Izabella aláírta a szerződést, melyet Angelo két példányban sokszorosított. Az egyik példányt átadta apja ügyvédjének, a másikat pedig visszaadta Angelónak. A szerződés aláírása után Angelo azt mondta Izabellának: "Megtörtént. Már csak az van hátra, hogy aláírjuk a házassági papírokat, és apád minden vagyona, minden, amit elvesztett, visszakerül hozzá." Izabella Angelóval belépett a házasságkötő terembe, és mindketten aláírták a házassági papírokat. "Ez az" - mondta Angelo az okiratok aláírása után. "Mostantól hivatalosan férj és feleség vagyunk." Angelo elővette a telefonját, telefonált, majd közölte Izabellával, hogy apja mindent visszakapott, amit elvesztett. Izabella nehezen hitte el, hogy ilyen gyorsan mindent visszaszereztek a családjának. "Menjünk haza" - mondta Angelo Izabellának. Ő azonban azt felelte: "Most azonnal meg kell erősítenem a tőled kapott információkat, és vissza kell mennem a kórházba, hogy megnézzem apámat és elhozzam a holmimat." "Erre nem lesz szükség" - válaszolta Angelo. "Bízd csak rám. A te feladatod most az, hogy hazamenj, rendbe tedd a házat, és elkészítsd a vacsorát, mire én visszaérek a munkából. Én elmegyek a kórházba, és elhozom, ami ott maradt." Izabella elbúcsúzott apja ügyvédjétől, és beszállt Angelo autójába, aki elvitte a házába. Útközben Izabella Angelo arcát nézte. Nagyon komoly arckifejezése volt, és nem tudta kitalálni, mi járhat a fejében. Eszébe jutott az anyja tanácsa, amit még a kórházból való távozása előtt adott neki. Az anyja azt mondta neki: "Izabella, Angelo súlyosan téved velünk kapcsolatban. Lehetséges, hogy valaki hazugságokkal etette, vagy rossz információkat gyűjtött, mert még csak fiú volt, amikor az az eset történt, és nem is volt jelen. Egy dolog biztos, rengeteg harag és gyűlölet van benne irántunk. Mivel te ragaszkodtál ahhoz, hogy elfogadd a házassági ajánlatát a mi érdekünkben, a legjobb, amit most tehetsz, hogy enyhíted a haragját. Tudom, hogy Angelo kínozni fog téged, és valószínűleg ezért akar feleségül venni. Tudja, hogy ha te szenvedsz, az rendkívül fájdalmas lesz apádnak és nekem, és ez lesz a módja a bosszúnak. Nagyon gonosz lesz hozzád, és tudom, hogy te is nagyon gyűlölöd őt, de kérlek, próbáld meg túllépni a gyűlöleteden. Mutass neki kedvességet és törődést, és enyhíteni fogod a haragját, és eloszlatod a velünk kapcsolatos tévhiteit, mert valamikor Angelo édesanyja és én a legjobb barátnők voltunk. Tudom, hogy nagyon jó szíved van, és tudom, hogy egy nagyon szerethető ember vagy. Apád most már gyűlöli Angelót, és lehet, hogy harcolni próbál vele a te érdekedben. Ne feledd, hogy csak te vethetsz véget ennek a viszálynak közöttünk." Izabella felsóhajtott, mert tudta, hogy amit az anyja kér tőle, az rendkívül súlyos, de ha ez az ára annak, hogy a családja békében legyen, hajlandó megfizetni. "Itt vagyunk" - mondta Angelo, megszakítva Izabella gondolatait. Azonnal kiszállt az autóból, és belépett a házba Angelóval, a látvány azonban, ami fogadta, rendkívül zavaró volt. A ház rosszabbul nézett ki, mint egy szemetesláda. Valóban undorító volt. Kosz és ürülék volt szanaszét a nappaliban, a bűz pedig hányingert okozott. Elképzelni sem tudta, hogy itt maradjon akár egy percig is. Meglepődött, mert a ház kívülről nagyon szép és elegáns volt. "Édes otthon" - mondta Angelo egy huncut mosollyal az arcán. "Szóval, most visszamegyek dolgozni, gondoskodj arról, hogy kitakarítsd az egész házat, és tartsd rendben. A konyha sokkal rosszabb, mint ez, szóval nagyon elfoglalt leszel. Gondoskodj arról, hogy a konyhát is kitakarítsd, és készíts vacsorát nekünk. Munkából hazafelé menet beugrom a kórházba, és elhozom a holmidat." "Ne merj itt hagyni" - figyelmeztette Izabella, miközben Angelo megpróbálta bezárni a házba. Küzdött vele, de végül veszített, mert túl erős volt hozzá. Angelo bezárta, elvette a ház kulcsait, és elhajtott az autójával. Izabella az ujjaival befogta az orrát, mert elképedt a nappaliból áradó erős szagtól. Az első gondolata az volt, hogy tárcsázza a 112-t, de nem gondolta, hogy ki tudná várni, amíg megérkeznek. Körbenézett a házban, és észrevett egy piszkos széket a kanapé mellett. Fogta a széket, és gyorsan rácsapta az ablakra, darabokra törve azt. Amikor kiugrott az ablakon, néhány vágást szerzett a gyönyörű bőrén, de végre friss levegőt szívhatott. Ahogy a ház előtt ült, és próbált levegőhöz jutni, kihányta az egész padlót. Amit éppen átélt, rendkívül traumatikus volt számára. Elgondolkodott a következő lépésén, és úgy döntött, hogy elmegy a kórházba, meglátogatja a családját, és megfürdik. Kifelé menet eszébe jutott, amit az anyja mondott neki. Ki kellett takarítania a házat, ha békét akart teremteni, de nem tudta rávenni magát, hogy valaha is betegye a lábát abba a házba, még akkor sem, ha később kitakarítják és felújítják. Tudta, hogy következményei lesznek, mivel már megszegte a szerződésben foglalt megállapodást. Egy ideig állt, bizonytalanul, hogy mit tegyen. Egy idő után elhatározta magát, és elindult. Visszafordult, még egyszer ránézett a házra, és azt kiáltotta: "A pokolba veled, Angelo!"