Blake azonnal a fejét csóválta. – Istenem, te haszontalan vagy. Az olyan nagyágyúk, mint a Cape Konzorcium, bármit tesznek, címlapra kerülnek. Hogy nem tudsz erről? Tényleg egy semmirekellő alak vagy. – Ő csak egy lusta ingyenélő. Nincs értelme ilyesmiről beszélni neki – Miranda megvetően méregette Wilburt. Jackson is Wilburre morogta: – Semmi máshoz nem értesz, csak az evéshez és az alváshoz. Jobb, ha eltűnsz, és nem hozol ránk több szégyent. Wilbur annyira felbőszült, hogy egy nevetés szakadt ki belőle. Azon tűnődött, hogyan reagálnának, ha megtudnák, ki is ő valójában. Szerencsére annak idején eltitkolta valódi kilétét. Máskülönben sosem látta volna meg az igazi arcukat. Ekkor a szobalányok elkezdték megteríteni az asztalt pazar ételek választékával. Egy pillanattal később Jackson megszólalt: – Mr. Woods, kérem, tartson velünk ebédre. – Ó, természetesen. – Blake lassan felállt. Yvonne a karjába kapaszkodott, úgy indultak az étkezőasztal felé. Wilbur az órájára pillantott. – Még alig múlt tíz óra. Nincs egy kicsit túl korán az ebédhez? – Te semmit sem tudsz! Mr. Woods a díszvendégünk. Csak a legjobbat érdemli tőlünk – ordított vissza dühösen Jackson. Miranda arckifejezése is gúnyos volt. – Neked nincs itt helyed. Szedj magadnak a konyhában, ha enni akarsz. Yvonne sem törődött Wilburrel, olyan szorosan simult Blake-hez, hogy szinte eggyé váltak. Wilbur hidegen elmosolyodott. Világos volt, hogy Yvonne szándékosan nehezíti meg a dolgát, hogy a megaláztatás miatt ő maga kérje a válást, és aztán semmivel távozzon. Azt tervezte, hogy semmivel távozik, de most meggondolta magát. Wilbur még egy utolsó próbának akarta alávetni őket, így lassan megszólalt: – Tudom, mit próbáltok elérni. Mit szólnátok ehhez? Adjátok vissza az ötmillió dollárt, amit annak idején adtam, és beleegyezem a válásba. Áll az alku? – Te viccelsz? – Miranda azonnal dühbe gurult. – Azt hitted, hogy az elmúlt három évben ingyen éltél nálunk? A lányomnak miattad kell újraházasodnia. Nem érdemel ezért kártérítést? Könnyű kiutat kínálunk neked azzal, hogy nem kérünk tőled több pénzt. Hogy merészelsz pénzt kérni tőlünk? Jackson is hideg mosollyal válaszolt. – A Willow család elég kedves volt hozzád. Légy hálás a sorsodnak. – Wilbur, jó tudni, mikor kell visszavonulni. Mr. Woods és én egymásnak lettünk teremtve. Tényleg azt akarod, hogy demonstráljuk, mennyire összeillünk, hogy végre elmenj? – mondta Yvonne szégyentelenül. Wilbur mélységesen csalódott volt. Való igaz, ez a világ nem igazságos. Minden embernek sok arca van. A mélységes csalódás a tervek teljes megváltoztatásához vezetett. Már nem sietett annyira a válással. Fel fogja építeni saját üzleti birodalmát Dashában, ami gyerekjáték lesz számára. Látni akarta a Willow család és Mr. Woods arcát, amikor eljön az az idő. – Jó étvágyat az ebédhez. Én megyek pihenni – mondta Wilbur, majd megfordult, hogy felmenjen az emeletre. Yvonne így szólt: – Felejtse el őt, Mr. Woods. Lássunk neki! – Miközben beszélt, egy kanálnyi ételt emelt Blake szájához. Wilbur visszatért a szobájába, és gúnyos mosollyal az arcán elővette a telefonját, majd tárcsázott egy számot. Egy rövid pillanat múlva a hívás létrejött, és egy női hang hallatszott. – Főnök! Végre eszébe jutottunk. Ez a hölgy volt az, akitől régen az információkat szerezte. Layla Chesslernek hívták, zseniális hacker és elit mesterlövész volt. Jelenleg a Cape Konzorcium egyik legnagyobb tengerentúli kirendeltségén dolgozott. – Layla, a Cape Konzorcium Seechertownba jön? – Wilbur egyenesen a tárgyra tért. – Igen, a többiek így döntöttek. Ön mondta, hogy mi csak a biztonságért felelünk, és nem avatkozunk bele az operatív működésbe. – Remek. Mondd meg a címet, és hozz össze a felelős személlyel. Mondd meg neki, hogy