-Vera- Erősen lehunyom a szemem, nem akarok többé tanúja lenni ekkora kegyetlenségnek. Amikor újra kinyitom, már nem vagyok azokban a szörnyű börtönökben; a nagymamám és a nagynéném aggódva tornyosulnak fölém. Az egyikük a fejemre teszi a kezét, vigasztalva engem. *Sajnálom, drágám, de meg kellett mutatnunk, mivé vált a fajunk. Apád jól megértette, hogy többé nem létezhetünk ilyen álcák alatt. A B