ARDEN Úgy rohantam ki a házból, mintha tűz égetett volna a nyomomban. Éreztem a késztetést, hogy sírjak, de nem akartam megadni nekik azt az elégtételt, hogy lássák a könnyeimet. Kifelé menet hallottam, ahogy a falkánk néhány tagja egymás között beszélget. – Végre rájött. – Hülye volt, hogy nem vette észre. – Nem is tudom, miért ebbe a családba született, mikor ennyire tehetségtelen. – Persze, hogy Jaxon alfa Siennát fogja választani. Őt is felvették az Elite Order Akadémiára. Szavaiktól felgyorsítottam a lépteimet, és kiértem az előkertünkbe. Ott engedtem meg magamnak, hogy sírjak. Könnyek folytak le az arcomon, ahogy a fűre roskadtam. Minden csók, történet és emlék, amit megosztottunk, hiábavaló volt, mi? Két teljes éven át vert át, csak mert a testemre vágyott! Mintha az ég tovább akarta volna gúnyolni az érzéseimet, az eső agresszívan zuhogni kezdett, másodpercek alatt bőrig áztatva. Azonban még ekkor sem éreztem mást, csak a fájdalmat a mellkasomban. Csak akkor zökkentem ki ebből, amikor kinyílt az ajtó, és anyám meglátott engem csuromvizesen. – Arden! – kiáltotta. – Mit csinálsz odakint? Gyere be gyorsan. Ha megbetegszel, senki sem fog gondoskodni rólad! Szavai fájdalmasak voltak, de már megszoktam. Felszedtem magam, és beléptem a házunkba. Anyám fintorgott, amikor meglátta a vizes szőnyeget. – Jóságos ég – motyogta. – Miért okozol mindig bajt? Miért nem lehetsz olyan, mint a testvéreid? Soha nem volt nehéz dolgom a nevelésükkel. Ez egyértelműen nem volt igaz. Amikor a testvéreim bajt okoztak, egyszerűen elintézte azzal, hogy "fiúk, fiúk". Velem azonban soha nem volt türelmes. Egy könnycsepp gördült le a szememről, amitől összevonta a szemöldökét. – Sírsz? – kérdezte. – Mi történt? Megint túldramatizálod? Összeszorítottam a számat, és durván letöröltem a könnyeimet a szememről. Valahogy, valamiért még mindig ki akartam önteni a szívemet. Általában Siennával szoktam beszélgetni. Azonban őt is elvesztettem. – Jaxon megcsalt Siennával, és megszakította a párkapcsolatunkat – mondtam remegve. Nem vártam, hogy megvigasztaljon, de legalább azt vártam, hogy megdöbben. Azonban az arckifejezése semleges maradt. – Hát nem nyilvánvaló? – kérdezte. Összeráncoltam a szemöldökömet. Nem hittem el, amit hallok. – Mi? – tudtam csak mondani. – A családja soha nem kedvelt téged. Már sokszor megmondtam, hogy ő túl jó hozzád. Egyáltalán nem voltál méltó hozzá. Csak arra lettél volna jó, hogy kielégítsd az ágyban, de még azt sem tetted meg. Hogyan mondhat egy anya ilyen szavakat a gyermekének? – Emellett – folytatta, lerombolva engem, mielőtt egyáltalán összeszedhettem volna magam – Sienna vele fog menni az Elite-be. Jobb, ha beéred a helyi akadémiával, és keresel magadnak egy páratlan partnert. Becsuktam a szemem, és éreztem, ahogy egy újabb könnycsepp hullik le. – Szóval, egész idő alatt tudtad? És nem vetted a fáradságot, hogy elmondd a saját lányodnak? – Ó, ne már, Arden – kiáltotta. – Mindenki gyakorlatilag tudta. Csak te vagy túl vak és ábrándos ahhoz, hogy lásd. Épp ekkor apám lépett be a szobába, úgy nézve rám, mintha rágógumi lennék a cipője talpán. Abban a pillanatban a vizes elfogadó levél kiesett a kezemből, és a szeme elkerekedett, amikor meglátta az Elite Order Akadémia emblémáját a tetején. – Te... – Felvettek – fedtem fel végre, bár kételkedtem benne, hogy örülni fognak neki. Anyám összevonta a szemöldökét, és óvatosan felvette a papírt, hogy elolvassa a tartalmát. – Ó, ez nem lehet – motyogta. – Valamilyen tévedésnek kell lennie. – Nincs – ragaszkodtam hozzá. Apám keresztbe tette a karját a mellkasa előtt. – Meghamisítottad ezt az elfogadó levelet, Arden? Ennyire kétségbeesett vagy? – Nem tettem! – kiáltottam. – Átmentem! Nem tudtok örülni nekem csak egyszer? Anyám arca megkeményedett, és mielőtt észrevehettem volna, darabokra tépte az elfogadó levelet. – Nem! – Sajnálom, édesem – mondta bocsánatkérés nélkül. – Valóban tévedésnek kell lennie. Valaki, mint te, nem lenne képes túlélni az Elite-ben. Ez a legerősebb, legbefolyásosabb és legokosabb fiatal vérfarkasoknak való. – Ez igaz – támogatta apám. – És még ha valahogy fel is vettek – Holdistennő, óvd meg, mert romlanak a követelményeik –, akkor sincs rá mód, hogy járj az iskolába. – M-miért nem? – dadogtam, a széttépett papír darabjaira nézve, mintha a megtört szívem töredékei lennének. – Nem engedhetjük meg magunknak – mondta. Felnéztem, és rájuk bámultam. – Hazudtok – mondtam. – Lucian-t elküldtétek korábban. Kieran is ott tanul most. – Pontosan – mondta anyám. – Kieran az Elite kastélyokban lakik, mert nem lakhat a kollégiumban. Ez önmagában is nagyon drága. Mint mondtam, támogatni fogunk abban, hogy a helyi akadémiára menj – – Nem – mondtam, mielőtt befejezhette volna a mondatát. Mindketten elhallgattak, hitetlenség ült ki az arcukra. Mindig beleegyeztem a gonosz terveikbe, mindig az engedelmes lány voltam, remélve, hogy végre ugyanúgy szeretni fognak, mint a testvéreimet. Azonban soha nem történt meg. Végre betelt a pohár. – Nem? – kérdezte apám. – Fiatal hölgy, hallod magad? Lenyeltem a gombócot a torkomban. – Nem – ismételtem meg. – Nem megyek a helyi akadémiára. – Akkor munkás akarsz lenni – – Nem – vágtam közbe ismét. Aztán a szemükbe néztem. – Az Elite-be megyek. – Arden, ne provokálj minket – mondta anyám, nem volt nyoma a viccnek a hangjában. – Nem számít, mit tesztek vagy mondtok, elmegyek. Ezzel hátat fordítottam nekik, és szinte éreztem a düht sugározni a testükből. – Ha úgy döntesz, hogy elmész, akkor tekintsd magad nem részeként ennek a családnak. Nem fogsz kapni tőlünk támogatást, sem anyagilag, sem érzelmileg. Semmik leszünk egymásnak – köpte anyám, a szavak úgy vágtak a szívembe, mint egy penge. Ezúttal nem haboztam. – Akkor legyen úgy.