– Wilbur, miért erőszakoltad meg Yvonne-t? Wilbur Penn nyugodtan válaszolt a Willow család vallatására: – Yvonne késő éjjel részegen jött haza, a ruhája tiszta kosz volt. Csak segítettem neki lefeküdni, hogy kipihenhesse magát, ti pedig nemi erőszakkal vádoltok. Egyébként is, a feleségem. Hogy lehetne ez nemi erőszak? – Annak számít, ha erőszakot alkalmaztak, még akkor is, ha házasok vagytok! – üvöltötte Wilbur apósa, Jackson Willow. Anyósa, Miranda Wester is beszállt: – Így van! Még ma elváltok, és semmit sem viszel magaddal! Wilbur szemöldöke olyan erősen ráncolódott, hogy szinte egybeforrt… Érezhető volt, hogy vihar készülődik. Épp ekkor a sógornője, Chelsea Willow szólalt meg: – Apa, Anya, mit műveltek? Ha Wilbur nem adott volna nekünk akkoriban ötvenmillió dollárt, nem emelkedtünk volna ki az átlagemberek közül, és nem lennénk most milliárdosok egy virágzó szupermarket-hálózattal. Elfelejtettétek, mit tett értünk Wilbur? Wilbur felesége, Yvonne felordított: – Te pofa be! Igaz, hogy adott ötvenmillió dollárt, de az elmúlt három évben semmi mást nem csinált, csak henyélt! A Willow birodalmat mi magunk építettük fel. Neki semmi köze hozzá. Chelsea épp cáfolni készült, amikor az apja közbevágott: – Nincs több mondanivalód. Mindenképpen elválnak. Chelsea az ajkába harapott és felsóhajtott. Wilbur megrázta a fejét. Három év telt el. Chelsea kivételével a Willow család minden tagja cserbenhagyta őt. – Átgondolom – mondta Wilbur, miközben visszatért a szobájába. Miután levette a ruháit, Wilbur beállt a zuhany alá. Meztelen háta feltárult, amelynek nagy részét egy félelmetes sárkányfej borította. Ez nem tetoválás volt, hanem egy jegy, amit születése óta viselt. Rejtélyes energiát is kapott ettől a jegytől. Attól a naptól kezdve megváltoztatta a nevét Trevor Pennre, életét kockáztatva harcolt a tengerentúlon, és beírta nevét a történelembe a legendás Abyss Zsoldosok megalapításával. Sok évvel később belefáradt a vérontásba, és miután elegendő pénzt keresett, feloszlatta a zsoldoscsapatot. Csak néhány vezető maradt hátra, akik vagyonukat felhasználva létrehozták a Cape Konzorciumot. A Waller Street legjobb szakembereit bérelték fel a vezetésre, befektetéseket eszközöltek szerte a világon, és a világ egyik legjelentősebb konzorciumává váltak. Wilbur maga visszatért Seechertownba. Újra felvette régi nevét, a Wilburt, és úgy döntött, feleségül veszi menyasszonyát, Yvonne Willow-t. Kész volt nyugdíjba küldeni régi énjét, és élete hátralévő részét a külvárosban leélni. Kezdetben a Willow család annyira örült a tőle kapott ötvenmillió dollárnak, hogy Wilburt gyakorlatilag királyként kezelték. Ám ahogy telt az idő, és a Willow család anyagilag megerősödött, megváltozott a hozzáállásuk. Most már el akarták űzni, hogy semmije se maradjon. Wilbur a hideg víz alatt állt, arckifejezése fagyossá vált. Nem arról volt szó, hogy nem akarta elhagyni a Willow családot, hanem arról, hogy Yvonne nagyapja a múltban az ő nagyapjának jótevője volt. Wilbur nagyapjának utolsó kívánsága az volt, hogy hálából nősüljön be a Willow családba. A két nagyapa már korán elrendezte ezt a házasságot. Wilbur végigcsinálta a házasságot, de a Willow családnak elege lett belőle. Ha ez a helyzet, akkor egyszerűen elmegy. Volt bármi értelme így szenvedni? A hegyekbe költözik, és a belső ereje fejlesztésére koncentrál, végleg. Úgyis jobb lesz így. Miután elhatározásra jutott, Wilbur kilépett a fürdőszobából. Épp öltözködni készült, amikor Chelsea kinyitotta a szoba ajtaját és besétált. – Ááá! Mit csinálsz? Vedd fel a ruhád! – kiáltotta Chelsea döbbenten, és sietve becsukta az ajtót. Wilbur magára kapta a ruháit, arca elvörösödött. Kínos volt, hogy Chelsea mindent látott belőle. – Kész vagyok. Bejöhetsz – mondta Wilbur, miközben igyekezett nyugodt hangnemet megütni. Chelsea résnyire nyitotta az ajtót, és csak akkor ment