Anélkül, hogy egy szót is szólt volna Józsefhez, Asher kivitt a szobából, le a lépcsőn, és a saját szobájába. Csak átölelt egy pillanatra. Gyorsan vert a pulzusa, vadul nézett. Minél tovább vitt, annál inkább ellazult. A karjai biztonságában én is kezdtem megnyugodni. Nem hittem el, hogy a segítségemre sietett. Bár aggódtam, mit hallhatott, a pillanat tökéletes volt. Honnan tudta, hogy ott vagyok? Talán szemmel tartotta Józsefet? Hallotta, ahogy sírok? Őszintén szólva, nem is voltam biztos benne, hogy igazán akarom a válaszokat ezekre a kérdésekre. Legalábbis most nem, amíg még remegtem. – Biztonságban vagy – suttogta nekem, és majdnem felzokogtam a megkönnyebbüléstől. De nem tettem. Nem fogok itt összeomlani, bármennyire is csábító Asher melege és vigasza. Acéloztam magam az érzések ellen. Lassan Asher letett a földre. A kezei a vállamon időztek. Könnyedén végigsimított a hüvelykujjával a blúzomon, ahol József ujjai zúzódásokat hagytak a bőrömön. A levegő vibrált köztünk. Sűrű volt a csend. – József gyermekét várod? Valószínűleg már tudta. Ha most tagadnám, csak rontana a helyzeten. – Igen. Lassan kifújta a levegőt, mintha próbálna nyugodt maradni. – Miért nem mondtad el? Hátraléptem tőle, kikerülve a hatóköréből. Ő elengedte a karjait. – Miért mondtam volna el? – kérdeztem. – Ennek semmi köze hozzád. Hosszú pillanatig bámult rám, és fészkelődtem a tekintetének súlya alatt. Aztán előkapta a telefonját a hátsó zsebéből. – Mit csinálsz? – kérdeztem azonnal, pánikolva. – Írok Dylannek – mondta egyszerűen, mintha ez nem jelentené a világom végét. – Miért? Nem kell ezt tenned. Asher hüvelykujjai gyorsan mozogtak a telefon képernyőjén. – Dylan frissítéseket kért rólad. Szerintem ez egy kibaszott nagy frissítésnek számít. – Nem teheted! – Előreugrottam, a telefonja után nyúlva. Magasan a levegőbe emelte, jóval a fejem fölé. – Asher! Ne! Az ujjai megálltak. Lenyugodott rám. Tudtam, hogy csak egy esélyem van meggyőzni. – Ha elmondod neki, visszajön, és ha visszajön, tönkreteheti az egész jövőjét. Tudod, mennyit dolgozott azért, hogy részt vehessen a csereprogramban. – Tudni akarná – mondta ridegen Asher. – És egy ilyen okkal talán vissza is kellene jönnie. – Ne, kérlek. A kezem a mellkasomhoz szorítottam. Nem mondtam el Ashernek a teljes igazságot. Nem akartam hangot adni a legigazibb félelmeimnek. De ha ez megállítja Ashert, akkor meg kell tennem. – Ha Dylan megtudja… Ha visszajön… – Becsuktam a szemem, és összeszedtem az erőmet. – Meg fogja ölni Józsefet. Vagy megpróbálja. És nem csak a tanulmányi jövőjét teszi tönkre, hanem az egész életét. El tudtam képzelni. Dylan védelmező farkasa kitör belőle, megtámadva Józsefet. Ha Asher valóban Dylan legjobb barátja, tudná, hogy egy ijesztő igazságot mondok. Dylan annyira védelmez engem, hogy ölni is képes értem. A csend elnyúlt. Amikor kinyitottam a szemem, Asher leengedte a telefonját. – Én elintézem – mondta. – Nem mondhatod el neki. Asher éles levegőt fújt ki. A tekintete a vállamon lévő zúzódásokra esett. – Csak akkor, ha megígéred, hogy soha többé nem találkozol Józseffel egyedül. Megkönnyebbülés árasztott el. – Rendben. Visszatette a telefonját a hátsó zsebébe, és elfordult tőlem. Kirohantam a szobájából, mielőtt bármi