A takarók alá bújva Bailey és Mirabella újraindították a horrorfilmet, és hátradőltek a párnák közé. Bailey felhúzta a takarót egészen az álláig, és szó szerint érezte, ahogy Mirabella remeg. Mindketten könnyen megijedtek, de azért szerették a jó horrorfilmeket a pizsamapartikon. "Kristinának itt kéne lennie" - sóhajtott Mirabella. Kristina volt a másik legjobb barátjuk, aki nem tudott eljönni ma este. Bailey bólintott, egyetértve vele. Ha Kristina itt lenne, valószínűleg szétordítaná a házat. Nincs is jobb, mint bosszantani és zavarni Kaleb estéjét a "vendégével". Mindketten összerezzentek, amikor valami ijesztő és undorító dolog jelent meg a képernyőn. Bailey elnyelte a torkában bugyborékoló sikolyt, és elhúzta a száját, amikor a szörnyeteg feldarabolta a következő áldozatát. "Ez valami véres szar" - öklendezett Mirabella, és Bailey egyetértett vele. "Ahhh!" - sikított halkan Mirabella, amitől Bailey ijedtében felugrott. "Mi a fasz van, Mirabella?!" - kiáltott Bailey, és tágra nyílt szemekkel nézett a legjobb barátnőjére. Mindketten csak egy pillanatig néztek egymásra, aztán kitört belőlük a nevetés. A hang betöltötte a levegőt. "Majd-nem-pisiltem-be-magam" - mondta Bailey kuncogva, és Mirabella játékosan megütötte a vállát. Hirtelen egy halk puffanás hallatszott a fal felől, ahol az ágy feje volt. Bailey és Mirabella is megdermedt, egyszerre zavartan és ingerülten, hiszen már tudták, mi okozta a furcsa zajt. Aztán jön a- "Ó, Kaleb!" - visított a lány, szétordítva a házat. Elképesztő volt, milyen hangosan tudott kiabálni. Már a hangja is majdnem megremegette a falakat. De az volt a lényeg, ahogy Kaleb dugta, amitől az ágytámla a falnak csapódott, és ez okozta azt a hangot, amit Bailey és Mirabella hallott. "Ó, pont ott. Igen. Dugj meg pont ott!" - sikoltotta a lány, és Bailey elhúzta a száját, amikor az ágytámla a falnak csapódott. Atyaég, de durva... "Ez a rohadt béka!" - visított Mirabella, és komikusan hadonászott a karjaival és a lábaival. "Baszd meg, Kaleb" - nyögte a lány hangosabban, nem törődve azzal, hogy mások is vannak a házban. Ha Kaleb és Mirabella szülei itt lennének... "Nem hiszem el! Ma este filmestnek kellett volna lennie!" - nyavalygott Mirabella, és a távirányító után kutatott az ágyon. Felhangosította a hangerőt, és a horrorfilm sikolyai elnyomták a lány hangjait. Az egyetlen probléma az volt, hogy a sikolyok olyan hangosak voltak, hogy Bailey elhúzta a száját. A dobhártyája könyörgött a kegyelemért. Szó szerint. Mirabella megkönnyebbülten sóhajtott, mintha épp megtalálta volna a rák ellenszerét, és hátradőlt az ágyán. De azonnal felugrott, amikor a falon való dörgölőzés hangosabb lett. "Baszd meg!" - sikoltotta Mirabella ingerülten. "Ez a szemétláda. Már elegem van abból, hogy szinte minden este hallgatom a mocskát. Anya és apa már beszéltek vele arról, hogy ne hozzon lányokat ide, de ő mégis becsempészi őket!" - puffogott Mirabella. Bailey elhúzta a száját. Most nemcsak a film volt túl hangos, hanem Mirabella hangja is hangosabb volt, és azok a dörgölőzések és nyögések... szegény dobhártyája. Nem erre fizetett be ma estére, de hát ez volt a megszokott minden filmest során. Mintha Kaleb szándékosan hozna egy lányt, hogy bosszantsa és zavarja őket. "Meg fogom ölni. Először élve lenyúzom, aztán kiforralom a csontjait" - visította Mirabella, és elkezdte verni a falat. "Csend legyen, ti kurvák! Filmet próbálok nézni!" - sikoltotta, és ököllel verte a falat. Nem okozott zajt, de a hangja