki általában élelmiszert hoz a raktárból. Ott ájultál el, véres arccal. – Elea bólintott értve. – Nem kérdezted meg, hogy ki tette ezt velem? – Maria megrázta a fejét. – Nem, mert már tudom. Azok a nők voltak, igaz? – Elea gyorsan bólintott. – Így van, miért hallgattok mind? – Maria sóhajtott, Eleára nézve. – Akkor mit tegyünk? – Jelentsd a rendőrségen! – Maria nevetett Elea szavain. – Őrült vagy, aki itt meghal, az csak el lesz temetve. Senki sem fog keresni, vagy akár sírni érted. – Elea megdöbbent, amikor ezt hallotta. – Jól hallottam, ez őrültség? Ha ott meghalok, csak eltemettek és elfelejtetek? – Maria bólintott. – Igen, ez így van. – Elea nem tudott többet beszélni. – Remélem, tovább tudsz élni, szeretek veled beszélgetni! – Elea hitetlenkedve nézett Mariára. Hogy lehet egy ilyen hely, amelyet elhagyott a kormány törvénye? – Esme nem fog beszélni Gerryvel vagy Edwarddal? – Maria nevetett ezt hallva. – Ki vagy te? Nem fognak törődni veled, Edward soha nem törődik mások életével. Még akkor sem, amikor Rose, Dena és Carrol volt. Nem érdekelte, aki meghal, azt eltemetik, és ennyi! – Elea tényleg megőrülne, ha mindez igaz lenne. – Akkor hogy álljak bosszút azokon a nőkön? – Maria vállat vont. – Nem fognak megállni, még ha Esme meg is állítja őket, ez nem a vége, El, addig fogják ismételni, amíg nem bírod tovább, és inkább a halált választod! – Elea úgy érezte, hogy az élete haszontalan ott. – Miért nem tud Esme segíteni? – Nem félnek Esmétől. – Akkor? Kitől félnek? – Edwardtól, csak akkor állnak le, ha Edward beszél velük. – Elea mélyet sóhajtott. Soha nem számított arra, hogy ha elhagyja a kastélyt, akkor Edward ellenségei miatt fog meghalni. De lassan is meghalna, ha a kastélyban maradna. – Meg tudod csinálni, ha biztonságban akarsz lenni. Csak kövesd azoknak a nőknek az összes kívánságát. – Elea gúnyosan nézett a gondolatra, hogy engedelmeskedjen azoknak a nőknek. Komolyan, soha senkinek nem engedelmeskedett. Főleg valakinek, aki igazán engedelmes kutyává tenné. *** Néhány nappal később Elea kezdett felépülni, és elfoglalt lett a munkájával. Esme segített neki egy olyan pozíciót találni, amelyet Elea el tudott végezni. Elea végül mosónő lett. Az volt a feladata, hogy kimossa azoknak a furcsa nőknek és Edward dolgainak az összes holmiját. Bár az összes mosóberendezés, amelyet használt, fejlett volt, Eleának még mindig kezelnie kellett néhány undorító ruhát Edward szeretőitől. Elea nem volt egyedül; három nőt osztottak be a mosodába. Elea éppen befejezte a munkáját, és érezte, hogy a gyomra korogni kezd. Elindult a konyha felé, hogy megtalálja Mariát vagy Esme-t. Általában Elea a szobájában evett, mivel még beteg volt. Ezúttal meg kellett találnia, hol tud élelmet szerezni, hogy megtöltse a gyomrát. Maria sétált nem messze attól, amerre Elea tartott. Elea gyorsan Mariához futott, aki elhaladt mellette. – Maria. – Maria megfordult, amikor Elea hívta. A lány, akinek még mindig volt néhány kötés az arcán, boldogan mosolygott. – Elea, mi a baj? – Maria, annyira éhes vagyok, hol találok valami ennivalót? – Maria mosolygott, és megragadta Elea kezét, a konyhába vezette. – Gyere, megmutatom. – Elea gyorsan bólintott, és kéz a kézben sétált vele. Elea mohón evett, amikor különféle ételekkel szolgáltak neki. – Minden nap ennyi ételük van itt? – Maria bólintott. – Igen, itt van egy külön szakács, aki ételt készít Mr. Edwardnak, és egy másik a szolgáknak. – Elea bólintott, értve. A még mindig kötésben lévő arcával Elea nem szégyellte magát, még akkor sem, ha időnként találkozott ott a férfi szolgákkal. – Ismered a szabályokat itt a kastélyban? – Elea gyorsan bólintott, miközben rágott. – Igen, Esme mindent elmagyarázott nekem. – Óvatosnak kell lenned itt. Ha nem érted a helyzetet itt, azt gondolhatod, hogy mindenki jó ember. – Elea abbahagyta az evést, és Mariára nézett. – Ők rossz emberek? – Maria közelebb hajolt, és suttogott. – Néhány szolgának különleges feladata van, hogy őrködjön. Néha vannak kémek kívülről, akik Edward gyengeségeit keresik! – Elea pislogott, hátborzongatónak tűnt. – Kire gondolsz? Kik ezek a kémek? – Maria vállat vont, nem tudva. – Én sem tudom, de mindig óvatosnak kell lenned, amikor mozogsz és jársz ebben a kastélyban, mert minden munkát figyelnek, talán úgy tűnik, nem érdekelnek, de eldobhatnak! – suttogta Maria, mire Elea körülnézett. – Miért ilyen ijesztő itt! – Maria