Izabella Angelo elé állt, elzárva az útját. "Kérlek, Angelo, könyörgöm, ne menj az erdőbe, nem tudjuk, mi van ott. Tudom, hogy eleged van a kókuszból, és értem, hogy érzel, de kérlek, hallgass rám, a karom még mindig fáj, és szükségem van rád, mert ha veled történne valami, mi lesz velem?" Angelo megrázta a fejét Izabellára nézve: "És én azt hittem, aggódsz értem. Csak magadra gondolsz." "Ugyanazt