Nem kaptam levegőt. Aimee tudta, ki vagyok. Aimee tudta, hogy terhes vagyok. – Hé! Hé, minden rendben – mondta Aimee, és a vállamra tette a kezét. – Lélegezz velem, jó? Úgy tettem, ahogy kérte, és követtem, ahogy eltúlozta minden egyes lélegzetvételt, be és ki. Be és ki. Végül, lassan, a pánik enyhe szorongássá szelídült, ami sokkal kezelhetőbb volt. – Te tudsz… rólam… – legyintettem a hasam felé.