Selene szemszögéből
– Megígéred, hogy vigyázol magadra? – Bastien hatalmas kezei az arcomat fogják közre, fémes szemei a sajátomba fúródnak.
Megragadom a csuklóit, apró kezeim csak félig érik körbe őket. – Csak a boltba megyek, Bastien.
A homloka még jobban ráncolódik, mint amilyen amúgy is. – Talán Donavon elkísérhetne, vagy még jobb: küldhetnénk az egyik szobalányt helyette.
– Tökéletesen képes
