mást mondhatott volna. Visszatérve a kollégiumi szobámba, ismét járkálni kezdtem. Találtam egy pillanatnyi nyugalmat, de tudtam, hogy nem fog sokáig tartani. Olyan tehetetlennek éreztem magam. Mivel Asher tud a titkomról, ki tudja, mit fog tenni? Beleegyezett, hogy egyelőre nem mondja el Dylannek, de mi van, ha meggondolja magát? És ott volt József. Még mindig szédültem a reakciójától. Fájt a vállam. Az arcomat a kezembe temetve küzdöttem, hogy megőrizzem a nyugalmam. Egy kopogás az ajtómon majdnem kiugrasztott a bőrömből. Összeszedtem magam, és kimentem az ajtóhoz. A fiú mögötte egy sportoló volt, akit József kollégiumából ismertem fel. Átadott nekem egy borítékot, amire a nevem volt írva. Nem József kézírása volt. Megkönnyebbülten sóhajtottam, megköszöntem a fiúnak, és becsuktam az ajtót. A boríték kinyitása után egy meghívó került elő egy bulira a sportolók kollégiumában, holnaputánra. Az aljára firkantva egy nekem címzett üzenet volt. Ezt nem akarod kihagyni. – Asher Nem akartam semmilyen buliba menni, de Asher nem csinál dolgokat könnyelműen. Az, hogy ezt az üzenetet írta, azt jelentette, hogy tud valamit. Bolond lennék, ha nem deríteném ki, mi az. Két nappal később megérkeztem a sportolók kollégiumába a bulira. Végignéztem a tömegen, és gyorsan megtaláltam, akit kerestem. Átrohantam a szobán, és találkoztam Asherrel az italasztal közelében. – Asher, miről van szó? Tudnod kell, hogy nincs semmi, amit ünnepelni szeretnék. Megdöntötte a fejét, és elindult. Követtem egy privátabb sarokba a szobában. Dühös akartam lenni a néma bánásmódja miatt, de a falnak dőlt egy olyan laza magabiztossággal, ami lefegyverzett. Úgy nézett ki, mintha teljes mértékben irányítaná a körülötte lévő dolgokat. Csak meg kellett bíznod benne. De a bizalom nem jött könnyen nekem ebben a pillanatban. – Asher – mondtam. – Mit keresek itt? – Nézz körül. Azt akartam mondani, hogy már megtettem, de az elváró arca miatt visszafogtam magam. Ismét körülnéztem, lassabban. A szoba tele volt gyönyörű nőkkel, hosszú lábakkal és rövid szoknyákkal. Néhányukat felismertem, mint szurkolótársaimat. Sokuknak emlékeztem az arcára, de nem tudtam, hol láttam őket korábban. A többiek idegenek voltak. Mindenki beszélgetett és nevetett, jól érezte magát. Asheren kívül egyetlen férfi sem volt a láthatáron. – Csupa lány – mondtam. Asher felhúzta a szemöldökét. – És mi más közös bennük? Vagy mondjam úgy, mi a közös benned és bennük? Biztosan nem mind terhesek. És csak néhányan táncosok, mint én. Nem, kellett lennie valami másnak, ami összeköt minket, hogy Asher megemlítse. Asher eltolta magát a faltól, helyette a vállam fölé hajolt. – Szeretnél egy tippet? Volt egy növekvő gyanúm, de nem voltam biztos benne, hogy lehetséges. Vagy hogy Asher időt szánna a megszervezésére. Amikor felnéztem rá, a szája rángatózott, mintha mosolyogni akart volna, de nem tudott. – Jól tippeltél. Nem mondtam semmit, de biztosan látta a meglepetést az arcomon. – Nézz körül, Cynthia – mondta Asher. – Egy flört? Egy titkos barátnő? Mindenki itt van. Dörmögött, láthatóan elégedett magával. Nézve őt, nem tudtam, mit gondoljak, vagy mit várjak. A kemény él a szemében befagyott, jéghideg lett. – Minden lány ebben a szobában József egyik hódítása.