A James család villájában. – Hackett, mikor jössz vissza? Mondanivalóm van számodra – Valeria Sharp arca édes mosollyal világosodott meg, miközben a kezében lévő terhességi tesztet nézte. A telefon másik végén egy mély hangú férfi válaszolt: – Már itthon vagyok. A nappaliban vagyok. – Tényleg? Akkor megyek le – mondta, letette a telefont, és sietve kiszaladt a hálószobából a terhességi teszttel, alig várva, hogy megossza a jó hírt a férfival. Valeria sietve futott le a lépcsőn, de hirtelen eszébe jutott, hogy terhes, ami miatt lelassította a tempóját. Szorosan tartotta a kezében a terhességi tesztet, azon tűnődve, vajon milyen arccal fogja Hackett James fogadni a hírt. Valeria félúton volt a lépcsőn, amikor meglátott két alakot lent a nappaliban. Hackett volt, egy buja nővel. Valeria lassan megállt a lépcsőn, jobb kezével a korlátot markolva, szíve mélyre süllyedt. Hackett és az a nő nagyon intim módon viselkedtek, mint egy szerelmespár. Valeria mosolya azonnal megfagyott, elméjében káosz uralkodott, lábai pedig olyan nehezek lettek, mint a kövek, ahogy leereszkedett a lépcsőn. – Hackett... Valeria nagy nehézségek árán érte el a nappalit, de a férfi hidegen félbeszakította, mielőtt bármit is mondhatott volna. – Terhes. Váljunk el. – Mi? Ez annyira egyértelmű, annyira türelmetlen volt, éppúgy, ahogy Valeria türelmetlenül akarta megosztani a terhességének hírét. A nő gyengéden átkarolta Hackett karját, és mosolyogva, lágyan így szólt: – Mrs. James, sajnálom, de azt hiszem, most félre kell állnia. Valeria mereven bámult a nő kezére, tekintete elhomályosult, szeme megtelt párával, szíve darabokra szakadt. Valeria megszorította a terhességi tesztet, és átnyújtotta neki. Aztán megkérdezte: – Mi lesz a gyermekünkkel? Miért vagy ilyen szívtelen? Hackett hidegen rápillantott a terhességi teszten lévő két csíkra, és gúnyosan elmosolyodott. – Ez lehetetlen. Soha nem is értem hozzád. Ne próbálj ezzel becsapni. Ha Barron James nem lett volna akkoriban halálosan beteg, és nem kényszerítette volna Hackettet Valeria feleségül vételére, Hackett soha nem vette volna el őt. Ki gondolta volna, hogy miután feleségül vette Valeriát, Barron csodával határos módon felépül? Hackett néha még arra is gyanakodott, hogy Valeria és Barron összeesküdtek, és színjátékot rendeztek, hogy házasságra kényszerítsék. Szavai tágra nyitották Valeria szemét. Döbbenet ült ki az arcára, miközben hangosan visszavágott: – De hozzám értél! A céges ünnepségen lerészegedtél múltkor... – A céges ünnepséget a városon kívül tartották. Nem is voltál velem! Hogy alhattam volna veled, Valeria? Viselkedj már civilizáltan! Tudod, hogy ki nem állhatom a ragaszkodó nőket. Hackett a végsőkig szívtelen volt, szemében türelmetlenség tükröződött. – Én... Valeria akart mondani valamit, de látva a hozzáállását, nem akart többé magyarázkodni. – Nos... – motyogta magában. – Nincs értelme bármit is mondani egy ilyen söpredéknek, aki elhagyja a feleségét és a gyermekét. – Mrs. James, el kellene válnia. Hackett nem szeret téged, és nincs értelme húzni az időt. A nő kokett módon Hackett vállára támaszkodott, győzelmes mosolya a győzelem bejelentéséhez hasonlított. Valeria mély levegőt vett, elnyomva a fájdalmat a mellkasában, és a maga előtt álló férfira nézett. – Akkor váljunk el. Eldöntheted, mikor kezdjük meg a formaságokat, én bármikor készen állok. Ezt mondván, hátranézés nélkül elhagyta a villát. Ahogy Valeria megfordult, könnyek gyűltek a szemébe. Soha többé nem akarta látni ezt a férfit. Halvány meglepetés villant át Hackett jóképű arcán. Nem számított arra, hogy ilyen gyorsan beleegyezik. Talán nem bírta