Selene szemszögéből – Anya! – nyöszörög Lila. – Túl szoros! Egy kicsit sem lazítom a karjaimat. Amíg a kislányom lélegzik, addig olyan szorosan fogom őt, ahogy csak bírom, és ameddig csak bírom. Martin a városon kívül, az erdőben egy omladozó kunyhóba hozott minket. Körülbelül húsz percet kellett autóznunk, miután kikötöttünk a hajóval, és amikor megérkeztünk, a nagy zsarnok belekényszerített mink