találkozni szeretnék vele egy beszélgetésre. Mondd, hogy várjon meg. – Igenis, Főnök. Minden információt azonnal küldök a telefonjára. Értesítjük a felelős személyt. Wilbur letette a telefont, egy másodpercre megállt, mielőtt elindult volna kifelé. Ahogy elhaladt a nappali mellett, Yvonne megkérdezte: – Hová mész? – Dolgom van – mondta Wilbur nyugodtan. Yvonne felnevetett. – Mégis mi dolgod lehetne? Ez nevetséges. Pakold össze a cuccaidat és tűnj el! Wilbur halványan elmosolyodott anélkül, hogy bármit is szólt volna. Blake és a Willow család végül meg fog fizetni ezért a megalázásért. Hagyja őket még egy kicsit színészkedni. Aztán Wilbur kisétált a Willow-kúriából. - A Cape Konzorcium seechertowni kirendeltségének központjában. Faye Yves vezérigazgató az irodájában ült a cég legfelső emeletén. Tiszta idegroncs volt. A központ értesítette, hogy a Cape Konzorcium valódi főnöke ott van, és beszélni akar vele. Egészen máig nem tudta, hogy egy ilyen hatalmas és befolyásos konzorcium főnöke Seechertownban tartózkodik, és csevegni szeretne vele. Doktori fokozata volt pénzügyből, intelligensnek és tájékozottnak tartották. Mégis remegett attól, hogy találkozzon egy ilyen nagyágyúval, aki egy világszínvonalú főnök. Azonnal értesítette a recepciót, amint megkapta a hívást, és újra meg újra ellenőrizte magát a tükörben, hogy minden rendben legyen. Ezzel kezdetét vette a gyötrelmes várakozás. Ekkor Wilbur végzett a recepciónál, és a lifttel Faye irodája felé tartott. Az ajtóban álló titkárnő azonnal felállt, hogy megkérdezze, ki ő. Amint megtudta, sietve az irodába vezette. Faye azonnal talpra ugrott, amint észrevette, hogy valaki belép, de rögtön összezavarodott. Az előtte álló férfi a húszas éveiben járónak tűnt. Markáns vonásai voltak, és elég jóképű volt. Kizárt, hogy ő legyen a nagyfőnök a Cape Konzorcium mögött. Senki sem birtokolhat ennyi pénzt ilyen fiatalon. – Ön…? – kérdezte Faye mégis óvatosan. – A nevem Wilbur Penn – mondta, miközben minden ceremónia nélkül leült a kanapéra. Faye elképedt. Hihetetlen volt számára. Megrökönyödését visszafojtva személyesen szolgált fel teát, mielőtt meghajolt volna előtte. – Megtiszteltetés találkozni önnel, Főnök. Wilbur végigmérte Faye-t. Gyönyörű, harmincas éveiben járó nő volt, és látszott rajta, hogy érti a dolgát. Üzleti öltözékében sugárzott belőle az érett nő csábító aurája. Wilbur pillantásától Faye szíve hevesebben vert, de mozdulatlan maradt, mert nem mert moccanni sem. Wilbur hamarosan elfordította a tekintetét, és megkérdezte: – Úgy hallottam, be akarnak fektetni a Woods Corporate-be. Igaz ez? Faye gyorsan törte a fejét, hogy megbizonyosodjon róla, mielőtt bólintott. – Igen, Főnök. – Rendben. Azt akarom, hogy tegyél meg valamit. Fossza meg a Woods Corporate-et a hatalmától egy héten belül, és érje el, hogy a Cape Konzorcium teljes irányítást szerezzen felettük. Meg tudja csinálni? Faye arckifejezése feszélyezetté vált. Könnyű volt átvenni az irányítást a Woods Corporate felett. A Cape Konzorcium befektetése elég nagy volt ahhoz, hogy főrészvényesnek tekintsék őket. Azonban ezt egy héten belül megtenni nagy kihívás volt. Ám rövid gondolkodás után azonnal rávágta: – Rendben, Főnök. Megoldom. Milyen profi lenne ő, ha már az első találkozáskor cserbenhagyná a főnökét? Wilbur elégedetten bólintott. – Remek. Egyelőre ennyi. A jövőben más feladataim is lesznek az ön számára. Tegye oda magát. Nem szükséges kikísérnie. Szeretném titokban tartani a kilétemet. Miután ezt elmondta, Wilbur felállt, hogy távozzon. Faye kábultan állt ott, nem mert ellenszegülni az utasításnak. Azonban amikor Wilbur kinyitotta az ajtót, egy férfi fejjel rohant neki. A férfi felemelte a fejét, és meglátta, ki ő, mielőtt felkiáltott volna: – Vak vagy? Nézz a lábad elé!