Dane – Tizedik menyasszony, harmadszorra sikerül – gúnyolódik Jenson, ahogy a sofőr megáll a Moonshines falkaháza előtt. – Kuss! – pattan fel rá Eric. – Mindketten befogjátok a kibaszott szátokat! Mielőtt mondtok valamit, amit megbántok! „Soha nem fog tanulni” – elmélkedik a farkasom, Aero. A sofőr kinyitja az ajtót. – Egy percet kérek, beszélnem kell a fiúkkal. – Az ajtó becsukódik, és egyikük sem szól egy szót sem. – Ő nem olyan, mint a többiek. Ne beszéljetek hozzá, ne nézzetek rá. És te, Jenson, tartsd a kibaszott kezeidet magadnál, különben ezúttal elveszítheted őket. A szokásosnál is zaklatottabb voltam. Neah más volt, mint a korábban kiválasztott társak. Nem tudtam, mi az, vagy azért van-e, mert hozzászoktam a magabiztos nőkhöz, de volt benne valami. És Aerónak is tetszett, jobban, mint a többiek. Meg kellett szereznem. – Komolyan mondom! – pattanok fel Jenson önelégült arcára. – Az, hogy a testvérem vagy, nem fogja megváltoztatni a véleményem! Végighúzza az ujjait az ajkán, mintha cipzárral zárná össze. Kiszállnak utánam az autóból. Az öreg falkaház előtt állva mindhárman felbámulunk rá. Mert egy hónappal ezelőtt semmit sem tudtam róluk, és még a látogatásom után is csak annyit tanultam, hogy Trey alfa egy seggfej. Az öklöm dörömböl az ajtón. Alig nyílik ki egy centit, amikor átpréselőm magam rajta, amitől a bétája hátra botorkál. Egyből kiszúrtam, ahogy egy sarok mögé bújik. – Készen állsz? – kiáltok oda. – Ha csak akarsz... – kezdi Kyle béta. – Nem hozzád beszéltem. Neah-hoz beszéltem. Kyle béta arckifejezése valami gyönyörű volt. Álla leesik, és a szeme tágra nyílik. Nyilvánvaló volt, hogy soha senki nem mondta meg neki, mit csináljon, még az alfája sem. Neah kilép a rejtekhelyéről, és egy alig megtelt szatyrot szorongat. Végighúzza a fogát az alsó ajkán, és bólint. – Hol vannak a többi holmid? Megmondtam, hogy mindent be kell csomagolni. – Ennyi minden cucca van – horkant fel Trey, ahogy megjelenik. – Ennyi? – bámulok rá. – Ennyi minden vagyona van? Mit tudom én, a húszas évei elején jár, és ennyi minden cucca van? – Mi kell még neki?! – vicsorog a bétája. „Öld meg, hadd tépjem ki a torkát, és megbánja, hogy keresztezte az utunkat.” – Mire vársz? – hallok egy szörnyű, éles hangot, ami mintha átjárná a padlót. Elfordulva a bétától, látok egy nőt, aki egy önmagáról mintázott szobrot szorongat, ami a lépcső alján állt. Szőke haja hullámokban omlik az arcába, ahogy zöld szemei engem vizslatnak, és ringatja a csípőjét, ahogy Treyhez megy. Tegnap észrevettem Neah reakcióját. Amikor megkérdeztem Treyt, hol van a párja. Az egész teste megfeszült a félelemtől. Félt ettől a nőtől, és tudni akartam, miért. – Vidd el Dane alfa. Biztos vagyok benne, hogy olyan hasznos rabszolga lesz neked, mint nekünk – éri el a fülemet a csípős hangja. – Nézzétek azt a hülye lányt, mindjárt elájul. – A szőke liba nevet. – Többé nem beszélhetsz róla így – nézek a szőkére. – Ő nem a te játékod. Ő nem a te rabszolgád, és azt javaslom, Trey alfa, tartsd féken a feleségedet. Van egy határ, meddig tűröm az engedetlenséget. – ENGEDETLENSÉG! – visít a nő, ahogy Neah feneke a padlóra zuhan. – Hogy mersz! Ha valaki engedetlen, az a patkány ott a sarokban. „Kit hív a kurva anyja patkánynak?” – morog Aero. – Jobban tennéd, ha megismerkednél a megállapodásunkkal – vágok