mosolygott. – Igen, ijesztő, de itt jól fizet a munka. Szolgaként dolgozom itt, de kint szabadon élhetek! – Elea hitetlenkedve nézett Mariára, de Maria mosolygott és bólintott, ahogy hallgatta. Esme nem magyarázta el, hogy Elea mennyi fizetést kap, de Elea hitt Maria szavainak, hogy sok pénze lesz, ha ott marad. *** Elea nagyon tele volt és álmos a munka befejezése után. Elindult a szobája felé, és elvált Mariától. Sétált, miközben fáradtan mozgatta a fejét. Elea gyönyörű lány volt, magas és karcsú. A bőre nem volt túl sápadt, a haja hosszú és fekete, és pillangó szempillái voltak. A testalkata arányos volt, és minden megfelelő íven jól fejlődött. Majdnem tökéletes volt, de Elea ezt nem vette észre. A lány, aki egyszerűen öltözött, elrejtette a szépségét. Elea fáradt léptekkel sétált, és amikor felemelte az arcát, látta, hogy valaki gyorsan besétál egy raktárba a folyosó végén, gyanúsan mozogva. Elea összevonta a szemöldökét, mivel a raktár egy másik folyosón volt, mint a szobája. Eleának meg kellett volna fordulnia, ha vissza akart volna jutni a szobájába. De a személy egyenesen előre sétált, sietve, és eltűnt a látóköréből. Elea gyanúsnak érezte magát, és követte a férfi gyors lépteit, mintha valamit rejtegetne. A lány tovább sétált a raktár felé, és megállt az élelmiszer-raktár előtt. Elea habozott, hogy bemenjen; a fülét az ajtóhoz szorította, de nem hallott semmit. Elea összeszedte a bátorságát, és belépett, kinyitva a nyitva hagyott raktárajtót. Elea belépett, mélyebbre sétálva, valakit nyögni hallva, és felgyorsította a lépteit, amíg meg nem találta a férfit, akit korábban látott, már a mennyezetről lógva és küzdve, hogy kibogozza a nyaka körüli kötelet. – Aaaaaaaa! – Elea sikított, bámulva a férfit, aki nyújtogatta a testét, próbált levegőt venni, de a kötélbe fulladt. Elea pánikba esett, és a kötéhez közeledett, amely a férfihoz kötötte, és egy kis oszlophoz volt kötve. Gyorsan megragadta a kötelet, megpróbálva segíteni a férfin, hogy ne haljon meg. Ahogy Elea megpróbálta kibogozni a csomót az oszlopon, két szolga jött be, kosarakkal élelemért. Megdöbbentek, amikor látták, hogy Elea látszólag megpróbálja megölni a lógó férfit. – Aaaaaaa! – sikoltottak, amikor látták, hogy Elea húzza a kötelet. – Segíts gyorsan! – Elea sikított, küzdve a vastag kötéllel és a nehéz csomóval. – Mit csinálsz? Megölöd őt? – kérdezte az egyik szolga, megállítva Elea mozgását, és bámulva a halott férfit, akinek még nyitva voltak a szemei. Elea megdöbbent, és a két szolgára nézett. – Nem! Én nem... – Elea lefagyott. Megdöbbentette mindaz, amit tett. – Megölted őt? – Nem! – Gyorsan jelentsd Esmének! – mondta az egyik szolga, mire a másik szolga elhagyta a raktárat. – Nem öltem meg, megpróbáltam segíteni neki kiszabadulni a kötélből! – Ne gyere közel! Maradj ott. – Elea megállította a lépteit, megpróbálva megközelíteni a szolgát. – De nem öltem meg, higgy nekem! – Elea pánikba esett, bámulva a férfit, majd elhallgatott, letörölve az arcát. Összeesett, bámulva a halott férfit, aki a raktárban lógott. Esme megérkezett, több férfi szolga követte. Esme Eleához közeledett, bámulva a halott férfit, aki ott lógott. – Mit csinálsz? – Elea zavart arckifejezéssel nézett Esmére. Elea megfordult, és látta, hogy Maria belép a raktárba, és olvashatatlan szemekkel néz Eleára. – Esme, én nem tettem ezt? – Esme hallgatott, képtelen volt megszólalni, ahogy a fiatal férfit nézte, aki ott lógott. – Hogy történhetett ez? – Esme, követtem őt, amikor láttam, hogy gyanúsan sétál a raktár felé. Lassan sétáltam, figyelve, ahogy belép ide. De amikor bementem, ő már ott volt! – Hazudik! – szakította félbe Elea szavait az a szolga, aki korábban érkezett. – Láttam, hogy húzza a kötelet, hogy megölje őt. – Maria eltakarta a száját, miután ezt meghallotta. – Esme, ez egy félreértés, megpróbáltam kibogozni a kötelet, hogy megmentsem őt, de elkéstem, bejöttek és láttak engem csinálni! – Esme csendben maradt, becsukva a szemét, zavartan. – Kérlek, beszélj Gerryvel, mondd meg neki, hogy jöjjön és találkozzon velem! – a férfi, aki Esme mellett állt, bólintott, és elsétált tőlük. Esme Eleára nézett, majd elindult, hogy megnézze a raktárat. – Gyorsan, engedjétek le! – Esme parancsolta a másik férfi szolgának. Esme elsétált a raktártól, majd Eleára nézett az ajtóban. – Vigyétek őt a szobámba! – utasította Esme Mariát és a többi szolgát, hogy vigyék magukkal Eleát.