🌹Rózsa szemszöge🌹 Hosszú lábai erőteljesnek tűnnek, ahogy felénk lépdel. A szeme az enyémre szegeződik, mielőtt elfordítja a tekintetét. Beharaptam az ajkam, és idegesen csavargattam a kezeimet. Szürke kapucnis pulóvere a fejére volt húzva, kezeit pedig az elülső zsebébe dugta. Majdnem felnevettem, ahogy a tekintetem lejjebb vándorolt, és észrevettem, hogy csak egy kockás boxeralsót visel. Azt hiszem, nem én voltam az egyetlen, aki nem volt megfelelően felöltözve. Odaér hozzánk, és teljesen figyelmen kívül hagy engem. A figyelme az előttünk lévő ajtóra összpontosul, arra a szobára, ahol Lily éppen fájdalmasan sikoltozik. Enyhén összerezzen, mielőtt odajönne, és a velünk szemben lévő falnak támaszkodik, az ajtó mellé. "Öhm, tudunk segíteni?" - kérdezte Noel mellettem. A fiú, hallva, hogy beszél, felemeli a fejét, hogy jobban láthassuk az arcvonásait. Leveszi a kapucnit, és feltárul alatta egy szőke, kócos haj, ami olyan puha tűnt, hogy legszívesebben végigfuttattam volna az ujjaimat minden egyes tincsen. Rózsaszín ajkai enyhe mosolyra húzódnak, ahogy a falat bámulja. "Nem, nem hiszem, hogy tudtok, de azért köszi a kérdést." Önteltnek és elutasítónak hangzott. És a hangulatom azonnal átváltott a jóképűségén való ájuldozásból a teljes bosszúságba a hangszíne miatt. "Akkor miért vagy itt, és konkrétabban miért állsz a legjobb barátnőm szobája mellett?" - szóltam rá. Felejtsd el, hogy helyes, a srácnak egy szamár hozzáállása volt. Kék szemei gyorsan rám szegeződnek, és a lélegzetem elakad. Lefagyva érzem magam, ahogy a szemei, amelyek semmit sem árulnak el, lecsendesítenek. Az ajkai apró mosolyba görbülnek, alig észrevehetően. "Ha tudnod kell, szöszi, a legjobb barátom abban a szobában van a terhes barátnőjével..." Egy hangos kiáltás szakítja félbe. "Igen!" Lily hangos sikolya áthatja a teret, amit egy baba éles sírása követ. "Most már feleség" - fejezi be egy vigyorral, és elmozdul a faltól. Rám meredtem, de nem válaszoltam. A szívem szárnyalt, ahogy hallottam a baba most már tompított sírását. Mégis azon tűnődtem, mit ért azzal, hogy feleség. Lejöttem az ülésről, a pólóm éppen a térdem felett volt, ahogy izgatottan és örömmel ugráltam fel-alá. Megszületett a baba, megszületett a baba! Noel feláll, és átölel. "Látod, tudtam, hogy meg tudja csinálni" - dicsér, miközben szorosan átölel. A nevetésemet elnyomja az a tény, hogy az arcom a mellkasához van nyomva. Az ajtó kinyílik, és Asher feje bukkan ki a kis résből. Noel és én elhúzódtunk, hogy rá nézzünk, az arcunkon az izgatottság kiült. A szemei vörösek voltak, valószínűleg a sírástól, az ajkai pedig hatalmas, büszke mosolyra húzódtak. "Megszületett a baba, egy kislány, egy kis idő múlva láthatjátok, éppen tisztogatják" - tájékoztat, majd a tekintete a magas, komor fiúra siklik. "Gratulálok, öreg!" - mondja a fiú, és boldogan mosolyog. Egy pillanatra eltereli a figyelmemet a mosolya, nagyon más volt, mint amit korábban adott, ez tele volt érzelmekkel. Asher hangosan felnevet, és teljesen kinyitja az ajtót, hogy kijöjjön. A barátja átöleli, aki megveregeti a hátát. Elfordítom a tekintetemet a kettőtől, nem akarok rajtakapni, hogy bámulok. "Köszi, Luke!" - válaszolja, majd elhúzódik. A nevének hallatán visszarántom a tekintetemet, hogy rá nézzek. Szóval Luke a neve, illik is hozzá. Asher otthagy minket, hogy visszatérjen a szobába. A levegő most feszült, mivel Luke teljesen figyelmen kívül hagy minket. Nem volt barátságos, de én sem voltam az, különösen a seggfejekhez. "Nem sokat beszélsz?" - mondja Noel mellőlem, próbált beszélgetést kezdeményezni. Végigméri Luke-ot, és a szemöldöke összevonódik a koncentrációtól. Mintha a jelenlétünk zavarná, egy hideg pillantást vet Noelre, aki meghátrál. Összeszorul a kezem az oldalamnál, ahogy rá förmedek. Látja a reakciómat, és elfordítja a tekintetét. "Talán csak nem szeretek idegenekkel beszélgetni." A hangja hideg, minden érzelemtől mentes. "Vagy talán mielőtt idejöttél, sikerült egy botot feldugnod a seggedbe, mondd, fáj?" A szavak kirepülnek, mielőtt