be, amikor megbizonyosodott róla, hogy Wilbur felöltözött. Mindketten leültek a kanapéra. Chelsea elpirult. – Wilbur, tudom, hogy ez nehéz neked, de nem kell aggódnod. Nem fogom hagyni, hogy elváljatok. A Willow család sehol sem lenne nélküled. Én ezt nem felejtem el. – Buta lány. Semmi jó nem származik abból, ha erőltetjük azt, aminek nem szabadna lennie. Nem kell már ezzel törődnöd – válaszolta Wilbur. Chelsea volt az egyetlen ember a Willow családban, aki kedves volt Wilburhöz. Ő volt az egyetlen, akinek még tiszta szíve volt, ami igazán ritkaságszámba ment. Chelsea azonban így felelt: – De igenis törődöm vele! Egyszerűen ne foglalkozz velük. Nem kényszeríthetnek a válásra, amíg te nem egyezel bele. Hallgass rám! – Rendben. Értem. Menj dolgozni – mondta Wilbur mosolyogva. Chelsea az órájára pillantott. – Akkor most indulok. Emlékezz arra, amit mondtam. Chelsea csak azután állt fel, hogy látta Wilbur bólintását. Wilbur elmosolyodott. Elszívott egy cigarettát, mielőtt felkelt volna, hogy lemenjen a földszintre. Csak Yvonne és az anyósáék voltak ott. – Ma nem mész dolgozni? – kérdezte Wilbur. A Willow család birodalmat épített magának, és mindenki mindig elfoglalt volt. Mi történt most? Yvonne hidegen felnevetett. – Ma vendégeink lesznek, arra készülünk. Wilbur a szorgoskodó szobalányokra pillantott. Épp mondani akart valamit, amikor a bejárati ajtó kitárult. – Ó, egek, hát megérkezett, Mr. Woods. Kérem, foglaljon helyet! – Jackson és Miranda azonnal üdvözölték az ajtóban álló férfit, és a kanapéhoz kísérték. Yvonne is odalépett hozzá, közvetlenül mellé ült, és kedélyesen csevegni kezdtek. Wilbur a homlokát ráncolta. Leült oldalra, és rágyújtott egy cigarettára. A másik négy vidáman beszélgetett, teljesen figyelmen kívül hagyva Wilbur jelenlétét. Wilbur maga sem szólt semmit, látni akarta, mire megy ki a játék. Egy kis beszélgetés után Mr. Woods hirtelen megfordult, és Wilburhöz szólt: – Ön bizonyára Mr. Wilbur Penn. Wilbur halványan elmosolyodott. – Igen, és önt hogyan szólíthatom? – Blake Woods vagyok. A Woods Corporate vezérigazgatója. – Blake sugárzott a magabiztosságtól. Wilbur bólintott, és rezzenéstelen arccal csak ennyit mondott: – Hallottam már önről. – Úgy hallottam, hogy három éve házasok Yvonne-nal, de egyáltalán nem volt köztük intim kapcsolat. Igaz ez? – kérdezte Blake szégyentelenül. Wilbur bólintott. – Igen. Akkoriban ért el egy fontos pontot a belső gyakorlataiban, és meg kellett őriznie a tisztaságát. Ezért nem feküdt le Yvonne-nal. Azonban mire túljutott ezen a ponton, Yvonne már elveszítette az iránta táplált érzelmeit. Ő sem erőltetett semmit, így a kettőjük házassága csak papíron létezett. Blake harsány nevetésben tört ki. – Yvonne mesélte ezt tegnap este, és el sem akartam hinni… de úgy tűnik, igaz. Hogy tudtál ellenállni egy ilyen szépségnek? Csak nem hiányosságokkal küzdesz egy bizonyos téren? Wilbur gúnyosan elmosolyodott, érzékelve Blake arrogáns hangnemét, de nyugodt maradt. – Te ittál vele tegnap este? Mindent elmondott neked? – Úgy bizony. Sokáig beszélgettünk, késő éjszakába nyúlóan. Olyan kár, hogy csak ilyen későn találkoztunk az életben. Valódi szégyen, hogy egy ilyen jó ember egy olyan lúzerrel végezte, mint te. Isten áldja őt! – Blake a fejét csóválta. Wilbur hideg mosolyra húzta a száját. – Úgy tűnik, mindent elterveztél, és csak arra vársz, hogy eltűnjek, igaz? Blake önelégülten válaszolt: – Őszinte leszek veled. A Woods Corporate jelenleg milliárdokat ér. Épp most léptünk kapcsolatba a Cape Konzorciummal, és ők további ötmilliárdot fognak befektetni nálunk. A cégem percről percre nő. Yvonne csak mellettem lesz boldog. Te mit tudsz nyújtani neki? – A Cape Konzorcium Seechertownban van? – kérdezte Wilbur meglepetten. Ritkán kérdezett rá vagy avatkozott bele a konzorcium pénzügyeibe, és fogalma sem volt róla, hogy idáig terjeszkedtek.