Bailey szemszögéből Égető fájdalom nyilallt belém, mint egy nyíl, ahogy a zokniba bújt lábamhoz kaptam. Utáltam cipő nélkül futni, és most már bánom, hogy nem vettem fel, bár J kétlem, hogy sokat védtek volna. – Bailey! – kiáltotta Kaleb, arcán pánik és aggodalom tükröződött. Átszaladt a pályán, olyan sebességgel rohant felém, amilyet még sosem láttam tőle. Szorítom a lábam, összeszorítom a fogam,