TRISZTÁN
A kikötőváros sötét utcáin járok, a jeges szél az arcomba vág, a szitáló eső pedig átáztatja a ruhámat. Minden lépés nehéznek tűnik, mintha az összes szenvedés súlyát cipelném, ami Zaharát elhagyása óta ért. Minden sarkon remélem, hogy megjelenik, mint egy csoda, de a kegyetlen valóság továbbra is kísért.
A nélküle töltött napok egyre sötétebbnek és üresebbnek tűnnek. A veszteség érzése ú
















