RUBY SZEMSZÖGÉBŐL Rose a szobám sarkában állt, háttal nekem, egy itallal a kezében. Már ilyen korán ivott, feje félig az ablakon lógott, és arcára szilárd összpontosítás volt írva. Az ágyamon feküdtem, ujjaimmal tétlenül végigsimítottam az ágyneműt, és próbáltam nem Adrianra gondolni, ami az egyetlen gondolat volt, ami lefoglalta az elmémet – nos, ez és Adolph feltételei, amikre még csak gondolni