oda. – Úgy tűnik, a párod nem mondott el neked mindent. Elintézve, hogy Eric előrejöjjön, kihúz egy vastag papírköteget a karja alatt lévő mappából. A szerződést, amit én fogalmaztam. – Mindez a segítségedért? – A párjának tágra nyílik a szeme. – Én nem csinálok féleszű szerződéseket. – Elvéve a szerződést Eric-től, Trey mellkasához nyomom. – Átmenjünk az irodába? Trey vezeti az utat, a párja kapaszkodik belé, a bétája pedig sietve követi őket. A férfiak követik őket, míg én hátramaradok, hogy megnézzem az új társamat. – Szívesen csatlakozhatsz hozzánk, elvégre te is érintett vagy ebben az üzletben. Vagy kint van az autóm, foghatod a cuccaidat, és várhatsz rám ott. – Ezek az egyetlen lehetőségeim? – suttogja, lehajtva a szemét. – Egyelőre. Személy szerint úgy gondolom, hogy be kellene ülnöd hozzánk. Nagy örömömre szolgálna, ha felbosszanthatnám a testvéred párját. Lent tartja a kék szemeit, miközben továbbra is szorongatja azt a szatyrot. Ilyen közel hozzá, tényleg láttam, milyen betegnek tűnik. Még a szívverése is lassú, mintha küzdene az életben maradásért. – Szóval mi lesz? – Én... – A feje az első ajtó és az iroda irányába fordul. – Én... Azt hiszem, az iroda. – Jó választás. – Kinyújtom felé a kezem, de nem fogadja el. Feltolja magát a lábára. Egy kicsit tántorog, de stabilizálja magát. Néhány lépéssel mögötte sétálva látom a gonosz pillantásokat, amiket Trey és a másik két idióta küld felé, ahogy belép az irodába. – Foglalj helyet – suttogom, ahogy elmegyek mellette. A kezem megérinti a derekát, és azonnal megfeszül. Áll, lefagyva a helyére. Csak a szeme cikázik, amikor megrázza a fejét. – Ülj le! – mondom egy kicsit hangosabban. – Itt nincs ilyen kiváltsága! – vágja rá a szőke, szórakozottan mosolyogva. – Az ülés nem kiváltság – morogom, azon tűnődve, mi mást kényszeríthettek rá. Nem láttam zúzódásokat a karján vagy a lábán, ez jó jel, reméltem. „Jobb is!” – járkál Aero a fejemben. Annyira ki akarta onnan vinni, mint én. A szőke fizikailag visszahőköl a helyére. Szája tátva marad, megdöbbenve, hogy mondtam valamit. – És azt javaslom – nézek Treyre –, mondd meg a párodnak, hogy tartsa be a száját. Vagy én fogom befogni helyette. – Dane alfa, az otthonomban vagy... – És akarod a segítségemet, igaz? Mindhárman dühöngenek. Senki sem szereti, ha megmondják neki, mit csináljon a saját otthonában, mégis ezt csinálták Neah-val. Rámutatok az üres székre Jenson és Eric között, és végre leül. – Végezzük el ezt – pattan fel Trey. – Minél hamarabb eltűnik, annál boldogabb leszek. – El kellene olvasnod a szerződést – elmélkedem. – Beleegyeztem, hogy elvihesd őt az üzletünk részeként. – Idióta! – motyogja Eric. Ő is tudta, mint én, hogy a szerződéseket aláírás előtt el kell olvasni. Anélkül írják alá, hogy elolvasnák, és szinte visszavágják a szerződést. – Kész – motyogja Trey. – Jó, kiteheted a házamból – visítja Trey párja. Ha rajtam múlna, csak elvinném Neaht, akkor nem kellene elviselnem a seggfejeket, de így nem kaphatják vissza. Még akkor sem, ha könyörögnének. A szerződés az szerződés, és lehetetlen volt kijutni belőle. Felállva kinyújtom a kezem Neah felé: – Gyere, elhagyjuk ezt a szar helyet, mielőtt elveszítem a fejem. Meleg ujjai belecsúsznak a kezembe, ahogy feláll. A másik kezével a szatyorhoz szorítja magát, ahogy velem sétál a bejárati