Bailey szemszögéből Kapkodva veszem a levegőt, ahogy Kaleb lassan csókol. Gyengéd volt, és valami egészen más ebben a csókban. Mintha egy néma beszélgetés zajlott volna kettőnk között. Egy beszélgetés, amiben mindketten beleegyezünk, hogy egymáséi leszünk. Mintha a saját kis buborékunkban lennénk. Csak én és ő. Mi. Csak mi ketten. Senki más, csak mi. De néha egy boldog kis buborék nem tart örökké.