Wilbur így szólt: – Itt az ideje, hogy átadjuk nekik a nagy ajándékot. Tudod, mi a dolgod. – Értettem, Főnök. Fizetni fognak, az biztos – válaszolta Faye. Wilbur elmosolyodott. – Menj, pihenj le. Miattam ne aggódj holnap. Egyedül megyek. – Rendben, Főnök. Wilbur felállt, és visszatért a szobájába. Faye a távolodó alakját bámulta, és felsóhajtott. Ha őt alázták és bántották volna így, biztosan tízszeresen adta volna vissza. A főnöke túlságosan is rendes ember volt. Ő azonban nem. Ő soha nem bánt kesztyűs kézzel az ellenségeivel. Másnap. Wilbur reggel tíz körül ébredt. Kilépett a házból, majd elhajtott a Southlake Üdülősziget felé. Eljött az ideje, hogy lezárja a múltat. Ugyanekkor egy katonai jelzéssel ellátott terepjáró állt meg az egyes számú ház előtt. Egy magas, széles vállú középkorú férfi szállt ki az autóból. Hétköznapi ruhát viselt, de a kisugárzásából nem volt nehéz megállapítani, hogy a seregtől jött. A férfi becsöngetett. Susie nyitott ajtót, és vidáman felkiáltott: – Apa! Végre itthon vagy! – Igen. Hol a nagyapád? – kérdezte a férfi. Susie összeráncolta a homlokát. – Egész nap a szobájába zárkózik, és titokzatoskodik. Az a szélhámos teljesen a hatása alá vonta. – Hogy van az egészsége? – kérdezte ismét a férfi. Susie azonnal rávágta: – Nagypapa beszedte a gyógyszert, amit a seechertowni orvosi csapat hozott, és most sokkal jobban van. Épp most végeztek el rajta pár vizsgálatot, és minden eredmény pozitív lett. – Ez nagyszerű. Hadd leckéztessem meg azt a hazugot. A Grayson család nevét senki sem használhatja ki – mondta a férfi hidegen. Susie azonnal bólintott. – Igen, meg kell leckéztetned, különben mások is azt hihetik, hogy a jövőben a Nagypapa közelébe férkőzhetnek. Ekkor a férfi hátrafordult, és szólt a sofőrnek: – Hívd fel azt a csalót, és mondd meg neki, hogy találkozni akarok vele. – Értettem. – A sofőr azonnal tárcsázott. Kisvártatva visszatért, és óvatosan így szólt: – Azt mondta, hogy egy esküvőn van a Southlake Üdülőszigeten, és ha látni akarja, keresse meg maga. – Ennek a szemétládának van képe ilyet mondani! – A férfi arckifejezése azonnal megkeményedett. – Hogy merészel ilyen fölényesen viselkedni velem? Azonnal a Southlake Üdülőszigetre megyünk! Gordon beült a kocsiba, és a sofőr azonnal elhajtott. Susie hosszan kifújta a levegőt. – Te hazug gazfickó, most megkapod a magadét. Csak várj! Ezzel visszament a házba, és a nagyapja szobájához sétált. Rövid szünetet tartott, mielőtt bekiabált volna: – Nagypapa, ideje menni tornázni. Ma még egyáltalán nem jöttél ki a szobádból. A szoba teljesen néma maradt, így Susie csak újra és újra szólongatni tudta. Annak ellenére, hogy a nagyapja állapota javult, még mindig szüksége volt a mozgásra. Végül Benjamin fél óra múlva kinyitotta az ajtót, és ingerülten meredt Susie-ra. – Befejezted? Nincs egy percnyi szabadságom sem? – A saját érdekedben teszem, Nagypapa. Ne légy ilyen makacs – mondta Susie. Benjamin hidegen felhorkant. – Tudom, mi történik a testemmel. Abbahagyhatod a zsémbeskedést. Azért csinálod ezt, hogy felbosszants? – Hogy mondhatsz ilyet, Nagypapa? Ha nem lett volna a seechertowni orvosi csapat és a mi gondoskodásunk, az állapotod nem javult volna – mondta Susie sértetten. Benjamin gúnyosan felnevetett: – Tényleg azt hiszed, hogy ti végeztétek a munkát? Susie is dühbe gurult. – Hát nem? Tudnod kéne, hogy a tested a határait feszegeti, és a gyógyszerek tartanak életben. Ha nem lettek volna a gyógyszerek, és nem hagytam volna ott az orvosit, hogy ápoljalak, lennél még egyáltalán? Ez semmit sem jelent neked? Susie sírva