a feszültséget? Azt hitte, Valeria mohó lesz a gazdagságra és a hírnévre, és soha nem mond le a felesége pozíciójáról. Végül is, Valeria szegény családból származott, mielőtt beházasodott a James családba. – Hú! Hackett, a feleséged beleegyezett a válásba! Szóval mikor veszel feleségül, és hozol haza? – A nő várakozóan nézett rá. Hackett ellökte magától a nőt, szeme undorral telt meg. – Ez lehetetlen. Még ha a világ összes nője meghalna is, soha nem vennélek el feleségül. A nő lefagyott, nyilvánvalóan képtelen volt elfogadni a hozzáállásának megváltozását. – Hackett, miért mondod ezt? A te gyermekedet hordom, én... – kezdte mondani. – Kuss! Azt hiszed, nem tudom, kinek a gyermekét hordod? Takarodj innen a pokolba! – kiabált Hackett a nőre, majd megfordult, és felment a lépcsőn. Hogy engedhetné meg, hogy egy ilyen nő szülje meg a gyermekét? Ez nevetséges. Miután elhagyta a villát, Valeria egyenesen a kórházba ment, és elvégzett egy sor vizsgálatot, felkészülve a terhesség megszakítására. – Ms. Sharp, már hét hetes terhes, méhen belüli terhességgel. Már van magzati szívhang és embrió. Biztos benne, hogy folytatni akarja a terhesség megszakítását? – kérdezte az orvos. Valeria lefelé nézett a hasára, és gyengéden megérintette. – Baba, sajnálom – kért bocsánatot magában. – Nem hozhatlak erre a világra. Valeria határozottan bólintott, és így szólt: – Igen, kérem, segítsen minél hamarabb megszervezni a műtétet. Az orvos hidegen kitöltötte a műtéti nyomtatványt. Ez a fajta dolog gyakori volt. Naponta jöttek nők abortuszra, semmi sem volt meglepő. – Jöjjön be holnap a műtétre, és ne felejtsen el böjtölni – mondta az orvos. – Persze, köszönöm – válaszolta Valeria. Valeria a kezében a nyomtatvánnyal elhagyta az orvosi rendelőt. Épphogy elhagyta a kórházat, hívást kapott Hackett nagyapjától, Barrontól. Miután egy ideig habozott, úgy döntött, hogy felveszi a telefont. – Helló, Mr. Barron. – Valeria, gyere ma este hozzám vacsorára. Megkértem a konyhát, hogy készítsék el a kedvenc ételeidet, és Hackett is visszajön – mondta Barron. Tudva, hogy Valeria és Hackett kapcsolata házaspárként mindig is hűvös volt, Barron szándékosan teremtette meg ezt a lehetőséget számukra. Valeria kifogást akart keresni. – Mr. James, ma este dolgom van... – Á, értem. Mindketten bolondítottok engem. Nem érdekel. Mindkettőtöknek vissza kell jönnie és vacsorázni velem. Ez a végső – mondta Barron, majd letette a telefont, anélkül, hogy vitatkozhatott volna. Valeria gondolataiba merülve bámulta a telefonján a befejezett hívást. Ha nem ragaszkodik Barron, soha nem házasodtak volna össze Hackett-tel. Még mindig nem értette, miért ragaszkodott Barron a házasságukhoz. Este, ahogy leszállt az éj, az egész várost nyüzsgő éjszakai látványosság borította el. Valeria taxival visszament a régi kastélyba, hogy utoljára meglátogassa, tudva, hogy talán nem lesz több esélye. Az inas azonnal észrevette, és örömmel közeledett. – Asszonyom, végre visszatért. Mr. James várja önt. – Ernest, sajnálom, hogy késtem – mosolygott gyengén. – Semmi baj, amíg visszajött. Mr. James aggódott, hogy nem fog visszatérni – válaszolta Ernest. Valeria bement az étkezőbe, és látta, hogy Hackett már ott ül, még csak rá sem nézve. Csak Barron állt fel, hogy üdvözölje. – Valeria, gyere, ülj ide gyorsan. Hűl a kaja. Valeria odasétált, azzal a szándékkal, hogy Barron mellé üljön, de Barron erővel Hackett mellé ültette. – Ketten üljenek egymás mellé. Most pedig együnk – mondta Barron, elégedetten nézve, ahogy egymás mellé ülnek. Hackett még mindig nem vette a fáradságot, hogy Valeriára nézzen maga mellett, és elkezdett enni.