Wilbur megrázta a fejét. – Nem igazán. – Miért férkőzött apám bizalmába? – kérdezte Gordon. Ebben a pillanatban egy hang csendült fel a bankett-teremben. – Gordon Grayson tábornok, a Kardon tartományi hadsereg parancsnoka megérkezett. Ezek a szavak jó ideig tartó tapsvihart váltottak ki. Egy ilyen hatalmi szinten álló személy jelenléte Blake és Yvonne esküvőjén arra késztette az összes vendéget, hogy fokozott tisztelettel tekintsenek Gordonra és Wilburre is. Gordon undorodva ráncolta a homlokát. Wilbur nyugodtan mondta: – Nem mindenki akarja kihasználni a családnevét. Magának semmi hasznát nem veszem. Gordon arca elkomorult. – Nos, mit próbál elérni azzal, hogy szándékosan közel kerül apámhoz, és a meditációs maszlagjával próbálja átverni? Mi a hátsó szándéka? Sok magafajtával volt már dolgom. Wilbur ivott egy kortyot a pezsgőből, és így válaszolt: – Valóban? Hinne nekem, ha azt mondanám, hogy csak segítettem neki, hogy még néhány évig élhessen, tekintettel arra, amit az országért tett? – Természetesen nem – mondta Gordon hidegen. Wilbur megrázta a fejét. – Nos, akkor nincs mit mondanom. – Meg fog fizetni azért, amit tett – mondta Gordon. Wilbur fészkelődött a székében. – Nem szegtem törvényt. – Ez családi ügy, ezért személyesen fogom kezelni. Ne aggódjon. Nem fogok visszaélni a hatalmammal – biztosította őt Gordon. Wilbur nem tudta megállni, hogy ne nevessen e szavakon. – A hatalma nem sokat ér itt, és nem is ellenfél számomra. Jobb lenne, ha távozna, mielőtt megszégyeníti magát. Gordon dühösen felüvöltött, annak ellenére, hogy kiképezték a hidegvér megőrzésére: – Micsoda arrogancia! Gyerekkorom óta edzem, és évtizedekig szolgáltam a seregben. Azt hiszi, megijeszthet a blöffjével? – Megpróbálhatja – mondta Wilbur, cseppet sem hátrálva meg. Ebben a pillanatban egy újabb bejelentés hangzott el. – Xavier Channing, a Weston kerületi igazgató megérkezett. A tömeg ismét tapsviharban tört ki, azonnal félbeszakítva a páros beszélgetését. Miután az éljenzés elült, Gordon úgy tűnt, eléggé lehiggadt ahhoz, hogy így szóljon: – Úgy tűnik, máshol kéne folytatnunk a beszélgetést. Wilbur nyugodtan mondta: – Bánom is én, de van itt még néhány személyes elintéznivalóm. Amint végeztem, teljesen az öné vagyok. – Megvárom. – Gordon hátradőlt a székében, és ádázul bámult Wilburre. Wilbur látszólag cseppet sem zavartatta magát, csendesen a színpadot figyelte. Majdnem dél volt, és szinte minden meghívott vendég megérkezett. Egy helyi híresség sétált a színpadra, és a mikrofonba beszélt: – Hölgyeim és uraim! Először is, nagyon boldog vagyok és megtiszteltetés számomra, hogy én vezethetem le Mister Blake Woods és Miss Yvonne Willow esküvőjét. Kérem, fogadják őket legmelegebb jókívánságaikkal! A bankett-terem ismét tapsviharban zengett. Amint elcsendesedett, a műsorvezető megszólalt: – Most szeretném a színpadra szólítani Weston kerületi igazgatóját, Mister Xavier Channinget, hogy tartsa meg beszédét. Újabb tapsvihar tört ki, ahogy Xavier a színpadra lépett, és a mikrofonhoz sétált. Xavier mosolyogva mondta: – Hölgyeim és uraim, a Woods Corporate mindig is a Weston kerület egyik sztárvállalata volt, és nagyban hozzájárultak Seechertown fejlődéséhez. Ezúton szeretnék gratulálni a házaspárnak a magam és a Weston kerület nevében. A tömeg ismét ujjongott és fütyült, mintha egy koncerten lennének. A taps végül jó sokára elült, és a műsorvezető ismét a mikrofonhoz lépett. – Most hallgassunk meg néhány szót a házaspártól. Ezt követően Blake és Yvonne karonfogva lépett a színpadra. Blake mosolygott, és bólintott a tömegnek. – Először is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljöttek az esküvőmre. Igazán megtisztelő, hogy itt