megállíthatnám őket. Égszínkék szemek most a lelkembe bámulnak. De mégis kiálltam magamért, a szemeim haraggal égtek, és akkor tudtam, hogy nem fogunk kijönni egymással. "Mi van, megsértettem az érzéseidet, szöszi?" - gúnyolódtam vele, használva a szót, amivel korábban engem szólított. Az álla összeszorult, ökölbe szorított kézzel az oldalán, ahogy rám förmedt. Kinyílik a szája, hogy szóljon, de az ajtó kivágódik. Megáll, majd megfordul, hogy lássa, ki szakította félbe. Asher sugárzó arca fogad minket, és minden vita, ami kialakulhatott volna, teljesen megszűnik. Betessékel minket a szobába, az arca mohóságot sugároz, ahogy félreáll, hogy átengedjen minket. Luke halkan motyog valamit a lélegzete alatt, de besétál a szobába. Noel és én követjük őt. Az első dolog, amit látok, Lily, összegömbölyödve egy fehér takaróban a kórházi ágyon. A haja borzos, de mégis sikerült lenyűgözően kinéznie. A feje felemelkedik, amikor meghallja, hogy közeledünk, és fáradt mosolyt csal az arcára. Amikor közelebb értünk hozzá, észrevettem egy apró rózsaszín takarót, amit a karjában tartott. Egy apró kéz bújik ki, és a szívem elolvad a látványtól. Odaértem mellé, és megnéztem a kezét, amivel a babát tartotta, az ujján pedig egy gyémántgyűrű volt biztonságosan. A baba halk hangot ad ki, és a tekintete lefelé irányul, hogy gyöngéden a lányára nézzen. "Gratulálok, Lily, gyönyörű." - mondtam halkan, félve, hogy megzavarom a babát. Lehúzódtam, hogy tisztábban lássam a babát. A szemem megnedvesedik, amikor meglátom. Apró orra rángatózik, ahogy a kis szája kinyílik, hogy ásítson egyet. Gyönyörű volt, teljesen lenyűgöző. Asher odaáll mellé, és lehajol, hogy megcsókolja Lily halántékát. Kuncog, és felnéz. A tekintete Luke-ra és rám vándorol, és mosolyog. "Azt akarjuk, hogy ti legyetek a keresztszülők." - mondja. Megdöbbenten elfehéredtem, és Luke-ra néztem, aki elégedettnek tűnt az ötlettől, de amikor a tekintete rám vándorolt, ráncolta a homlokát. Noel ellökött, és odaállt a helyemre. "És én? Én csak Bruno keresztszüleje leszek?" - nyafogja Noel. Forgattam a szemem. "Bruno egy mókus, Noel, és ha még egyszer látlak szart etetni azzal a dologgal a lakásban, akkor egy hétig kutyakakit fogok veled etetni." A szeme réssé szűkül. "Nem mernéd!" - morogja halkan. Felhorkantam. "Próbálj ki." - figyelmeztettem, majd megfordultam, hogy szembenézzek a hárommal, akik szórakozottan néztek ránk. "Szeretnék a keresztanyja lenni, adtatok már nevet neki?" - áradoztam, lehajolva, hogy lássam, ahogy enyhén összehúzza az ajkait. "Nem bánom, ha én leszek a keresztapja." - mondja Luke, és kerüli a velem való szemkontaktust. Barátja szavainak hallatán Asher mosolyog, majd Noelre és rám néz. "Sajnálom, hogy korábban nem mutattalak be titeket..." - kezdi mondani, vakargatva a tarkóját. "Ez a srác itt Luke, a legjobb barátom." Játékosan meglöki Luke-ot, majd a fejével felénk biccent. "Luke, ők Lily legjobb barátai, Rózsa és Noel." Luke a tekintetét Noelre és rám veti, és egy mindentudó mosolyt küld felénk. "Már találkoztunk." Lily zavartan néz ránk, érezve a feszültséget a levegőben. De úgy dönt, hogy megtöri a kínos csendet. "Ashley-nek neveztük el." - mondja. Levettem a forró tekintetemet Luke-ról, hogy a kis Ashley-re nézzek. "Szép név." - sugároztam, és végigsimítottam a kezemet a puha kis kezén. "Meg akarod tartani?" - kérdezi Lily, már adja is nekem Ashley-t. Buzgón bólintok. A kezeim átölelik a kis testét, ahogy közelebb húzom a mellkasomhoz. Bámulom a gyönyörű arcát, csodálva a vonásait. "Azt hiszem, nekem kellett volna először megkapnom ezt a kiváltságot, nem gondolod?" - vitatkozik Luke, és felém sétál. Figyelmen kívül hagyom, és nézem, ahogy Ashley a mutatóujjam köré tekeri a kezét. Lehajtom a fejem, hogy puszit nyomjak az arcára. Luke magasodik fölénk, a kezei pedig hozzáérnek Ashley apró kezéhez. Végül az enyémhez ér, és mindketten megmerevedünk az érintkezéstől. "Mindketten azon panaszkodtok, hogy ki tartsa először, de engem teljesen figyelmen kívül hagynak." - nyafogja Noel mellettünk.