Bailey szemszögéből "Pisilnünk kell," motyogta hirtelen Kristina, miközben kissé sietve pakolta össze a táskáját, és közben valamit pötyögött a telefonján. Összehúztam a szemöldököm. "Nekünk?" Bólintott, és célzó pillantást vetett rám. "Igen. Nekünk." Tágra nyílt a szemem, ahogy rájöttem, mit akar mondani. Bólintottam, és vonakodva váltam el Kalebtől. A karjaiban lenni mindig olyan jó érzés volt,