vannak. Én, Blake Woods, tiszta szívemből köszönöm mindannyiuknak. Egy kör taps után Blake átadta a mikrofont Yvonne-nak. Yvonne annyira izgatott volt, hogy meghajolt mindenki előtt hálából, mielőtt megszólalt volna: – Először is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljöttek az esküvőnkre. Nem tudom eléggé megköszönni önöknek. Itt szeretnék én is szólni néhány szót tiszta szívemből. A tömeg csendben hallgatta, várva a menyasszony szívhez szóló történetét. – Biztos vagyok benne, hogy sokan tudják, hogy egyszer már éltem boldogtalan házasságban. Itt Yvonne szeme megtelt könnyel, miközben a tömegben halk suttogás indult el. A Willow család meglehetősen népszerű volt. Minden jelenlévő ugyanabban az iparágban dolgozott, és tudták, hogy volt már férjnél. Yvonne elcsuklott a zokogástól, majd folytatta. – Wilbur Penn három évig élősködött a Willow családon, lustálkodott, és nem volt hajlandó rendes munkát vállalni. Nem tudott olyan lenni, amilyennek egy férjnek lennie kellene. Mondhatni, alig számít férfinak. Más választásom nem lévén, a váláshoz kellett folyamodnom. Isten azonban vigyázott rám, és összehozott Blake-kel. Ő felelősségteljes, megbízható és tökéletes férj. Ekkor Yvonne elérzékenyült, és hangja erősebbé vált, ahogy beszélt. – Életem hátralévő részét azzal fogom tölteni, hogy szeretem és gondoskodom Blake-ről, hogy új magasságokba érhessen mind a karrierjében, mind az életében. Ez az én ígéretem Blake-nek, és szeretném, ha mindenki tanúja lenne ennek. Yvonne szavai rakétaként csapódtak a tömegbe, amely ismét tapsviharban és ujjongásban tört ki. Amikor az éljenzés elült, a tömeg mormogni és suttogni kezdett a Wilbur Penn névről, amit az imént hallottak. Eközben maga Wilbur kényelmesen kortyolgatta a pezsgőjét. Gordon hidegen felhorkant: – Tudtam, hogy hazug. Úgy tűnik, igazam volt. – Ne legyen olyan biztos benne. Néha, amit látunk, nem mindig az igazság. Ráadásul ez csak szóbeszéd – mondta Wilbur nyugodtan. Gordon vigyorgott. – Meg kell mondanom, tisztelem magát, amiért ilyen nyugodt marad egy ilyen helyzetben. Ekkor a műsorvezető újra megszólalt: – Most szeretnénk a színpadra hívni a Cape Konzorcium Kardon tartományi központjának vezérigazgatóját, Faye Yvest, hogy áldja meg az ifjú párt. A tömeg ismét tapsviharban tört ki. Mindenki tudta, milyen hatalmas a Cape Konzorcium. Lehet, hogy Faye csak egy fióktelep vezérigazgatója volt, de hatalom és befolyás tekintetében még mindig a Weston kerületi igazgató felett állt. Mindenki tudta, hogy amikor a Cape Konzorcium azt tervezte, hogy terjeszkedik Seechertownban, még a kerületi igazgató is a saját kapcsolatait használta fel, hogy segítsen létrehozni a Cape Konzorcium seechertowni fióktelepét. Mondhatni, a Cape Konzorcium hatalma és befolyása óriási volt. Faye-nek kellett volna az elsőnek lennie, aki beszél az esküvőn, de Xaviert kormánytisztviselői pozíciója miatt elé sorolták. Ekkor Faye lassan a színpadra sétált elefántcsontszínű estélyi ruhájában. Blake, Yvonne, Xavier és a többi vendég mennydörgő tapsban tört ki. A taps sokkal nagyobb volt, mint amikor Blake és Yvonne a színpadra lépett. Csak amikor a taps elült, mosolyodott el Faye halványan, és szólt a mikrofonba: – Köszönöm a támogatásukat. Őszintén szólva, mint egyszerű vendég, nem hiszem, hogy jogosult vagyok beszélni a házaspár nevében. A tömeg felkuncogott a szavakon. Miss Yves túlságosan is udvarias volt. Valószínűleg ő volt a legjogosultabb személy a jelenlévők közül. Azonban Faye folytatta: – Úgy gondolom, hogy a valódi főnököt, a Cape Konzorcium tulajdonosát, Mister Wilbur Pennt kellene felhívnunk ide, hogy szóljon néhány szót. A tömeg sokkot kapott, és kételkedtek benne, hogy jól hallották-e.