fakadt, miközben ezeket a szavakat mondta. Úgy érezte, mintha a nagyapja tényleg elveszítené az eszét. A legkevésbé sem volt hálás az éveken át tartó gondoskodásáért, de az a szélhámos néhány szóval az ujja köré csavarta, és arra vette rá, hogy egész nap a szobájába zárkózva valami meditációs badarságot csináljon. Szomorúsága csak nőtt, ahogy tovább gondolkodott ezen, és egyre jobban zokogott. Benjamin felsóhajtott, látva az unokáját ebben az állapotban. Bement a szobájába, kivette a gyógyszert a cipősszekrényből, és megmutatta neki. Susie elé dobva a gyógyszert, Benjamin így szólt: – Nézd meg. Ezt tette velem a gyógyszered. Susie kábultan törölte le a könnyeit, és üres tekintettel bámult a nagyapjára. Benjamin egy szót sem szólt, csak állt ott. Susie lassan felvette a dobozt, és kinyitotta. A gyógyszeres fiolák katonás rendben sorakoztak, teljesen érintetlenül. – Nagypapa, mi folyik itt? – kérdezte Susie hitetlenkedve. Benjamin felsóhajtott. – Elegem lett abból a sok gyógyszerből. Egyhez sem nyúltam hozzá. Susie sokkos állapotba került. – D-De mi lesz az egészségeddel? Benjamin Susie-ra nézett, és összeráncolta a homlokát. – Nem nyilvánvaló? Mit mondtak a leleteim? Susie dadogott: – Azt... azt mondták, hogy az életfunkcióid mind j-jobbra fordultak, és hogy még a tüdőfibrózisod is javul. – Nos, még mindig azt hiszed, hogy a gyógyszer tette mindezt? – kérdezte Benjamin. A gyógyszer, amit Susie tartott, tompa puffanással a földre esett. Susie szája tátva maradt a hitetlenkedéstől. Benjamin megrázta a fejét. – Ti fiatalok azt hiszitek, olyan okosak vagytok, és mindent tudtok. Nos, elárulom, hogy csodák léteznek. Valójában Dasha tele van olyan csodagyerekekkel, mint Wilbur Penn. Mikor fogsz végre visszavenni az arcodból, és abbahagyni, hogy ilyen előítéletekkel szemléld a világot? Susie megdöbbent. Kis idő múlva végre megszólalt: – Nagypapa, ez nem lehet. A meditációs módszer, amit az a fickó tanított neked, tényleg javította az egészségedet? – Mit gondolsz? – válaszolt Benjamin. Susie teljesen elnémult. Nem tudta elhinni, hogy ez valóság. Mindazonáltal igaz volt, hogy a nagyapja nem vett be semmit a gyógyszerből, mégis csodálatos módon javult az állapota. Ez tény volt, és nem tudta megcáfolni. Ebben a pillanatban élete legnagyobb dilemmájával szembesült. Kisvártatva felemelte a fejét, és gyengén így szólt: – Nagypapa, Apa visszajött. – Micsoda? Mit keres itt ahelyett, hogy a posztján lenne? – kérdezte Benjamin nyilvánvaló elégedetlenséggel. Susie nem mert megszólalni, de az igazságot sem rejthette véka alá. Félénken mondta: – Elment, hogy megleckéztesse Wilbur Pennt. Benjamin azonnal dühösen felüvöltött: – Micsoda?! Ki mondta nektek, hogy ezt tegyétek? Susie rögtön pánikba esett. – Nagypapa, hadd magyarázzam meg. Azt hittem, Wilbur egy szélhámos, aki a családunk nevét próbálja felhasználni személyes haszonszerzésre. Ezért szóltam Apának, hogy jöjjön vissza. Benjamin tajtékzott: – Ti idióták! Hozzátok vissza apádat! Bocsánatot fogtok kérni Wilburtől, és ne gyertek vissza, amíg meg nem bocsát nektek! A Grayson-házban nincs helye az olyanoknak, mint ti ketten! Beszéd közben Benjamin annyira felzaklatta magát, hogy köhögőroham tört rá. Susie halálra rémült, és odarohant, hogy megveregetesse a hátát. – Azonnal indulok, Nagypapa. Kérlek, ne haragudj! – Menj már! – kiáltotta Benjamin. Susie nem mert szólni semmit. Odaszólt a szobalányoknak, hogy vigyázzanak a nagyapjára, mielőtt maga is elhajtott volna a Southlake Üdülőszigetre. Az autóban azonnal hívni kezdte az apját, de egyik hívása sem járt sikerrel.