Bailey szemszögéből – Bailey? – szólított meg Apám, hogy felhívja magára a figyelmemet. Karba tett kézzel, továbbra is az épületeket nézve, amik mellett elhaladunk, csak hümmögtem válaszul. Hallom Apám hangos sóhaját, és érzem, hogy egy pillanatra rám pillant. – Egész reggel levert vagy. Minden rendben? Nem tévedett; levert voltam. Ma van a születésnapom, és nem kellett volna így lennem. De arra é