igen. De csak azt érte el, hogy a nyögések hangosabbak lettek, és a dörgölőzés felerősödött. "Ó, Kaleb, dugj meg keményebben. Igen, pont így. Olyan mélyen. Olyan nagy. Ó, istenem, szétfeszítesz!" - sikoltotta a lány, és Bailey érezte, ahogy a hányinger felkúszik a torkába. Összeszorította a takarót a kezében, és erősen becsukta a szemét. "Ennyi volt!" - visította Mirabella, és leszállt az ágyról. Majdnem elesett, mert a takaró összegabalyodott a lábában. "A rohadt életbe" - motyogta, miközben lerúgta a takarót a bokájáról. Bailey elhúzta a száját. Jaj ne. Bailey gyorsan leszállt az ágyról, és követte a masírozó legjobb barátnőjét, aki kinyitotta az ajtót, és átmasírozott a bátyja szobájába. Elkezdte verni az ajtót, és azzal az erővel, amivel verte, Bailey aggódott, hogy eltöri az ajtót, vagy legalábbis leemeli a zsanérokról. "Kaleb! Te szemétláda! Csend legyen, filmet próbálunk nézni!" - visította, és Bailey elhúzta a száját, miközben azon gondolkodott, hogy segítsen-e a legjobb barátnőjének, vagy egyszerűen csak engedjen a Kaleb szobájából jövő undorító hangoknak. Biztosan hosszú éjszaka lesz... Mivel Kaleb nem válaszolt, és nem mutatott semmi jelet annak, hogy abbahagyná, Mirabella felemelte a kezét, és Baileyre nézett. "Elegem van ebből a szarságból. Miért nem megy a saját otthonukba? Miért nekem kell szenvednem az ő döntéseitől?" - puffogott, és a szeme valami olyasmivel csillogott, ami miatt Bailey gyorsan imádkozni kezdett, hogy ne kerüljenek bajba. "Gyere velem, legjobb barátnőm..." - énekelte Mirabella, miközben a meglepett Baileyhez közeledett, és megragadta a karját. Megrántotta Bailey karját, és Bailey nem nagyon ellenkezett. Végül is a kettő legjobb barátnő volt, ha az egyik elesik, a másik is elesik. Lementek a lépcsőn, és Bailey megkérdezte Mirabellát: "Hova megyünk? Valójában mit készülünk csinálni?" - kérdezte Bailey gyanakodva. Általában, amikor Kaleb ilyet csinál, Mirabella és Bailey csak betömik a fülüket egy párnával, és megpróbálják elnyomni a másik szobából jövő undorító zajt. De ezúttal más volt. Mirabella sokkal idegesebb és ingerültebb volt. Ennek köze lehetett ahhoz is, hogy megjött neki... A zaj nem igazán halkult el, amikor leértek a földszintre, és Bailey nem is számított rá. A gyomra szörnyen összeugrott, amikor az a lány Kaleb nevét nyögte, és utálta, ahogy érezte magát. Nem igazán értette, de egyszerre érzett undort és haragot. Szörnyű, szörnyű haragot. "Elegem van belőle és a kurváiból. Elegem van abból, hogy hallgatnom kell ezeket a hangokat, és elegem van abból, hogy vigasztalnom kell őket, amikor végzett velük" - sziszegte Mirabella, és Baileyt a ház bejárata felé húzta. Mirabella nem hazudott. Miután lefeküdt velük, és kidobta őket, azok a lányok Mirabellához másztak, abban a reményben, hogy segít nekik visszaszerezni a bátyját. Az egyetlen probléma az volt, hogy soha nem működött, és kezdett kicsit unalmassá és bosszantóvá válni, hogy vigasztalnia kellett azokat a lányokat, akik pontosan tudták, mibe keverednek. Bailey összevonta a szemöldökét, amikor látta, hogy a legjobb barátnője felhúzza a papucsát. Mirabella várakozóan nézett Baileyre, felemelve a szemöldökét. "Na gyere, húzd fel a cipődet" - sürgette Baileyt. Bár Bailey össze volt zavarodva, megtette, amit a legjobb barátnője mondott, és megkérdezte: "Hova megyünk?" Mirabella elmosolyodott, és kinyitotta a bejárati ajtót. "El fogjuk rontani az estéjét, és vissza fogunk vágni neki azért, hogy elrontotta a miénket."