ajtóhoz. Vissza sem nézett, hogy elköszönjön, és ez megerősített mindent, amit tudnom kellett. Ugyanolyan gyűlölte őket, mint ők őt. Megáll a nyitott bejárati ajtónál, a keze lecsúszik az enyémről. Kék szemei tágra nyílnak, ahogy a limuzinra bámul. – Gyere – utasítom. Eric és Jenson mögötte állnak, kíváncsian figyelve őt. „Jól van?” – kapcsol Eric. – Neah? – lépem elé, és nem mozdul. Mintha keresztül látna rajtam. – Ideje menni. – Oké – alig mozdul a szája. Lép egyet előre, szinte mintha lassított felvételen lenne. A keze megragadja az ajtókeretet, az ujjpercei kifehérednek, ahogy a szívverése felgyorsul. Az ajkai egy kicsit szétnyílnak, és a keze leesik az ajtókeretről, ahogy a szeme hátrafordul. – Megvagyok – motyogom, elkapva, mielőtt a földre esne. Az egész teste megfeszül, ahogy felemelem és az autóhoz viszem. Olyan gyenge volt, és még könnyebb is, mint vártam. Valószínűleg nem nyomott többet egy kisgyereknél. Jenson és Eric szállnak be először az autóba. Jenson felvonja a szemöldökét, és egy önelégült mosoly ül ki az arcára, ahogy becsúszok, Neah-val az ölemben. – Tartsd meg magadnak a gondolataidat, Jenson! Szorosan tartottam magamhoz. Hallgattam a lélegzetét és a szívritmusát, ahogy lassul. Hagytam, hogy az ujjaim végigsimítsák a sötét haját, ahogy egyre jobban magához tér. Hirtelen felül, eltávolodik tőlem, és megpróbál a lehető legkisebb lenni. Úgy döntve, hogy nem kényszerítem semmire, a bétámra és a testvéremre összpontosítok, a falkával kapcsolatos dolgokról beszélgetve, miközben időnként rápillantok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jól van. – Gyere – motyogom, ahogy a limuzin megáll. Nem várom meg a sofőrt, hanem magam szállok ki, és kinyújtom felé a kezem. – Jól vagyok – szólal meg végre, miközben a többiekre pillant, és előre húzza magát a nyitott ajtóhoz. Felbámul az otthonomra, egy kicsit elakad a lélegzete. Könnyen háromszor akkora volt, mint az előző otthona, és reméltem, hogy boldog lesz itt. Hogy olyan életet tudok neki biztosítani, ami jobb, mint az előző volt. – Hadd körbevezesselek – javaslom, ahogy továbbra is a szatyorhoz szorítja magát. Követ engem be, egy szót sem szólva. Fogalmam sem volt, hogy hallgatja-e, amit mondok, vagy sem. – Az omegák váltják egymást rotációs alapon. Jó a fiataloknak, hogy megtanuljanak néhány felelősséget, mielőtt rendes munkát kapnának – mondom neki, miközben megmutatom az étkezőt, ahol elég hosszú asztal van ahhoz, hogy húsz ember elférjen körülötte. Átmegyünk a konyhába. Ahol rámutatok egy táblára a falon. – Ha bármire szükséged van, csak írd fel a táblára, és megrendeljük. Összevonja a szemöldökét, és még mindig nem szól semmit. Felvéve egy tollat, elmosolyodom. Talán megfélemlítve érzi magát tőlem. – Szóval mondd, mire van szükséged, mert szó sem lehet róla, hogy csak azokkal a dolgokkal élj a tetőm alatt, amik abban a szatyorban vannak. Elkápráztató kék szemei körbejárják a szobát. – Nos? – kérdezem. – Nincs szükségem semmire – suttogja. Sóhajtva elkezdek dolgokat firkálni. Fehérnemű, farmer, edzőruha, ruha, cipő, bármi, ami eszembe jut, ami néhány napra fedezi őt. A fogaim között tartva a tollat, átkarolom a derekát. A hüvelykujjaim közvetlenül a köldöke felett találkoznak, az ujjaim pedig a gerincét érintik. Olyan vékony volt, hogy hogyan volt egyáltalán életben?